Magyarország számára hivatalosan 1920. június 4-én, a trianoni békeszerződéssel ért véget az első világháború. A győztes nagyhatalmak pillanatnyi érdekét szolgáló diktátum eredményeként a Magyar Királyság területének 72, lakosságának 57 százalékát veszítette el. Apponyi Albert, a Párizsban tárgyaló magyar delegáció vezetője a béke feltételeit megismerve döbbenten jegyezte meg: Magyarországtól azt várják, legyen öngyilkos, nehogy megöljék.
Lapunknak nyilatkozó Raffay Ernő történész szerint, a közöny és az elutasítás gyökereit a kommunista rendszerben kell keresnünk: a Rákosi-diktatúra a proletár nemzetköziség jegyében minden eszközzel üldözte a “magyar nacionalizmust”, Trianonnak akár az említését is, mindent, amit a Horthy-korszakhoz köthetett. “A környező országok kommunistái is a magyar nacionalizmusban, irredentizmusban látták a dolgozó nép legfőbb ellenségét” – mondta a történész. Kádár puhának nevezett diktatúrája is a felejtést szolgálta azzal, hogy némi szabadságot, “gazdagodást” engedett, viszont nem tűrte, hogy a határainkon túl élő magyarokról, Trianon igazságtalanságáról szó essen.
Mint Raffay a FigyelőNetnek elmondta, 1990-ben, a demokratikus átalakulás után azt várták, hogy végre történjen valami. Eddig azonban egyetlen magyar kormány sem vállalta fel, hogy szembenézzen Trianonnal – tette hozzá. Raffay szerint a mai közhangulat alapján nem csodálkozhatunk a kormányzat érdektelenségén: valószínűleg jelentős mennyiségű szavazatot veszítene az a parlamenti párt, amelyik ezt megtenné.
