Gyarmati Andrea: Mennyit kell aludjon a gyerek?

Mennyit aludjon a gyerek? Nem könnyű a válasz, mivel mindez a baba korától, a családi szokásoktól és az egyéni igényektől is függ.

• Egy újszülött az evés és a tisztálkodás idejét leszámítva alszik (persze, ha fáj valamije vagy egyéb gondja van, ami elég gyakran előfordul, akkor kiabál).

• Hathetes kortól éjjel 8-9 órát, nappal kétszer 2-3 órát alszik, ez összesen napi 15-18 óra.

• Egyéves kortól iskoláig jó, ha éjjel 10-11 órát alszik, és még naponta egyszer, általában délután is képes aludni 1-2 órát. Ahogy nő, úgy marad el a délutáni alvás.

• Az iskolás gyerek az iskolába érkezés miatt legkésőbb 7 órakor kel, bár, ha reggel és este is megfürdetjük – ami szerintem szükséges felnőttnek, gyereknek egyaránt –, inkább 6-fél 7 a kelés ideális időpontja. Hogy pihent legyen másnap, tanácsos 9 körül ágyba kerülni, és tíztől aludni.

Vannak mélyen alvók, akik füle mellett ágyú süthető el, és vannak, akik kiskoruktól éberen alszanak, minden nesz zavaró számukra.

Családi szokások, körülmények, egyéni adottságok is befolyásolják az alvásigényt. Ne ess kétségbe, ha a babád nem teljesíti az elvárhatót, ha egyébként egészséges, jól eszik, jókedvű.

És itt egy érdekes körülmény, amiről én is csak az utóbbi években szereztem tudomást.

Nagyon is számít, miképpen telik a babavárás kilenc hónapja. Még az is fontos, hogy bagoly vagy pacsirta típusba tartoznak a szülők, vagyis későn kelők, de este sokáig fent vannak, vagy korán kelők, de korán is fekszenek. Bár ebben is tágak a határok, hiszen lehetsz bagolytípus, de ha másnap hatkor ott kell lenned az edzésen, a munkában, nem sokáig bírod az éjszakázást.

Már abból is elég sok konfliktus származhat, ha a pároddal eltérően vagytok huzalozva,

de ezzel azért lehet mit kezdeni (és szoktunk is, különösen egy kapcsolat elején). A baba szempontjából az a lényeges, hogy nem akar majd korán elaludni, ha a mama hasában éjszakai életet élt.

Mitől alszunk el, és vajon mitől ébredünk fel időben vagy időn kívül – szerintem ez is lényeges téma. Amit itt leírok, részint orvosi kutatás, részint a saját „kutatómunkám” eredménye. Nézzük tehát életkori bontásban mindazt, amit érdemes végiggondolni az alvásról.

Emberlétünk kezdetén a világ nagyon másképp működött, mint most. A veszélyek valódi veszélyek voltak, és

ha ősünk rossz megoldást választott, az élete volt a tét.

Biztosan nem jutott annyi és olyan minőségű táplálékhoz, mint mi, és biztosan nem betonnal körülvett üvegezett kalitkákban töltötte az estéit, éjszakáit. Nem kellett sportolásra biztatni, hiszen a mindennapi feladatok elég mozgást biztosítottak, nem kellett fogyókúrázni, hiszen alig volt elegendő ennivaló, sőt. És kevés volt az olyan hely, ahol a vadállatoktól védetten tölthette pihenéssel az éjszakáit.

Az ősember a családjával az egész napi munkálkodás, vadászat, gyűjtögetés után szeretne nyugovóra térni úgy, hogy biztonságban tudhassa az övéit. Végre találnak egy megfelelőnek tűnő barlangot. „Milyen szerencsések vagyunk – gondolhatja emberünk –, itt lepihenhetünk, sőt, ha a hely beválik, amíg a környéken elég az élelem, maradhatunk is.” Ha sok az állat, az jó a vadászat szempontjából, de veszély is, hiszen a vadászat akkoriban igencsak kétirányú volt. Eljön az este, akadt étel, a gyerekek is jóllaktak. Emberünk szereti a családját, és féli a felsőbb hatalmakat, ezért rajzokat készít a barlang falára, a füstölő fáklya hegyével gyönyörű szénrajzokat, amik elűzik az ellenséget. Minden szép és jó, békesség van, elalszanak mindannyian.

