Tény: Az oktatási államtitkár szerint helyére kell tenni a nevelést, ami alatt Hoffmann Rózsa a személyiség teljes egészének formálását jelölte meg; beleértve az erkölcsi, a vallásos, a hazafias, a családi életre és a munkára nevelést. Azt is mondta az országjáró oktatási államtitkár, hogy az érdekképviseletek támogatják a köznevelésről szóló tervezetet.
Vélemény: Komolyan kéne venni Hoffmann Rózsa szavait. Még akkor is, ha a koncepciót a Pedagógusok Szakszervezete nem támogatja, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete pedig olyannyira nem, hogy elnöke szerint a sztrájk sem kizárt az iskolában.
De térjünk vissza a neveléshez.
A nevelés leegyszerűsítve, ateista verzióban: példamutatás, értékközvetítés, segítség a személyiség kibontakoztatásában. Vallásos változat: Isten teremtményének valamiféle istenpótlék felmutatása. Mindkét esetben tévedés azt hinni, hogy a gyereknek nem kell tekintély. Ugyanis, ha az nincs, nem tud mi ellen lázadni. A gyermek mozgatórugója ugyanaz, mint Ádámé, Éváé. Szeretné maga eldönteni, mi az igaz.
A nevelőnek tehát akkor is tekintélyesnek kell lennie, ha alig áll a lábán, ha már hónap elején sokadika van nála (kevés a pénze). Korrepetál, értekezik, ünnepel, ballagtat, jön az ebédpénz – már azt is ő szedi – és még lenyom pár órát tisztességgel, felkészülten. Az persze szent pillanat, amikor bezárul mögötte a terem és magára marad tanítványaival. Az a szabadsága. Olyankor mindegy, hogy odafent ki, mit talált ki. Hogy kilométereket tömegközlekedett, miközben a tanítványokat autó hozza. Olyankor még lehet tekintélye, mert előjöhet Petőfivel, felteheti a kérdést, „Rabok legyünk vagy szabadok?”, és hivatkozhat Mózesre meg a tízparancsolatra, mert a népet ugye Egyiptomból azért vezették ki, mert az a szolgaság háza volt.
Itt az idő, hogy a pedagógusok felemeljék a fejüket. Csak így lesznek méltók a gyerekek imádatára.
P. s.: A miniszter szó szolgálatot jelent. Az oktatásügynek a kormányban nincs szolgálója. Hoffmann Rózsa államtitkár.
