Szórakozás

Miért tűnnek ugyanolyannak a popslágerek?

D. Kovács Ildikó
D. Kovács Ildikó

újságíró. 2017. 10. 14. 13:00

Bár az egyik legjelentősebb művészeti korszak, a barokk, már réges-rég véget ért, Johann Pachelbel egyik kamarazenei darabja – akarva-akaratlanul – mind a mai napig számos könnyűzenei dal alapja. Ezekből válogattunk.

Tudják, mi a közös Coolio C U When You Get There és Scatman John Scatman’s World című számában? Azon kívül, hogy a 90-es években nem volt olyan zenei rádió, amely ne játszotta le volna őket naponta legalább egyszer, valójában ugyanannak a 300 éves dallamnak a változatai.

A német barokk zeneszerzőtől, Johann Pachelbeltől kölcsönvett D-dúr kánon klasszikus zenei változatára házasulók ezrei vonultak már végig a násznép között, és nem Coolio és Scatman volt az egyetlen, akit megihletett: az elmúlt 40-50 évben rengeteg sláger használta fel nyíltan vagy kicsit bújtatottan ezt a dallamot.

Bár az 1653-ban Nürnbergben született Johann Pachelbel legismertebb műve a D-dúr kánon, hiba lenne őt „egyszámosnak” elkönyvelni. Korának egyik legjelentősebb zeneszerzője és orgonistája volt. Munkássága – számos más művész mellett – Johann Sebastian Bachra is nagy hatással volt, aki ugyan nem volt Pachelbel számos tanítványának egyike, de bátyja, Johann Christoph igen.

A zeneszerző a bonyolult dallamokkal szemben inkább a letisztultságot kedvelte, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna kísérletező kedvű. Vallási és világi zenéket egyaránt komponált, többek között fúgákat és korálokat.

A kánont, amelyről nem tudni pontosan, hogy mikor komponálta Pachelbel, eredetileg három hegedűre és egy negyedik, változó hangszerre íródott. A zenészek utóbbin, például zongorán vagy csembalón játszották a mély szólamot, az úgynevezett basso continuót.

Folktól a punkig

Az első hangfelvétel 1940-ben készült a D-dúr kánonról, de egészen 1968-ig kellett várni arra, hogy igazán népszerűvé váljon, amikor Jean-François Paillard francia karmester vezetésével újra felvették, romantikusabb stílusban, a korábbinál lassabb tempóban. Igaz, a 100 Folk Celsius Paff, a bűvös sárkány című dalának 1963-as eredetijében Peter, Paul and Mary már felhasználták alapként.

1968-ban jelent meg az egyik legérzelmesebb feldolgozás, a Rain and Tears a Vangelis és Demis Roussos nevével fémjelzett görög progresszív rockzenekar, az Aphrodite’s Child előadásában. A dal villámgyorsan nagyon népszerű lett Európa-szerte, több mint 1 millió példányban kelt el.

Egy évvel később, 1969-ben jelent meg Ralph McTell Streets of London című dala. McTell az Aphrodite’s Childdal ellentétben nem egy szerelmes számhoz használta fel a kánon akkordjait, inkább a társadalmi egyenlőtlenségekről, a szegényekről, az elesettekről énekelt a dalban.

A hetvenes évekre már Jamaicát is elérte Pachelbel hatása, és 1975-ben Bob Marley a Wailersszel együtt kiadta a No Woman No Cry-t, amely a félreértésekkel ellentétben nem arról szól, hogy ha nincs nő, nincs sírás, hanem egy síró nőt vigasztal.

A D-dúr kánon akkordjai felbukkannak a brit new wave énekes Joe Jackson 1986-os Home Town című dalában is, bár ő már egy kicsit felgyorsította a tempót, de közel sem távolodott el annyira a kánon eredetijétől, mint a Twisted Sister legismertebb számában, a We’re Not Gonna Take It-ben.

Talán az sem véletlen, hogy az I Should Be So Lucky Kylie Minogue-tól is világsláger lett, hiszen a producer bevallása szerint szintén a Pachelbel-kánonra épült, ahogy a U2-tól a With Or Without You is, és akkor sem tévednek nagyot, ha a  Down Underben a Men at Worktől is felismerni vélik dallamot.

Bár a Go West című Village People-dal már 1979-ben nagy siker lett, a Pet Shop Boys 1993-ban csavart rajta még egyet, amikor arra építették fel az ő változatukat, hogy feltűnő a hasonlóság a D-dúr kánon és a szovjet himnusz között.

Hogy a Pet Shop Boys zenéje mennyire lehetett hatással Noel Gallagherre az Oasisből, nem tudjuk, de azt igen, hogy nem egy, hanem két dalában is felbukkan a jól ismert dallam: a Whatever-ben és a Don’t Look Back in Anger-ben.

Aztán 1994-ben már a punk rock sem maradt ki a feldolgozások sorából, amikor is megjelent a Green Day mai napig népszerű dala a Basket Case, benne a bújkáló barokk akkordokkal.

De hogy a punknál maradjunk, vagy legalábbis annak poposabb változatánál: a 2000-es évek elejének tinilányhimnusza, a Sk8er Boi Avril Lavigne-től is valójában egy Pachelbel-feldolgozás.

Arra sajnos nincs módunk, hogy az összes létező feldolgozást felsoroljuk, így listánkat egy Magyarországon és a világban kevésbé ismert, viszont annál frissebb (2012-es) észt dallal zárjuk a Põhja-Tallinntól.

Kiemelt kép: a D-dúr kánon legrégebbi fennmaradt példánya, forrás: Wikipedia

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Reka Bucsi speaks to the audience after being awarded the Audi Short Film Award during the awards ceremony of the 68th edition of the Berlinale film festival on February 24, 2018 in Berlin. / AFP PHOTO / Tobias SCHWARZ
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.