A Marvelnek égető szüksége volt már egy megmentőre. Nem egyszerűen arra a fajtára, amelyik megmenti a világot a végső pusztulástól, mert ilyenből több is van neki a kelleténél. Sokkal inkább egy olyan hősre, amelyik az elmúlt időszak botladozásai után újra képes becsábítani az embereket a moziba. Tavaly ugyanis a Marvel több filmje is elhasalt a pénztáraknál, és amúgy is egyre több szó esett arról, hogy vajon a közönség belefáradt-e a szuperhősök inváziójába, esetleg a szüntelenül táguló Marvel-moziuniverzum vesztette el gravitációs erejét, vagy szimplán csak egyre fantáziátlanabbak és silányabbak a tartalomgyár futószalagjáról tucatjával lepotyogó filmek. Még a stúdió – valamint az anyavállalat Disney – fejesei is elismerték a túltermelési válságot, és fogadkoztak, hogy mostantól csökkentik az évente bemutatott filmek és sorozatok számát, ám azokat, becsszó, igyekeznek ütősebbre megcsinálni.
Idén egyből tesztelhetik is ezt „a kevesebb több”-elméletet, 2024-ben ugyanis látványosan elmarad a Marvel-dömping, ehelyett egyetlen mozis premierre, a most debütáló Deadpool & Rozsomákra teszik meg tétjeiket. Ettől a bemutatótól azonban elég sokat várnak, és nem is alaptalanul, hiszen két nagy közönségkedvenc és igazán badass szuperhősre bízták a nagy mentőakciót. Deadpoolnak és Rozsomáknak így ezúttal nemcsak a szokásos hőstetteket kell végrehajtaniuk, de küldetésük része az is, hogy berúgják az eddig langyosan csordogáló nyári blockbuster-szezont és új lendületet adjanak az egyre enerváltabb Marvel-filmeknek. A messianisztikus hevületet nem is titkolják nagyon, amit jelez, hogy Deadpool, a tőle megszokott szerénységgel, többször is „Marvel-Jézusként” hivatkozik önmagára a filmben.
Ennek fényében szinte bravúros, hogy első közös szereplésüket mennyire sikerült elbaltázni: mert találkoztak ők már egyszer Rozsomák (akkori magyar nevén: Farkas) tizenöt évvel ezelőtti eredetfilmjében, a 2009-es X-Men kezdetek: Farkasban, de azt a rajongók inkább igyekeztek elfelejteni. Az alkotóknak ugyanis Deadpoolból csodálatos érzékkel sikerült kilúgozni fő vonzerejét, a pofázást és a humort, különösen azzal, hogy a finálé nagy összecsapására – Ryan Reynolds tiltakozása ellenére – egy megnémított szuperkatonát csináltak a figurából. Száj nélkül márpedig nehéz folyamatosan mindent és mindenkit sértegetni magad körül.
Azóta Deadpool/Reynolds szerencsére két önálló filmben is bizonyíthatta, mennyire szórakoztató tud lenni, ha a szótlan gyilkolászás helyett szabadjára engedheti a lezser brutalitást és a trágár poénokat. A sikerek nyomán régóta tervezgetett harmadik részről természetesen a Disney sem akart lemondani, miután a 20th Century Fox felvásárlásával hozzájuk kerültek a Deadpool és az X-Men karakterek jogai. Sőt, láthatóan valami igazán nagyot akartak dobni, így a Deadpool-Rozsomák páros újra megkapta az esélyt, csak ezúttal már méltó módon, hiszen tényleg kettejük sajátos dinamikája kerül a sztori központjába. És sikerült is kiköszörülni a másfél évtizeddel ezelőtti csorbát: az új film a buddy movie legnemesebb hagyományaira épít, jellemkomikum terén kihozva a maximumot a kettejük közt feszülő ellentétből. Mintha a 48 óra- vagy a Halálos fegyver-filmeket ültették volna át a szuperhősök világába, csak itt nem állnak meg a beszólásoknál, időről-időre véres összecsapásba torkollik az összekényszerített és halhatatlan „haverok” civakodása.
