Volt egy olyan periódusa az életemnek, amikor az emberek azt mondták nekem, nem kéne már zenélnem, mivel más területen vagyok híres. Nevetséges – ha eltűnne a zene az életemből, akkor az veszne ki belőle, amit életem legfontosabb momentumai és személyes élményei között tartok számon
– mesélte a színész 2017-ben a zenei karrierjéről. Mert az is van neki, majdnem olyan régóta, mint a színészi. Bár szülei munkája miatt – az étkeztetést szervezték ausztráliai filmforgatásokon – már négyévesen forgatásokon rohangált, hatévesen pedig maga is beállt a kamera elé, tinédzserkorában őt is megfertőzte a zene, Russ Le Roq néven ki is adott egy dalt beszédes címmel: I Just Wanna Be Like Marlon Brando.
Ekkoriban azonban leginkább rocksztár akart lenni, és bár a színészi karrierjét is építgette – akkor még csak Ausztráliában –, 1992-ben alapította meg két barátjával a 30 Odd Foot of Grunts nevű zenekart, amely egészen 2005-ig működött, három albumot adtak ki és turnéztak – nem árt elfelejteni, hogy ekkorra Crowe már évek óta Oscar-díjas világsztár volt.
A zenét azonban ennek ellenére sem hanyagolta, a TOFOG feloszlása után a The Ordinary Fear of God következett, amelyet Alan Doyle-lal és néhány egykori bandatársával alapított. De Crowe nem köti le magát: ha úgy érzi, akkor Keith Urban koncertjére beugorva énekli el a Folsom Prison Bluest, hol az Indoor Garden Party nevű formációjával turnézik, hol egész különleges helyszínen zenél. 2025-ben ugyanis a Colosseumtól egy köpésnyire, a Vénusz-templomban ad koncertet, de többek közt a pompeji amfiteátrumban is elcsíphető az olaszországi turné során. A színész nagyon gyakran nyilatkozik a zene fontosságáról, arról, hogy a dalszerzés és a közönség gyógyír és terápia számára – egy alkalommal, mikor egy botránya után azt tanácsolták neki, hogy kérjen segítséget a dühkezelési problémáira, válaszként inkább írt róla egy dalt.
Egy rakás szar volt. De én vagyok a világ legnagyobb színésze, így az én számból még a szar sorok is jól szólnak
– ember legyen a talpán, aki Crowe filmográfiája alapján kitalálja, melyik filmjéről is beszélt így a színész. Valószínűleg nem sokan tippelnének a színész kétségkívül legismertebb filmjére, márpedig Crowe valóban a Gladiátorról nyilatkozott ilyen ékesszólón. A megszólalásnak azért van alapja, a film elkészülte ugyanis valóban felért egy katasztrófával – erről itt írtunk részletesen. Ridley Scott a legenda szerint úgy rendezte meg a filmet, hogy el sem olvasta a forgatókönyvet, annyira megbűvölte a referenciaként mellékelt Jean-Léon Gérome-festmény, a Pollice Verso. Az azonban sosem hátrány, ha egy rendező tisztában van a forgatókönyvvel, Scott ugyanis később annyira kigyomlálta a forgatókönyvet, hogy szinte alig volt miből forgatni. Ez azt eredményezte, hogy napról napra írták a forgatókönyvet, gyakran az előző nap még nem tudták, mit fognak másnap felvenni. Azt, hogy a Crowe által alakított Maximus meghal, csak útközben találta ki Scott, Crowe egy interjúban felidézte, mikor a rendező előállt a szomorú fináléval. „Én meg erre azzal vicceltem, hogy ja, amúgy is mit csinálna Maximus? Nyitna egy kibaszott pizzériát a Colosseum tövében? Egyetlen célja volt: hogy találkozzon a feleségével a túlvilágon, és bocsánatot kérjen, amiért nem volt ott a számára. Ennyi.”
