80 évesen elhunyt Nemere István író, műfordító. Halálhírét felesége, a szintén író Szentgyörgyi Judit közölte Facebook-bejegyzésében.
Az író a hétvégén ünnepelte 80. születésnapját és 800. könyvének megjelenését, az ennek tiszteletére rendezett eseményt követően azonban rosszul lett, majd szívinfarktussal kórházba került, ahol napokig mélyaltatásban tartották. Felesége, Szentgyörgyi Judit bejegyzésben búcsúzott az írótól.
Nemere István életének nyolcvanadik esztendejében egy sikeres és roppant termékeny életút után letette testét. Amit életében alkotott olyan grandiózus és páratlan, hogy azt sokan fel sem fogták eddig. Emléke örökké velünk marad a könyvei által. Írt, ameddig élt és élt, ameddig írt
Sulyok Tamás köztársasági elnök is a közösségi médiában emlékezett meg Nemere Istvántól, egy tőle származó idézettel búcsúzva a rendkívül termékeny írótól:
Mi marad az emberből halála után? Kell, hogy valahol tovább létezzen, ha nem is abban a formában, ahogyan addig. Örök lázadó az agy, a tudat – nem tud belenyugodni, hogy megsemmisül.
Nemere István 1944. november 8-án, Pécsen született. Szüleivel javarészt Veszprém és Somogy megyei falvakban éltek, édesapja szemészorvos volt, édesanyja a háztartást vezette. Nemere visszaemlékezései szerint szerette a falusi életmódot, az iskolát viszont szenvedésként élte meg; nehezen viselte a tanintézet rendszerét és a tanórák többségét, csupán az irodalom- és földrajzórákat kedvelte. Már tizenévesen alkotott olyan írásokat, amik felkeltették tanárai figyelmét. A középiskolát a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban végezt. Rossz magaviselete miatt az iskola nem javasolta, hogy tovább tanuljon, így filmrendezői ambícióit kénytelen volt elvetni. A gimnáziumi évek alatt sajátította el az eszperantó nyelvet.
1963-tól, az érettségi megszerzése után munkába állt. Kezdetben gépgyári munkásként, majd erdészetben és könyvesboltban dolgozott. Budapesten töltötte le katonai szolgálatát. Ezután az Állami Térképészeti Hivatalnál helyeszkedett el, később boncsegéd lett, rövid ideig pedig a Hunnia Filmgyárban dolgozott statisztaként.
A hatvanas évek közepén aztán egy időre Lengyelországba költözött és a toruńi Kopernikusz Egyetem könyvtárában dolgozott. Ekkor készítette első fordításait és novelláit, emellett könyvet írt Gagarinról, akiről úgy tartotta, hogy sosem járt a világűrben.
Magyarországra való visszatérére után Esztergomban telepedett le, és elvégezte az ELTE könyvtár szakát. 1980-tól szabadúszó és főállású író lett. Írásaiban főleg parapszichológiai témákkal foglalkozott, de a tudományos-fantasztikus vonal mellett számos más műfajban is alkotott, írt ifjúsági regényeket, krimit, történelmi, kaland- és később társadalomlélektani regényeket is. Első könyve, A rémület irányítószáma 1974-ben jelent meg, idén pedig már a 800. regényét publikálta – ezzel világrekorder.
Életéről Addig írok, amíg élek címmel idén készült dokumentumfilm, amit a szeptemberi CineFesten mutattak be.
