A The Independent című brit lap szerint „a La Liga már nem lesz az, ami volt.” Az újság a Juventushoz szegődő Cristiano Ronaldo távozására célzott, ám a megállapítás kibővíthető azzal, hogy Andres Iniesta sem szerepel már a Primera Division órák múlva kezdődő új évadában.
Két korszakos egyéniség hagyta el tehát a földkerekség alighanem még így is legnívósabb nemzeti labdarúgó-bajnokságát; a két búcsú közti nem csekély különbség annyi, hogy Iniestáéra számítani lehetett, a portugál gólautomatáéra nem. Azazhogy van még difi: a Barcelona sokkal inkább helyettesíteni tudja az amúgy pótolhatatlan Iniestát, mint a Real Madrid az utóbbi szűk – pontosabban nagyon is bő – évtizedben 311 bajnoki gólt szerző Cristiano Ronaldót.
Fotó:Jose Breton/NurPhoto/AFP
Lopetegui maga is kérdés, hát még az, ki lő gólt Madridban?
A „Madrid”, amelynek ekként említése a királyi gárdának dukál – és a fehérek táborában egyetlen szurkoló sincs, aki Realnak hívná a csapatot –, további viharokon van túl (már, ha túl van egyáltalán). Először is Julen Lopetegui arról biztosította Luis Rubialest, a spanyol szövetség elnökét, hogy marad a válogatott szakvezetője, ám aláírt a Real Madridhoz is. Mint emlékezetes, közvetlenül a vb előtt, Krasznodarból küldte őt haza a futballszervezet elöljárója, és könnyen lehet, hogy ez a példátlan eset – amelynek két felelőse Florentino Perez madridi elnök és mindenekelőtt maga a megbízhatatlan Lopetegui – a spanyol együttes világbajnoki címébe került.
A Madrid új edzőjével kapcsolatban amúgy is fenntartások vannak. Sokan úgy vélik, a Real Madrid öltözőjében csak a legtekintélyesebb játékos- vagy tréneri múltú mesterek tudnak rendet tartani, márpedig Lopepegui annak idején egy bajnoki meccsen védett a Real Madridban, és ugyancsak egy találkozón állt a válogatott kapujában. A Logrones és a Rayo Vallecano pedig más kávéház…
Fotó: Marius Becker/dpa/AFP
Ráadásul a „Misternek” (Senornak) valamiképpen ellensúlyoznia kellene Cristiano Ronaldo hiányát, ám – amint azt a Real Madrid-közeli Marca című spanyol napilap mind izgatottabban feszegeti – a királyi klub félretett 300 millió eurót Neymar átigazolására, de ebből eddig nem lett semmi. Neymar, köszöni szépen, jól van, és góllal kezdte az idényt a PSG-ben…
Madridban Bale-lel, Benzemával, Lucas Vazquezzel, Iscóval, Asensióval kellene megoldani a „portugál” űr kitöltését, ám – bár nem rossz a névsor – extraklasszis nem maradt az extraklasszis után. Ott van még a brazil csodagyerek Vinicius Junior, csakhogy amióta évente akár 1200 exportjátékos is kikerül a kávé, a szamba és a futball hazájából, az ifjú dél-amerikaiakkal az a helyzet, mint a taóval: a társaságiadó-kedvezmény elveszíti közpénz, a brazil csodagyerek meg a brazil csodagyerek jellegét.
Veszítenivalója a Real Madridnak is van, hiszen az együttes szériában háromszor nyerte el a Bajnokok Ligája serlegét, és ilyen sorozatot csak az ötvenes évek madridi álomgarnitúrája, az egymás után ötször BEK-győztes alakulat produkált. E triplázás felülírt mindent, még azt is, hogy az utóbbi másfél évtizedben a Barcelona kilencszer, míg a Real Madrid csak négyszer volt bajnok (a további két alkalommal a Valencia, illetve az Atletico Madrid futott be). Sőt az sem számított legutóbb, hogy „a Madrid” csupán a bronzérmet szerezte meg…
Fotó: Javier Soriano / AFP
Madrid másik fele jócskán belehúzott
Ám most sokakban felvetődik a kérdés: vajon melyik a spanyol főváros legerősebb csapata? Merthogy az európai Szuper Kupa Tallinnba kihelyezett derbijén az Atletico 4-2-re eltángálta a királyi gárdát, ráadásul olyan gólokat szerzett, hogy szem-száj elállt.
Fájdalmas volt, de semmi kétség, legközelebb megint nyerünk
– igyekezett könnyedén elintézni a dolgot Sergio Ramos. A szituáció ennél azért bonyolultabb. Az Atletico ugyanis kitűnően igazolt, és még az is lehet, hogy irányt váltott. Mesterségének címere eddig a védekezés volt, ám a jelenlegi keretben ott van Diego Costa, Griezmann, Lemar, Gelson Martins, Kalinic, Correa, Vitolo… Azaz Diego Simeone edző dúskál a támadójátékosokban. Hangoztatja is: „Ezzel a társasággal szemben nagyok az elvárások.” S feltehetően nem az előző évad ezüstérmének megismétlésére gondol…
Fotó: Marius Becker/dpa/AFP
Az első helyre persze nehéz lesz előrelépni. Annak ellenére is, hogy a címvédő Barcelona – amely a bajnokság előző évadában egyetlen vereséget szenvedett, és egy híján száz gólt ért el – nem csupán Iniestát vesztette el, hanem váratlanul lemondott a szurkolói és futballistái körében egyaránt népszerű Paulinhóról. (Hogy a brazilnak mi a jó Kínában, az ördög tudja. Bár az az Abba már több mint négy évtizeddel ezelőtt megénekelte: Money, money, money.)
Jött viszont a „sevillai” francia Lenglet, a „bordeaux-i” brazil Malcom, továbbá Arthur és Arturo, az ifjú brazil Arthur Melo (Gremio) meg a chilei Arturo Vidal (Bayern München). Az utóbbi labdarúgó sprőd stílusa nem feltétlenül tekinthető a Barcelona jövőbeni védjegyének, de a keret változatlanul gazdag, pedig Iniestán és Paulinhón kívül is sokan mentek el. Ám Aleix Vidal, Lucas Digne, André Gomes vagy Gerard Deulofeu továbbadása a Rejtelmes szigetet idézi: a „Barca” kidobta a léghajóból a ballasztot, mint a Verne-regényben Cyrus Smith és társai.
A Betis meg arra, hogy a nagy trió közvetlen közelébe kerül. Sevilla zöld-fehér csapata már az előző évadban is hatodik volt, és feljebb akar jutni, miután lecsapott a portugál William Carvalhóra, a brazil Sidneire, a japán Inui Takasira vagy a labdával meghitt viszonyban lévő spanyol Sergio Canalesre. Nem egy szakértő szerint ez a csapat lesz a szezon kellemes meglepetéseinek egyike.
Fotó: Jose Manuel Alvarez Rey/NurPhoto/ AFP
A harmincháromszoros bajnok Real Madrid vagy a huszonötszörös első Barcelona eleve nem lehet az. Az idáig tízszer aranyérmes Atletico annál inkább.
A királyi gárda és a katalán klub szurkolói persze mosolyognak: ugyan már, ki gondolhat itt tizenegyesre?
Kiemelt kép: Raigo Pajula / AFP
