Russell Crowe nem az a tipikus, mindenki által körülrajongott világsztár, inkább az a típusú megosztó, kétarcú művész, aki sorra teszi le az Oscar-gyanús alakításokat az asztalra, majd új-zélandi milliomosokat ver a vécében.
Ridley Scott filmje akkora siker lett, hogy egy csapásra elindította a szandálos filmek reneszánszát. Pedig Russell Crowe-ék menet közben írták a dialógusokat.
Kardozás, vagy a kardot forgató testek szépsége, esetleg a gyermeki rácsodálkozás a természetfelettire – ezek a filmek gitárszólót játszanak az ösztöneinken.