A most lebontásra ítélt épületek többsége két szabályt is megsértett: egyrészt a tengerparthoz 70 méternél közelebb épült, amit tilt egy két évvel ezelőtti jogszabály, másrészt eleve engedély nélkül emelték őket, bízva utólagos legalizálásukban.
Mohai László zágrábi nagykövet szerint ezért a jogi helyzet egyértelmű: a tulajdonosok már korábban megkapták a bontási határozatokat, fellebbezéseiket pedig elutasították. Vass Krisztina, a magyar tulajdonosok szóvivője másként látja a helyzetet: szerinte a magyarok 2002-ben építették a szóban forgó házakat, még azelőtt, hogy a horvát kormány elfogadta volna a tengerparti védett övezetről szóló szabályozást, ezért megítélésük szerint törvényesíteni kellene ezeket az épületeket. A magyar befektetők ráadásul egy fejlesztési területen építették a házakat, és befizettek minden megkövetelt díjat és illetéket. A szóvivő szerint ráadásul bírták Marina Matulovic Dropulica környezetvédelmi miniszter ígéretét, amely szerint a már kész házakat nem bontják le.
Egyedi is, nem is
Vir szigetén a hetvenes években zadari pártemberek építettek üdülőket nagy számban, engedély és közművesítés nélkül. Jugoszlávi széthullása után viszont szabadulni kívántak könnyen szerzett ingatlanjaiktól, amelyeket olcsón piacra dobtak; a zavaros viszonyok ráadásul további illegális építtetőket csábítottak a szép szigetre.
A FigyelőNet információi szerint ugyanakkor a sziget helyzete nem egyedi: a Zadartól délre fekvő Primosten városában robbanhat ki hasonló botrány.
A bontások jogosságát firtató kérdésünkre Nagy Zoltán ügyvéd, ingatlanjogász általánosságban úgy fogalmazott: alapvető kérdés, hogy az adott ingatlannak volt-e építési engedélye. Ha nem volt, akkor teljesen mindegy, hogy egy új jogszabály is még időközben életbe lépett.
