A második világháborúig a budapestiek hétköznapi élete, tisztálkodása és nyári kikapcsolódása is a Dunához kapcsolódott – a városi fürdőzés legális volt, a folyópart pedig nyüzsgő közösségi térként is működött.
Középkori eleinkről egy dolgot biztosan tudni vélünk: sárosak voltak, tetvesek és bűzlöttek, mint a rothadó zöldség. A valóság mégsem ilyen orrfacsaró.