A kupolát a hetvenes évek végére zárták le a turisták elől.
bizarr történelem
Az 1848-49-es események után született táblát közel száz éven át ugyanaz a család használta.
A magyar otthonok jó részében évtizedek óta vigyázzban álló medve története.
A helyszínen derült ki, hogy nem férnek be a helyükre, így a szobrásznak rögtönöznie kellett.
Az űrverseny alatt ennyi is elég volt egy termék sikeréhez.
Másfél évet szolgált a nyugati fronton, őrmesterként szerelt le, és féloldalas gyászjelentést kapott a The New York Timesban.
Ha az 1936-os ötlet bejön, autóval is el lehetett volna jutni a korábban a második emeleten működött étteremig.
Legalábbis egy, azokat ötven évvel ezelőtt tucatszámra fogyasztó amerikai elítélt szerint.
Jean Masson a riporthoz a Városligetig, az illusztrációkért pedig mindössze az Erzsébet híd budai hídfőjéig utazott.
A borra vágyók legfőbb segítőjéhez még az első illegális italmérést sem kellett megkeresni.
A fenyegetés gyorsan valósággá vált.
A tömegpusztító fegyverek megáldását 2020-tól már nem ajánlják, korábban azonban számos alkalommal sor került erre.
Az ausztriai Gmunden Vécémúzeumánál jobban ezt semmi sem bizonyítja.
A testi fogyatékossággal élőket, illetve saját testüket kicsavaró embereket bemutató szörnycirkuszok néhány évtizeddel ezelőtt még a világ minden pontján feltűntek. Kevesen keltettek azonban olyan feltűnést, mint Joe Laurello.
A mai Puskin mozi hetvenöt évvel ezelőtti moziműsoránál bizarrabbat ritkán lehet látni.
A puha papíron bemutatott ételek egy részét a magyar átlagemberek persze sosem látták.
A szokatlan megoldás a gyakorlatlan rablókat is elijesztette.
Az ametisztköves aranyékszereket évszázadokon át használták erre a célra.
A világ leghíresebb maffiavezére mindössze néhány hétig élvezte az intézmény vendégszeretét, de a hálája nem maradt el.
A harmincas évek elején történt a rejtélyes eset: öt lány elrabolt egy magyar fiút, majd furcsa dolgokat műveltek vele.
Az ismeretlen elkövetők előbb virágszirmok, majd levelek segítségével írták ki a magvas gondolatot.
A modern magyar költészet bohémja, Berda József, 1945-ben több lapban is megjelentette a kétségbeesett, s szürreális sorokat.
Életveszély, állatkínzás, rasszizmus – ma nem ezek a szavak jutnak először eszünkbe először, ha egy vidámparkra gondolunk.
Az apró részletet a Pécsi képek nevű Facebook-csoport egy tagja fedezte fel.
