Ahogy lesz nagyjából tízezer követő felett mindenkiből influenszer (alatta önjelölt influenszer), úgy válnak a videók egyre hasonlóvá: megmutatják a havi kedvenceiket, üres flakonokkal és hozzájuk fűzött „ennek szerettem az illatát” kísérettel prezentálják, milyen termékek fogytak el a háztartásukban az elmúlt hetekben, a legnépszerűbbek viszont a „haul” videók. Ebben megmutatják a közelmúlt beszerzéseit, ami annyira elfajult, hogy most már nemcsak ruhákat, de tisztítószereket és a Wish-ről vagy a százforintos boltból származó haszontalan kacatokat is belevesznek a videóikba.
Nagy illúzióink ne legyenek: ha egy ruha nagyjából tíz-húsz dollárba (átszámítva három-hat ezer forintba) kerül ingyenes szállítással, akkor azokat a lehető legborzasztóbb körülmények között állítják elő, ráadásul már a videón keresztül is izzadós anyagból készülnek.
Kevés kivételtől eltekintve influenszerlét alappillére itthon, hogy vagy bemutassuk, mennyire jól élünk, vagy azt, hogy milyen életre vágyunk. Utóbbira jellemző inkább a teljesen felesleges halmozás, a nagy megtekintéssel rendelkező haul videókhoz pedig jó alapanyag lehet népszerű influenszereknek a kínai webshopok által kínált lehetőség: nagyjából kétszer húsz percnyi feladatuk van azzal, hogy egyszer megrendelik a ruhákat, utána pedig bemutatják videóban.
Csakhogy ez több szempontból rossz:
- a túlfogyasztás korában teljesen felesleges generálni a haszontalan vásárlásokat;
- az említett ruhadarabok csak kevés esetben állnak tökéletesen a megrendelőjének, ezért is van, hogy a haul videók után soha az életben nem látjuk azokat a videósokon – maximum egy fotó erejéig Instagramon;
- ismeretlen hátterű cégeket támogatunk, azaz nem tudjuk pontosan, hogy milyen körülmények között, hány éves emberekkel készülnek a ruhadarabok Ázsiában, hogy aztán mi mosolyogva mutathassuk meg, hogy milyen jól áll nekünk a picit elvarratlan, mellben szűk, kicsit foszlós, poliészter ruha.
A legtöbb rémtörténetet a néha már irreálisan alacsony áron operáló fast fashion boltokról hallani: ezek azok az üzletek, akik mesteri gyorsasággal koppintják le a nagy divatházak dizájnjait, hogy aztán párhetes rotációban a boltjaikba küldjék őket. Aztán ha már a leárazás végén ezer forintért se viszik el őket, akkor maximum elégetik a maradékot. Többi között emiatt sem vásároltam már évek óta se a Zaránál, se a H&M-nél: egyszerűen nekem egy semmilyen nadrág vagy póló nem ér meg tizenezreket, használtruha boltokban ugyanazt megtalálom töredék árért.
A negyedórás videót teljes terjedelmében ajánljuk, már csak azért is, mert Szilva összeszedetten beszél, jogosan érvel és nem úgy mesél az élményeiről, hogy a néző azt hiszi, valamit rá akarnak erőszakolni. A kisfilm akár egy étkezés mellett is megnézhető, a főbb dolgokat kiemelem, de azért mindent nem:
- év elején még online boltokból rendelt, de aztán egyre több fast fashion bojkottról szóló videót nézett, amik meggyőzték őket;
- úgy döntött, (főleg etikai okokból) nem vásárol fast fashion boltokban, plazába se jár majd, maximum magyar tervezőktől vagy etikus tervezőktől vesz;
- a ruhaipar rengeteg szemetet termel és nem csak a silány minőség miatt;
- azt felejtsük már el, hogy minden ruhát egyszer vagy egyszer se veszünk fel;
- ha mégsem olyat vettünk, amit tudunk hordani vagy otthon már nem tetszik, ajándékozzuk el.
És hogy mi a tanulság? Nem kell mindenkinek így élnie holnaptól, viszont ha kicsit is törődik valaki a környezetével, vagy azzal, hogy mekkora lábnyomot hagy a Földön, akkor érdemes végiggondolnia, hogy biztosan attól fogja-e jobban érezni magát, ha szétvásárolja magát vagy ha húsz százalékos kedvezményért tolong a plazákban a kuponos napokon.
Hogy ne csak a rossz dolgokról beszéljünk influenszerek esetében, íme két pozitív példa, amibe belefutottam:
- AvianaRahl nemrég egy komoly betegségről, a fibroadenomáról beszélt egy videójában.
- Bitay Andi hónapok, évek óta következetesen mutatja meg Instagramon, hogy miként éli a kacatmentes, környezetbarát verziójú életét.
Kiemelt kép: Instagram/Szilva
