A film ugyanis Ip Man kung-fu mester életét dolgozza fel (ha elhagyjuk is az obligát „legendás” jelzőt, annyi azért tudható róla, hogy Bruce Lee nála és tőle tanult). A kínai (Hong Kong-i) filmes a megszokott stíluselemekkel operál: sok érzelem, sok ki nem mondott vallomás és kimondott, de talányos bölcsesség. A harmincas évektől mintegy negyven évet ölel fel a mozgóképes életrajz, amely a főhős harcművészetének tökéletessége, a harcművészet alapelvein nyugvó életszemlélete s az ebből következő belső tartás bemutatása mellett az élettörténet történelmi hátterére koncentrál. Megismerteti velünk a különböző iskolák dominancia-küzdelmét, a hozzájuk fűződő tanítások mögött lévő, alapvetően a taoizmuson és a buddhizmuson alapuló életfilozófiát, egyszersmind rövid, az európai néző számára alig követhető utalásokban gazdag ízelítőt nyújt Kína 20. századi történelméből.
A cselekmény magas színvonalon koreografált összecsapások formájában bontakozik ki: az irányzat vezetőjének utódlása; a főhős erotikától is fűtött, ki nem bontakoztatható szerelemmé lényegülő küzdelme a mester lányával; az iskola árulójává és a világháború alatt japán kollaboránssá váló bitrolón vett bosszú – mind-mind egy-egy igényesen kivitelezett harcművészeti bemutató keretében nyer végkifejletet (amely küzdelmek csak mérsékelten tartalmaznak wu-hsziás, vagyis levegőben repkedős elemeket; kifejezetten hitelesnek szeretnének látszani, a bőséggel alkalmazott filmtrükkök ellenére is).
A bemutatott heves küzdelmek dacára a Szerelemre hangolva és a My Blueberry Nights rendezője mégis, ezúttal is egy férfi (Ip Man) és egy nő (Gong Er, a mester lánya) beteljesülni soha nem tudó vonzalmára, belső tartásból, büszkeségből, sajátos törvények miatt létre soha nem jövő egyesülésére koncentrál elsősorban. Olvasatában a harcművészet maga a hősiesen, vagyis autonóm, belülről irányított emberként megélt élet. Viszont ezért az autonómiáért, integritásért és érinthetetlenségért fel kell áldozni az egyéni vágyakat, le kell mondani a személyes boldogságról is. A harcművészet ugyanis nem csak példa, de áldozat is: egy mester szükségképpen magányos.
Látványos, sokat markolni akaró, túlfeszített érzelmeivel és a hatás kiváltására olykor túlzottan is törekvő filmes eszközeivel a giccs-határon egyensúlyozó film.
Ajánlható: a harcművészetek szerelmeseinek (nekik kifejezetten kötelező penzum), továbbá azoknak, akik sírdogálni szeretnek szomorú véget érő szerelmes filmeken.
Nem ajánljuk: azoknak, akik mindig mindent érteni szeretnének: frusztrálni fogja őket, ha olykor nehezen követhető, hogy egyáltalán ki kicsoda, hol vagyunk és mikor.
TPP
Rendező: Wong Kar-wai. Szereplők: Tony Leung (Ip Man), Zhang Zi-yi (Gong Er), Hye Kyo-song (Cheung Wing-sing), Cung Le (Tiexieqi),Chen Chang (Yixiantian), Yuen Woo-ping (Chan Wah-shun), Jin Zhang (Ma San). Forgalmazó: MTVA.
Hazai bemutató: szeptember 12.