A kiragadott idézet azonban nem arra utalt, hogy a színész az egész filmet utálta volna, hanem a Gladiátor talán legismertebb sorára. „Ez lesz az én bosszúm. Ebben az életben vagy a következőben” – hangzik el a filmben, és ha Crowe-on múlt volna, akkor ez máshogy alakul. Próbálkozott is, annyira utálta ezeket a sorokat, hogy többször improvizált, Scott azonban nem engedett neki. Végül valóban jól hangzottak, Crowe meg is kapta érte a megérdemelt Oscar-díját, azonban az ilyen jellegű megjegyzései jól mutatják, hogy a magabiztosságért sosem kellett a szomszédba mennie. Ezzel együtt nyilatkozataiból kirajzolódik egy alapvetően szórakoztatóan szabadszájú, de sztárallűrös színész képe, aki nemcsak tehetséges, de ezzel túlságosan tisztában is van.
Van ez a nyilvános personám – nevezzük vadembernek –, ami egyáltalán nem segít.
„Ettől nem leszek pénzmágnes a mozikban. A munkám minősége az, ami miatt az emberek meg akarják nézni a filmjeimet. Minden más haszontalan. A bulvármagazinok, a pletykarovatok, az ütések, az, hogy megpróbálnak engem vagy lealacsonyítani, vagy szexuális kapcsolatot feltételezni másokkal – ez mind baromság. Rendkívül negatív dolog, ami ráadásul nagyon káros arra nézve, amit csinálok. Mert amikor belépek egy terembe, mindez jön velem. És ennek a csomagnak semmi köze nincs a valósághoz. Nézd csak meg az újságokat az elmúlt hetekben. Állítólag gázrobbanás volt a farmomon” – nyilatkozta a színész.
Az aggódók számára megnyugtatásként: nem volt gázrobbanás a színész Nana Glen-i farmján, a bulvár hamisságát próbálta érzékeltetni vele. Crowe valóban nagyon kedvelt szereplője volt a bulvárlapoknak, és bár az interjú további részében elegánsan kitért az elől a kérdés elől, miszerint minden hazugság-e, amit a lapokban leírtak, bőséggel szolgáltatott okot nekik arra, hogy érdeklődjenek iránta. Coffs Harbour egyik éttermében például úgy keveredett verekedésbe, hogy az erről készített felvétel az ausztrál tévéig is eljutott, aztán egy londoni étteremben Új-Zéland egyik leggazdagabb emberével, Eric Watsonnal verekedett össze, egyszer hozzávágta a telefont egy szállodai dolgozóhoz, mert nem tudta elérni telefonon Crowe feleségét, egy ízben pedig a saját biztonsági őrének ment neki.
Mindezt tovább tetézte, hogy a színész szakmai berkekben sem fogta vissza magát: 2002-ben a BAFTA gálát követő vacsorán egy BBC-producert nyomott fel a falra trágárságokat ordibálva. A színész nem sokkal korábban kapta meg az Egy csodálatos elmében nyújtott alakításáért járó szobrot, és köszönőbeszéde részeként egy verset is elszavalt a színpadon. Nem sokkal később tudta meg, hogy a tévés közvetítésből kivágták a verset, ekkor gerjedt haragra. De volt összetűzése forgatásokon is, a Robin Hood készítése alatt egy producerrel akadt komoly vitája, A nyomorultak forgatásán pedig Tom Hopper rendezővel konfrontálódott, miután az kritizálta Crowe énektudását. Nem olyan véletlen tehát, hogy Crowe-ra nemcsak a bulvár ütötte rá a balhés fickó bélyegét, de a szakma is az agresszív primadonnáét.
Nincs annál vagányabb, amikor közel álltok egymáshoz a gyerekeiddel. Életem legnagyobb félelme, hogy már nem akarják a nyári szüneteiket velem tölteni. Számomra ugyanis mindig az az évem fénypontja, amikor nálam vannak.
