A friss zöldborsó a leghétköznapibb zöldségek egyike, a magyarok többségének pedig biztosan van olyan gyermekkori emléke, amiben a nagymamának segítve a szemeket szabadítják ki a héjból.
Talán épp ezek miatt nehéz úgy gondolnunk a borsóra, mint egy szinte felbecsülhetetlen értékű műtárgy ihletőjére – a berlini Iparművészeti Múzeum (Kunstgewerbemuseum) egy tárgya most bebizonyítja, hogy ez korántsem lehetetlen.
Az 1500 körül született, mindössze tíz centiméter hosszú famunka bukszusból, azaz örökzöld puszpángból készült, holland alkotója, a miniatűr faszobrok mesterének tartott Adam Dircksz pedig egy öt borsószemet magában foglaló héjat faragott ki, de nem is akárhogyan:
A német nyelvterületen Betnuss néven emlegetett apró, sokszor dió, vagy különböző hüvelyesek alakját másoló, alig néhány centiméteres fa-, elefántcsont-, vagy fémtárgyakat az emberek rózsafüzérre, vagy nyakláncra akasztották fel, és mindig maguknál hordták. A jó eséllyel flamand gyökerű tárgytípus a mai Németország területére is gyorsan átszivárgott, belsejében pedig legtöbbször a különböző szentek arcképei, vagy épp Jézus szenvedéstörténetének különböző fázisai – a Passió-jelenetek – láthatók.
A közel ötszáz éves tárgyat – amiről itt több kép is látható – a múzeum 1898 óta őrzi, és egy hamburgi magángyűjteményből vásárolták meg.