Hősünk is mély álomba zuhan, de úgy másfél óra múltán alvása felületessé válik.

Ellenőrizni kell, változott-e valami a lefekvés óta, támadt-e veszély.

Megébred, és ha minden változatlan, békésen tovább alszik egy újabb periódusra. Mélyalvós és felületes időszakok váltogatják egymást mindaddig, míg a felkelő Nap ki nem adja az ébresztőt.

Ez a kód a tudósok szerint semmit nem változott, s az ellenpróba őket látszik igazolni. Ha a kisbabád a karodban alszik el, a te hangodat hallja elalváskor, éktelen visításba kezd, amint az első felületes alvásból kikukucskálva egy „ketrecben”, vagyis az ágyában találja magát. „Valami nagyon más lett itt” – gondolja a baba.

És a más nem jelent jót, lehet akár oroszlán is, aki őt szemelte ki desszertnek.

„Anya, apa, baj van, segítsetek!” – ezt jelzi, amit csupán sírással tud értésetekre adni.

Hihetsz nekem, vagy sem, egyet azonban jó, ha tudsz: ha picit megébreszted kisbabádat, amikor az ágyába teszed aludni, és azzal a képpel alszik el, hogy ő egy ágyban fekszik, nem kapcsol be a vészjelzés, amikor felriad. Mindketten sokat nyerhettek ennek figyelembevételével.

Érdemes tudni, hogy miként sok egyéb funkció, az alvás is más a babakorban, mint a felnőtteknél. Ez nemcsak az alvással töltött órák számának különbségét jelenti, hanem azt is, hogy az alvás érési folyamaton megy keresztül.

Lássuk a hasonlóságokat és különbségeket:

• Az alvást tanuljuk, még akkor is, ha bizonyos számú ébren töltött idő után kidőlünk. Hogy pihentető álmod legyen, nem várhatod el kisbabádtól, hogy rögtön úgy aludjon, ahogy az neked a legjobb. Meg kell tanítanod aludni.

• A baba felületesebben alszik, többször ébred, mint egy felnőtt, más az alvásciklusa.

• Nem rosszaságból sír, hanem segítséget kér, és az a dolgod, hogy segíts.

• Ha megtalálod a megoldást, a kisbabád megjutalmaz, nyugodtan fog aludni, és te megélheted a „tettem érted valamit” boldogságát. Sőt, te magad is elalhatsz.

• Minden gyerek más, hallgass meg minden tanácsot, ha kedved tartja, de főleg figyeld és ismerd meg a gyereked.

• És ami talán a legnagyobb segítség abban a bizonyos nehéz első három hónapban. Amikor a pároddal összekerültetek, minden flottul ment az első pillanattól? Ugye, hogy nem! Máshová tette a szennyest, mint kell, te meg rosszul használtad a fogkrémet, de aztán csak kialakult a közös élet. A baba tanul téged, és te is őt. Adj időt mindkettőtöknek. Légy türelmes vele és magaddal is.

Ha elveszted esetleg a türelmedet, akkor se gondold, hogy nem vagy képes, mert képes vagy, hidd el.

És napról napra képesebb leszel. Ha bajban vagy, gyöngédségre vágysz. Te is, én is, mindannyian. Olyan luxushelyzetben élsz (sajnos, ez nem tart nagyon sokáig), hogy bármikor ölelheted kisbabádat. Kérj segítséget az érdekelttől, és öleld meg, dajkáld, szeretgesd annyiszor, ahányszor csak úgy érzed.

Ne félj, a szeretet még nem rontott el egyetlen gyereket sem.

Lesz idő, amikor figyelned kell, hogy ne legyél túl sok, de az még odébb van.

