Le a megszokott hangulattal, mert mit is kezdenénk egy átlagos Mikulással a rovat hasábjain? Itt téblábolna vörös munkaruházatában, fárasztóan pirospozsgás dizájnjával, kamu szakállával és csak egyfolytában „remélem jók voltatok” szlogennel zargatna minket.
Nem, nekünk nem ez kell, hanem egy olyan Télapó, akit érdemes „megosztani” aki legalább maradandót alkot, és röhögés csal az arcunkra.
Mert hát a gyerekkor véget ért, marad a rideg valóság – marad a hétfő reggel, a meló, a rosszkedvű főnök és a kedvetlen kollégák. De kit érdekelnek, ha szétszakadhatunk a drága Télapón, ahogyan esve-kel és akaratán kívül rémisztget néhány ártatlan bámészkodót?
