Szórakozás

Irigy Hónaljmirigy: Öntöttük magunkra a whiskyt, a vörösbort, minden volt, lányok is

Az Irigy Hónaljmirigy 1990-ben alakult meg, abban az évben egy szilveszteri házibulin léptek fel először. Azon kevés magyarországi banda egyikévé váltak, akik harminc éve rendületlenül zenélnek. Sikerük legalább annyira köszönhető a közvetlenségüknek mint a humoruknak. Nyolc főt ismerhetett meg a közönség az Irigy Hónaljmirigy tagjai közt, de volt, hogy kilencen is zenéltek  – barátságok alakították a zenekar sorsát. Harminc év alatt sokkal több, mint harminc történetük is akad. A közös múltjukról, a megalakulásukról, az első fellépésükről, a közösen megélt élményekről, a sikerhez vezető útról beszélgettünk a banda két tagjával, Sipos Péterrel és Kabai Lászlóval.

A ma már legendás Irigy Hónaljmirigy úgy kezdődött, hogy Sipos Peti összehaverkodott a szomszédfiúval, akinek Imi, azaz Molnár Imre volt az osztálytársa. Együtt alakítottak anno egy rockbandát, ahol Sipos Peti dobolt.

„Együtt jártunk szórakozni az éjszakába, akkor kezdtük el megismerni a többieket, Zolikát is például. Ugyanoda jártunk szórakozni, a Tüzesvíz nevű szórakozóhelyre, ami az egyetlen rock klub volt Budapesten. Az egyik asztalnál ültek akkoriban a jól öltözött fiúk, menő westerncsizmában, farmernadrágban és irgalmatlan nagy, hosszú, tupírozott hajjal, ami akkor divat volt. Úgy néztek ki, mint valami rocksztárok, mi meg azt hittük, menő zenészek. Persze kiderült, hogy nem rocksztárok, de szép lassan összehaverkodtunk. Rajtam általában röhögtek, mert amikor megérkeztem a szórakozóhelyre, azonnal elkezdtem ordítani azokat a számokat, amik éppen szóltak a CD-kről. Ezzel a társasággal egyik nap kitaláltuk, hogy menjünk le a Balatonra egy hétvégére. Ott aztán elszabadult a pokol, nagyon egymásra hangolódtunk. Például akkor történt az is, hogy vittem magammal egy parókát, de nem a fejemre tettem, hanem a fürdőnadrágomba, kilógott mindenhol a nagy szőrzet, a térdemig szőrös voltam. Ezzel riogattuk a strandolókat”

– mondta a 24.hu-nak Sipos Peti. Abban az évben találták ki, hogy szilveszterkor készülnek egy lakáskoncerttel a barátoknak, ekkor alakult az Irigy Hónaljmirigy. „Usziék (Uszkó László – a szerk.) akkor még nem voltak velünk, Tomi és Győző (Sipos Tamás és Varga Győző) is később érkeztek.

Fotó: Irigy Hónaljmirigy

Eljöttek hozzánk egy buli előtti piálásra, videókat mutogattak, így ismerkedtünk össze. Ők már akkor homevideókat készítettek, például a Queenre táncoltak otthon. A többieknek is tetszett, marhajók voltak, már akkor szóba került, hogy be kellene tenni a koncertprogramba. Először táncosnőkként kerültek be a Mirigybe, emlékszem, az első alkalommal a Kandó Kálmán kollégiumban léptek fel, anyám fürdőruhájában, tipikusan a telekrejólesz egyberészes fürdőruhában, szőke parókával.

A kezdetekkor jóval kevesebb pénzzel rendelkeztek, mint később, de ez nem szegte kedvüket, ráadásul az elején szó sem volt arról, hogy hangszereken fognak játszani. A dobos, Kabai Laci azt hitte, az lesz, hogy majd ütöget valami dobozt, és ennyi. Nem zenélt sehol korábban, elmondása szerint csak tévében látott dobfelszerelést akkoriban. „Az egyik unokatestvéremről beugrott, hogy régen valamikor dobolt, megkerestem, hogy nincs-e meg a dobfelszerelése. Kiderült, hogy fent tartotta a padláson legalább tíz évig, nem volt jó állapotban, de eladta nekünk kétezer forintért. Ez 1990-ben sem számított drágának. A dobon egyik csavart se lehetett meghúzni, a lábai kifordultak, klumpával támasztottuk ki a lábdobot, hogy ne guruljon el, se cintányér, semmi nem volt hozzá. Aztán a fiúk azt mondták, hogy a cintányér helyett használjam ezt, és hoztak egy szelet marhapárizsit. Ráhúzták az állványra. Ez volt az első dobfelszerelésünk, ezen tanultam meg az első dalokat az első szilveszteri bulira.”  – mondta Kabai.