A babád megtanul aludni, nyugodtak az éjszakák, ám hamarosan új problémával találhatod szembe magad. Felriad, éjjel kétségbeesetten sír, alig lehet megvigasztalni. Nyugtasd meg, öleld magadhoz, és ha nemcsak felriad, hanem fel is ébred, hallgasd meg, miről álmodott. Az álom és a valóság két-három éves korban még egyet jelent. Vedd komolyan a panaszait, a félelmét, de

eszedbe ne jusson benézni az ágy alá, ha azt mondja, ott egy szörny lakik.

Hiszen, ha bekukucskálsz, azzal azt bizonyítod: lehet, tényleg lapul ott egy szörny.

Gondold végig, nincs-e túlterhelve, nincs-e sokfelé rángatva a gyerek, nem éri-e túl sok inger. Beszéltesd, hogyan telik egy-egy napja, kik a barátai a bölcsődében, óvodában, bántja-e valami. Nézz magadba, nincs-e otthon veszekedés, felesleges feszültség, ami megviseli őt.

Elektromos eszközök és gépek állandó zümmögésében élünk, ritkán tapasztaljuk meg a csendet. Az elektromos áram segítségével jelentősen megnöveljük az ébren töltött órák számát, így kevesebb a pihenés, a relaxáció.

Elődeink együtt keltek a Nappal, akkor tértek nyugovóra, ha a sötétben már nem láttak semmit. A testünk ma is ugyanúgy működik, mint elődeinké. A viselkedésünk változott, de az agyunk nem, és bizony azon is érdemes elgondolkozni:

az agyunkat nem arra tervezték, hogy ilyen mennyiségű információnak legyen kitéve.

A valamikori szavannai életmód, a csönd lehetőséget adott a békés feldolgozására, az érzések megélésére. Nem azt mondom, hogy menjünk vissza, de azt igen, hogy a képernyő előtt töltött idő limitálásával igenis sokat segíthetünk gyerekeinknek és magunknak is.

Beszéld meg a gyerekkel, mi az, amit feltétlenül  látni szeretne a televízióban, és jelöld ki a műsorújságban, mit és mikor nézhet. (Mellesleg te is jól jársz, ha nem bámulod a készüléket, hanem van családi életed, beszélgetések, közös örömök, gondok.) Gyakran mi, felnőttek vagyunk az oka a gyerekünk szorongásának, de mi vagyunk azok is, akik a legtöbbet segíthetünk ezek feloldásában, kezelésében.

És akkor elérkezünk az iskoláskorhoz.

Vajon helyes a javaslat, miszerint később kellene kezdeni a tanítást ahhoz, hogy a gyerekek pihentebbek legyenek? Vagy – és erősen hajlok rá, hogy inkább ez a kialvatlanság oka – a lefekvés és a napirend hiánya körül kell keresgélni?

Hogy reggel kipihenten ébredjen a gyerek, időben kell ágyba kerülni, ami nem egyszerű feladat.

A család este van együtt, ha a szülők sokáig ébren maradnak, a gyerek úgy érzi, kirekesztődik valamiből.

Jó lenne a vacsora és a fürdés után csak megnyugtató dolgokkal foglalkozni. Mese, beszélgetés, a nap lezárása jót tesz minden érdekeltnek.

A gyerek szereti az egyformaságot, a rítusokat, a szokásokat, melyek, mondjuk, a lefekvést előzik meg.

Tudom, sok a dolog, esetleg hazahozott munka is vár, de hidd el, megéri erre időt áldozni, mert az a kisgyerek, aki kipihente magát, sokkal jobban teljesít, és jobb a közérzete is.

Régen az ősember a tüzet bámulta, úgy dolgozta fel az élményeit. A tűz vörös, ami elősegíti az elalváshormon, a melatonin termelődését.

A tévé, a számítógép viszont zömmel kék, ami gátolja a melatonintermelődést

– nem véletlen, hogy a legújabb okostelefonokon választható éjjeli és nappali üzemmód.

Persze mielőtt rengeteg pénzt adnál egy ilyen kütyüre, használd az eszed és hallgass a szívedre: tölts el egy nyugodt időszakot a gyerekeiddel lefekvés előtt. Tudom, néha nehéz megoldani, de egyszer majd, ha már felnőttek, ezek az esték lesznek a legszebb emlékeid.