Bár rásütötték a botrányhős jelzőt, Crowe-nak többé-kevésbé rendezett magánélete volt. 1989-ben a The Crossing forgatásán ismerkedett meg Danielle Spencer ausztrál színész-énekessel, akivel az azt követő évtizedben hol együtt voltak, hol nem. Miután Crowe a kilencvenes években betört Hollywoodba, még Meg Ryannel is járt, ám újra visszatért Spencerhez, akit aztán 2003-ban feleségül vett. Igazi ausztrál álompárnak számítottak, két fiuk született. Házasságuk majdnem egy évtized után bomlott fel, úgy fest, hogy a válás ellenére is kifejezetten jó kapcsolatot ápolnak, sőt: 2015-ben a színész kifejezetten érzelmesen beszélt egykori feleségéről, akit saját bevallása szerint 1989-től szeret, és örökké szeretni is fog, még arról is beszélt, hogy a kapcsolatuk folytatására is lát esélyt.
Ez azóta sem következett be, és nagyon úgy néz ki, hogy egyelőre nem is fog: Crowe idén februárban eljegyezte barátnőjét, a 32 éves Britney Theriot-t, a színésznőből lett ingatlanügynököt. Gyerekei azonban az új kapcsolat ellenére is hatalmas szerepet játszanak az életében, ahogy a fenti idézet is mutatja, holott lassan tényleg eljön az idő, hogy már iskolai szüneteik sem lesznek, nemhogy apás nyarak: Charles húsz, Tennynson tizennyolc éves. Nemrégiben nagyot ment az interneten az a kép, amelyen a színész a Colosseum előtt pózolt többek közt barátnőjével és fiaival. „Elhoztam a gyerekeket, hogy megnézzék a régi irodámat” – írta a képhez.
Taking the kids to see my old office pic.twitter.com/uySmnOWHvo
— Russell Crowe (@russellcrowe) July 18, 2022
Ott állsz a tükör előtt és azt mondod: Ez meg ki a fasz? Most ebben az időszakomban vagyok. Ridley Scott lesz a példaképem: ő még mindig új dolgokat fedez fel a munkájában. Vagy ez, vagy egyszerűen leállok, és soha többé nem hallotok majd rólam. Nem döntöttem még el, mi legyen. Mindkét lehetőség elképzelhető
– mondta tavaly a Karlovy Vary-i filmfesztiválon, ahol életműdíjat kapott. A színész a sajtótájékoztatón kifejezetten beszédes és nyitott volt, mesélt többek közt arról, hogy következő filmjében Hermann Göringet fogja alakítani, hogy utálja a sört, és hogyan áll hozzá a korához.
A fent említett idézet miatt már menetrendszerűen futottak végig azok a spekulatív cikkek, miszerint Crowe visszavonul, holott erről a színész azóta sem mondott semmi konkrétat, drasztikusat meg pláne nem. Tény, hogy az utóbbi időben kissé eltűnt: legutóbb A pápa ördögűzője miatt kaptuk fel rá a fejünket, és temettük, hogy sajnos karrierje ezen pontján már csak a gagyi horrorok jutnak, de közben az olyan szerepek, mint Roger Ailes A legharsányabb hang sorozatban azt bizonyítják, hogy igenis van még kraft a színészben. Ha tippelni kéne, sokkal inkább az első opció látszik valószínűnek: az IMDb-profilja nem épp lusta éveket vetít előre, jelen pillanatban is öt filmje áll még sorban, amelyekből négy még készül, jövőre turnézik, ráadásul idén jön a Gladiátor 2, amiben ugyan ő maga nem szerepel, a reflektorfény ennek ellenére nem fordult el róla.
Már kibaszottul fizethetnének nekem azért a rengeteg kérdésért, amit feltesznek egy olyan filmről, amiben benne sem vagyok
– nyilatkozta a folytatásról, amelyet idén novemberben mutatnak be.