Fotó: Irigy Hónaljmirigy

Uszi, azaz Uszkó László az első lemezszerződéskor érkezett, billentyűsként, Feri pedig, azaz Papp Ferenc a baráti társaságuk tagja volt, tőle kérték kölcsön rendszeresen az erősítőt, amíg egyik nap már nemcsak az erősítőre volt szükség, hanem a személyére is. Feri a kezdetektől együtt volt a bandatagokkal, egyúttal ő az első rajongójuk is: azon a bizonyos első szilveszteri lakáskoncerten 1990-ben, helyesírási hibával ugyan, de kitett egy Irigy Hónaljmirigy zászlót, azt lengetve a banda első koncertjén. Öt évvel később maga is tag lett.

Emlékszem, hogy az első közös koncertünkön – amikor már ők is velünk voltak – Nyíregyházára mentünk fellépni, akkoriban nem arról voltunk híresek, hogy visszafogottan szórakozunk. Uszi később azt mondta, körülnézett és magában eldöntötte, megérkezett, jó helyen van, ez az ő helye, körülötte mindegyikünk full idióta volt. Öntöttük magunkra a whiskyt, a vörösbort, minden volt, lányok is.

– folytatta a sztorizgatást a 24.hu-nak Sipos Peti, aki már a katonaságban is kiállt a színpadra zenélni, pedig cukrászként dolgozott. Ő volt az, aki több ezer főre készített réteseket, bejgliket a katonáknak, és egyik karácsonykor, amikor már nagyon besokallt, a sütemények tetejére a porcukorral azt hintette oda, hogy mindenki bekaphatja. Ma már ritkán készít süteményeket otthon, a felesége cukrász, így ezeket a feladatokat áthárítja rá.

Disznóól és menza mint öltöző

Az évek alatt rengeteg helyen léptek fel, akadt köztük iskolai menza, mint öltöző helyszín, falunapok és még egy kőbányai panellakás is felkerült a fellépési helyszínek listájára. „A menzán kellett öltözködnünk, így arrébb rúgtuk a mérleget és a ketchupot, hogy az ablakon kimásszunk. Az ablak alatt volt egy asztal, és azon keresztül juthattunk el a pajtához, ahol a diszkót tartották. A következő számhoz visszamásztunk az ablakon, átöltöztünk, majd megint kimásztunk a ketchup és mustár között, és vissza. Az is megtörtént, hogy egy panellakásban kellett fellépnünk Kőbányán, ott ült hat ember a kanapén. Emlékszem, le kellett vennünk a cipőt, és zokniban kellett végignyomni a fellépést a szőnyegen, az volt a színpad. Úgy ugráltunk, hogy tőlünk kettő méterre ült a hatfős közönség a kihúzhatós kanapén. Akkor is a konyhából rohangáltunk ki és be, ott öltöztünk át.” Az ehhez hasonló helyszíneken sokszor kényszerültek arra, hogy megoldják a kényelmetlen helyzeteket, volt, hogy abroszokból készítettek maguknak paravánt, hogy öltözködni tudjanak, de pingpongasztalt is használtak már hasonló célra, sőt, öltözködtek disznóól mellett, röfögő disznóhangokkal a háttérben. De nemcsak a fellépések tartogattak meglepetéseket, a magánéletükben is akadtak történések, volt, hogy bálványaikkal kerültek közelebbi kapcsolatba.

Fotó: Irigy Hónaljmirigy

„Katecnek (Katona Gábor – a szerk.) volt egy gitárja, el akarta adni. Akkor még nem volt internet, így az Expressz újságban hirdette meg. Felhívta őt Deák Bill Gyula, és Katec azt hitte, hogy valaki hülyéskedik. Szia, Deák Bill Gyula vagyok, érdekelne a gitár. Na jó, persze, én meg a Hobo vagyok, és puff letette a telefont. Nem hitte el, hogy Gyula hívta. Aztán újra csörgött a telefonja, és Deák Bill szólt, hogy tényleg ő az, ne tegye le a telefont. Akkor még kutyaütők voltunk, alig játszottunk, Deák Bill akkoriban a bálványunk volt” – mesélte a múltjukról Kabai Laci. Molnár Imi pedig találkozhatott a Led Zeppelin tagjaival az Irigy Hónaljmirigy egyik lemezmegjelenési buliján, a kiadó szervezte meg a találkozást, a Zeppelin Magyarországon játszott, így megtörténhetett a találkozás.

Az igazi áttörést az ismertségben a tévéműsorok jelentették, számtalan showműsorban szerepeltek az akkor még csak két kereskedelmi csatornán, a TV2-n és az RTL Klubon, emellett önálló filmjeik is megjelentek. A tévés jelenlét népszerűsítette a zenekart, a fellépések száma megsokszorozódott, és ha valaki azt hinné, hogy ezekkel a műsorokkal nagy pénzeket kaszálhattak, téved, a Dáridó című műsorban ingyen léptek fel, nem kaptak gázsit (amúgy szinte minden Dáridó adásban szerepeltek) „Eleinte mi is Kispolskival és Wartburggal utaztunk a fellépésekre, de klíma nélküli buszban is ültünk kilencen a sofőrrel együtt. A kezdetekkor nem voltak rendes hangfalaink, erősítőink, később jobb hangszereket is tudtunk venni, idővel támogatóink is lettek, javultak a körülményeink.”

