A labdarúgás interdiszciplináris tudomány. Ha nem szerteágazó, különösen összetett tudomány lenne, csak meg tudnánk ennyi rákészüléssel és befektetéssel oldani egy normális kapura lövést?!
Gyakorlatilag mindennel található kapcsolódási pontja. Ha nem másért, akkor azért, mert az éppen vizsgált területre pont miatta nincs pénz.
A kórházigazgatók persze ezt biztosan nem így gondolják, de számukra is fontos lehet a futball által mutatott irány. Joggal feltételezhetjük, hogy -funkciójukból adódóan is- mindannyian széles látókörű emberek, és tisztában vannak vele, hogy futballcsapat a legritkább esetben szűnt meg Magyarországon az előző időszakban, azt pedig saját életük részeként élik meg, hogy a kórházi osztályokról ugyanez, ugyan elmondható, ha a központból erre kérnek, de nem igaz.
A megoldás ennél kézenfekvőbb tehát nem is lehetne.
A Jászberényi Szent Erzsébet Kórház Rehabilitációs Osztály Futball Klub vagy a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet Hármas számú Belgyógyászati Osztály Labdarúgó Akadémia túlélésre ítéltetett.
Lehet, hogy az osztályon dolgozóknak mellékesen egy-egy edzésen részt kell venniük, esetleg a kevésbé rossz állapotban lévő betegeknek tréninget kell vezényelniük, de ilyen áron akár még a TAO rendszerén belül is lehívhatóvá válnának az egészségügy számára most elképzelhetetlenül nagynak számító pénzösszegek, amiből különböző jogcímeken a dolgozók fizetése is kigazdálkodhatóvá lenne. Az utánpótlás-nevelést miért ne lehetne 60 év fölötti betegeknél elkezdeni? A szenior versenyeken talán nem játsszák el a magyar himnuszt a győzteseknek?
Még az is lehet, hogy egy bútoráruház eladói is visszacsábíthatóvá válnának ezen csavaros eljárásnak köszönhetően.
Egy másik – a futballvezetők számára kedves – aspektust pedig még meg sem említettem, ami megvilágítja, hogy az eddigi általános közvélekedés szerint teljesen haszontalannak ítélt – a futballon kívül létező – szakmáknak is megvan a maguk értelme.
- A magyar orvosválogatott világbajnoki ezüstérmes labdarúgásban.
- A magyar művészválogatott is.
- Az ügyvédválogatott pedig Európa-bajnoki második.
Tehát kijelenthető, hogy – ki gondolta volna – az orvos, ügyvéd és művész nevelésnek is van létjogosultsága: adhatná akár a magyar labdarúgás alapját is.
Ezeket persze be kéne tagozni egy-egy a kórházak, színházak, ügyvédi irodák által fenntartott labdarúgó akadémia tanrendjébe, de kis magyaros ügyeskedéssel ez sem jelenthet gondot.
Valószínűleg más szakmák képviselői is remekül fociznak idehaza. Hogy a saját szakmájukhoz értenek-e, az kevésbé egyértelműen deríthető ki. De focizni tudnak, és az a lényeg.
Be kell látni, hogy a magyar futball felvirágoztatása érdekében az oktatás sok területébe is muszáj volna befektetni. A sokak szerint önmagában értelmetlen szellemi fejlesztés mellett, ha más érv nem is hozható fel, de ez igen.
Kicsit több lenne a meccseken a színészkedés? Sőt helyben koreográfus és dramaturg is akadna a csapatban a bíró hitelesebb becsapásához? Esetleg rögtön a gyepen megműtenék a csapattársak a sérülteket? A játékvezetők nem bírnának a remek érvekkel reklamáló védő és támadó ügyvédekkel?
Az lehet. De veszíteni való nincs.
Ha pedig a labdarúgó sikerek így sem jönnének, azzal vigasztalhatnánk magunkat, hogy:
de legalább több gyógyult beteg hagyja el a kórházakat.
Vagy: „sok a jó villanyszerelő, útépítő -így kevesebb az áramszünet és a kátyú”. ”Megszámlálhatatlan a nagy művész, aki szórakoztat, a tudós és az értelmes, magát eltartani képes ember.”
Sovány vigasz volna.
