Ez a mondat az egész film kulcsa. Mert az ember élete anélkül megy el, hogy abban maga az ember, aki éli, részt venne. Megtörténnek a dolgok, és aztán ott találjuk magunkat ezerévesen, azokon a régi szép időkön rágódva, amelyek csak akkor lettek volna valóban szépek, ha képesek lettünk volna meg is élni azt, ami utólag olyan szépnek tűnik.
A körítés gengszteres: jön az egyik főhős a börtönből, 28 év után, vénen és minden téren berozsdásodva; várja a másik főhős, aki már csak a gyógyszereire meg a tévére koncentrál, és ugyancsak vén és ugyancsak rozsdás mindene. Aztán színre lép még egy harmadik főhős is: nem csak rozsda, nem csak vénség, de kifejezetten leépülés, öregek otthona, oxigénpalack. Megteszi-e az egyedül a tévéjében örömét lelő exrosszfiú, hogy a maffiafőnök utolsó utasítását teljesítve kivégzi frissen szabadult cimboráját? Ha igen, miért odázza egyre a bekészített pisztoly működésbe hozását? Amikor meg lőni kezd vele, a megbízás teljesítése helyett miért inkább igazságot oszt egy kihasznált ismeretlen nő számára, s később miért a főnök türelmetlenkedő embereit igazítja helyre? S miféle energia kezd működni a lélegeztetőjéhez kötött aggastyánban, amellyel nemcsak egy szirénázó rendőrautót tanít móresra, de a helyi bordély sokat látott alkalmazottait is képes elkápráztatni?
Ezeken kívül még számtalan megválaszolatlan kérdés merül fel ebben a jó hangulatú, finom humorú egyszersmind akciódús filmben. E kérdések a gengszterromantika tárgyköréből vétettek ugyan, ám valójában az utolsó gesztusig olyanok, amelyekhez a nézőnek személyes köze lesz. A karaktereknek ugyanis emberi dimenziójuk van, érzelmeik, vágyaik, döntéseik, esendőségük és bölcsességük. Al Pacino alighanem a vízállásjelentés felolvasása közben is képes volna végtelenül humoros, mégis szomorkás, körmönfontan összetett jellemet formálni. A három évtized után a szabadságba visszatalálni igyekvő gengszter figurájában meg egyszerűen lubickol. Nem marad el tőle a legjobb barátja kivégzésére magát elszánni sehogy sem tudó barát szerepében a rezignált, tétova, határozatlan, éles helyzetben mégis villámgyors döntésekre és beavatkozásra kész Christopher Walken sem. Alan Arkin bő tíz perce pedig az elfekvőből egyenesen az események közepébe száguldó harmadik barát szerepében kifejezetten Oscarra érdemes alakítás.
Ajánljuk: azoknak, akik egy igazán jó mozira vágynak.
Nem ajánljuk: azoknak, akik a jó mozi fogalmát a kilőtt töltények mennyiségével hozzák összefüggésbe.
TPP
Stand Up Guys – színes, feliratos amerikai film, 2012. Rendezte: Fisher Stevens. Szereplők: Al Pacino (Val), Christopher Walken (Doc), Alan Arkin (Hisrch), Julianna Margulies (Nina Hirsch), Lucy Punch (Wendy), Mark Margolis (Claphands), Addison Timlin (Alex). 95 perc. Forgalmazó: ADS Service Kft.
Hazai bemutató: március 7.
