A Halálos iramban-filmekben már komikusan sokat emlegetett család a Fekete Özvegy-filmnek is sokkal inkább a középpontja, mint a szokásos világmentés. Spoilermentes kritika.
A máramarosi visszatérő – a Hasadékról elég nehéz lenne nem A visszatérőre, a DiCaprio számára Oscart termő túlélőfilmre asszociálni. Még a filmidő is hasonlóképp esik túlzásba: az túl hosszú, ez túlontúl rövid. Kritika.
Mert ott nem laknak, legalábbis a Tobi színei című új magyar dokumentumfilm alapján nem úgy tűnik, hogy laknának. Vagy csak hatástalanítja őket az ismerősség, a közelség?
Sőt, ami azt illet, a szokásos romkom-eszközök olyan elcsépeltek, hogy szinte már csak azok nélkül lehet jó. Épp ezért üdítő élmény Varsics Péter filmje, az Így vagy tökéletes. Kritikánkkal Magyar Mozgókép Fesztiválról jelentkezünk.
Még szerencse, mert a stúdió legfrissebb animációja egyből közönségét vesztené a friss törvények fényében. Kár lenne érte: a Luca utazás az ártatlan, boldog gyerekkorba. Kritika.
A Hang nélkül az első részével leiskolázta a suspense-, a sci-fi- és a posztapokaliptikus thrillereket, második részével pedig leiskolázza… nos, azokat, akik valaha is folytatást készítettek egy filmhez. Kritika.
Ahogy az európai filmművészetben a holokauszt, az amerikai filmművészetben a rabszolgatartás az a téma, amivel nem lehet eleget foglalkozni. A föld alatti vasút sorozat kapcsán megnéztük, milyen utat járt be az amerikai film ebben a traumafeldolgozásban.
Mégsem érezzük őt szörnyszülöttnek. És tényleg: nem az a borzasztóbb, hogy mi, többiek, alkalmazkodtunk vegyszerhez, légszennyezéshez, mindenféle sugárzásokhoz? Éden, kritika.