Az egri stadion névadója 1921-ben, Pécelen született, majd 1950-ig kötődött a fővároshoz, ahonnan Egerbe igazolt. Játékosként szerepelt az első NB II-es csapatban, az Egri Építőkben. A később Pedagógus, majd Fáklya elnevezésű egylet meccsein akkor nem volt ritka a hatezres nézőszám, holott a városi stadion még csak tervként létezett. Szentmarjay Báder Gyulával végig hű maradt az egri színekhez, miközben az ő korosztályukból a többiek oda írtak alá, ahová éppen nagyobb pénzzel elcsábították őket. Akadt klub, ahol az egri 100 forintos győztes meccsprémiumhoz képest hatszor ennyit kínáltak a védőnek, mégsem váltott. „Hát hogyne, engem is csaltak, például Ózdra, de képkeretnek sem mentem volna oda.” – emlékezett a heol.hu Szentmarjay Tiborra.
Szentmarjay Tibor 1957-ig irányította a pályán belül társait, majd edzőnek állt, és ahol megfordult, egy bajnoki címet mindenhol fel tudott mutatni. A megye II-es Bervai Vasasnál például kijelentették, ha nem lesznek aranyérmesek, megszüntetik a csapatot. Bajnokságot nyertek. Edzősködött Egercsehiben, az Egri Előrénél és az Egri Dózsánál is, amely – a város történetében először – 1967-ben ezüstérmesként szerzett jogot az NB I-es indulásra. A szakmával 1983-ban hagyott fel végleg, ám előtte vezette a Debreceni MTE, a Kazincbarcika és a Miskolci VSC együttesét is.