 

A Nagy Debreceni Képlopás

Megtörtént, hogy a sikert nem igazán akarták elhinni, ezt szó szerint kell érteni, ugyanis 1994-ben rendkívüli érdeklődéssel találták magukat szembe az egyik E-klubban megrendezett bulijukon. Azt hitték, hogy Fradi-meccs van, azért áll a sor. “Betöltöttünk egy űrt, ez biztos. Még nem volt lemezünk, és akárhol léptünk fel, teltház volt. Az első lemezünk megjelenésekor elképesztő hírverést kaptunk, a koncertjeinken mindenki ott akart lenni. Az E-klub a Népligeti metrómegállótól messze van, és odáig állt a sor, egészen a metróig. Bent már teltház volt, nem tudtak több embert beengedni. Azt hittük, hogy Fradi-meccs van, nem fogtuk fel, hogy miattunk jöttek, nagyon jó érzés volt. Ugyanez történt az első Aréna-bulinkon, nem jegyet hamisítottak már, hanem stage passt.”

A koncertek utáni estéik sem telnek éppen könyvolvasással és tévénézéssel, a Rolling Stones-hoz hasonló életérzéssel töltik az estéket: buliznak, egymást ugratják olyan mértékben, hogy a szállodai portások rémálmait elevenítik meg. Futószőnyegeken szörföznek a folyosón, de volt, aki meztelenül zongorázott a bár halljában, és akadt olyan hotel is, ahonnan kitiltották őket.

„Laci megfogott egy Yucca-pálmát, és nem vette észre, hogy ki is tépte gyökerestül, húzta maga után két emeleten keresztül, végig a szőnyegen. Aztán jött a portás, mivel egyértelműen oda vezettek a szobájáig a nyomok, hiába próbálta letagadni. Amikor a portás belépett a szobába, azt látta, hogy a tévé tetején el vannak nyomva a cigarettacsikkek, szólt, hogy mi folyik itt, majd a sofőrünk próbálta a helyzetet menteni úgy, hogy a csikket leszedje valahogy, és azzal a mozdulattal együtt arcraborította a tévét, a szoba közepére. Számtalan ehhez hasonló esetünk volt a szállodákban. Például egyszer Zoli ráfeküdt egy zsúrkocsira, és valaki százzal tolta végig a folyosón. Elvesztette az egyensúlyát a száguldásban, és véletlenül nekivezette az egyik ajtófélfának: Zoli repült két métert tovább, az ajtófélfa pedig beszakadt. Reggel Imi volt az egyetlen, aki korábban felébredt, trombózis volt a lábában, ő korábban lefeküdt aludni. Ahogy Imi zuhanyozni ment, a takarítónő látta, ahogy Imi sántikálva járkált, azt hitték, hogy ő rúgta szét az ajtót, azért sántikált. Mi mindent letagadtunk, még a rendőrséget is ránk hívták éjszaka, azt mondtuk, hogy fent a hatodikon van egy turistacsoport, és mi sem tudunk tőlük aludni. Persze amikor jöttek a zsaruk, gyorsan bebújtunk az ágyba, és úgy tettünk, mintha aludnánk, a cigi lógott ki a szánkból a paplan alatt. Megúsztuk az egészet.”

Azt az éjszakát úgy hívták, hogy a Nagy Debreceni Képlopás, mert leszerelték a falról az összes festményt, berakták egymás ágyába a virágföldet, szóval amiket egyébként szoktak csinálni.

Van, hogy elbarikádozzák egymás ajtajait. Ezt úgy kell elképzelni, hogy próbálnál kijutni a szobából, de addigra ott van egy kétajtós szekrény, négy fotel, a lift elől a kuka. Elmondásuk szerint most már azért visszafogottabbak.

Az Irigy Hónaljmirigy az elmúlt harminc évben rengeteg hazai és külföldi slágert parodizált, és teszik ezt ma is, Halott Pénz, Majka, de a Wellhello sem maradt ki a sorból. Rajongótáboruk páratlan, a Youtube-csatornájukat közel kétszázezren követik, videóikat több millióan nézik, hallgatják. A zenekar a 30. évfordulójukra nagykoncerttel készül, 2021. június 5-én a Groupama Arénában lesznek láthatóak, sztárvendégekkel együtt lépnek fel.

Szponzorált tartalom

A cikk a SPORTFIVE Hungary Kft. támogatásával készült.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.