Az alkotók előtt azért állt néhány kreatív kihívás, hogy eljussanak ehhez a hálás képlethez. Az csak a kisebbik volt ezek közül, hogy miként integrálják az újonnan „leigazolt” karaktereket a másfél évtizede nélkülük épülő-szépülő Marvel-moziuniverzumba. Jóval fogósabb kérdés, hogy vissza lehet-e egyáltalán rángatni ízlésesen az életbe Rozsomákot, akit a szokatlanul komor és kiválóan sikerült Loganben egyszer már elsirathattak a rajongók, ráadául Hugh Jackman is kijelentette, hogy a maga részéről nyugdíjazta a karaktert. Ezt a kérdést természetesen maga Deadpool is felteszi rögtön a film elején, miközben keresi azt a bizonyos erdei sírt, hogy kiássa a hősi halált halt Rozsomák földi maradványait. Majd egyből meg is nyugtat mindenkit, hogy ezt a mutatványt bizony nem lehet úgy megcsinálni, hogy közben ne gyalázzuk meg Logan emlékét. A hullagyalázást pedig nyomatékosítja is egy demonstratívan brutális öldöklés során, ahol az adamantiummal felturbózott csontvázzal mészárolja le támadóit. De hát az önreflektív Deadpool-figurának épp ez a varázsa, hogy minden nézői gyanút és aggodalmat nyíltan ki lehet mondatni vele, ráadásul a létező legalpáribb formában. Itt is csak úgy röpködnek a szemérmetlenül őszinte termékelhelyezések, valamint a beszólások az egykori és jelenlegi anyavállalatok felé, folyton napvilágra hozva a fantáziavilágok mögött húzódó üzleti megfontolásokat is:
A Fox megölte, de a Disney visszahozta és 90 éves koráig nem ereszti
– mondja kajánul Rozsomákról, és innentől el is veszi az élét az egész visszatérés-problémának.
További tompításnak pedig ott van az az elbeszélői trükk, hogy persze nem AZT a Logant hozzák vissza, hanem egy másikat (ennek ikonográfiai megtámasztása, hogy a félmeztelenséget az X-Men filmekben eddig hanyagolt sárga-fekete kosztümre cseréli). Ehhez kapóra jön nekik a képregényekből egy időponton átemelt multiverzum, amelynek párhuzamos valóságaiba az utóbbi években egyre jobban belegabalyodtak a Marvel-filmek is. Ez a meta-háttér itt is agyzsibbasztóan túl van bonyolítva, de a Deadpool & Rozsomák szerencsére a multiverzumot sem veszi túl komolyan, inkább az egészet önironikus keretbe helyezi: címszereplőinknek a fölöslegessé vált és leselejtezett szuperhősök szemétdombjáról, a Mad Max és a Majmok bolygója poszt-apokaliptikus sivatagait idéző Veremből kell visszaverekedniük magukat az eredeti idősíkra, hogy végrehajtsák fontos küldetésüket.
Útjuk során nemcsak félresikerült Deadpoolok egész sorával találkoznak, de a rajongói nosztalgia által életben tartott sok másik karakterrel is. A két főhőshöz persze lekettőzött antagonista dukál, ám egyikük sem sikerült túl fajsúlyosra: X professzor elfeledett ikertestvére, a hasonlóan erős telepatikus képességekkel bíró Cassandra Nova (Emma Corrin) ezúttal sem bizonyítja, hogy miért érdemelne nagyobb figyelmet, a multiverzum törvényeibe belepiszkáló hivatalnok, Mr. Paradox pedig teljesen eljelentéktelenedik a nagy fináléra. Az Utódlás Tomjaként ismert Matthew Macfadyen ugyan pillanatokra felvillantja, hogy miért is lett ő a simulékony kegyetlenség Paganinije a kultikus HBO-sorozatban, de egyszerűen nem kap elég teret a kibontakozásra.
A gonoszok haloványsága nem bizonyul végzetesnek dramaturgiai szempontból, nagyrészt azért, mert a Deadpool & Rozsomákot nem a kozmikus téttel bíró összecsapások, hanem a laza humor és a címszereplő páros „gyűlölök és szeretek”-kapcsolata viszi el a hátán. Ryan Reynolds és Hugh Jackman párosa pedig tényleg kiválóan működik a vásznon – akárcsak az életben –, amit még kiegészít az alkotók által utolsó pillanatig eltitkolni próbált cameók hosszú sora is. Kifejezetten jót tesz a filmnek, hogy nem a monumentalitást tűzi ki célul, inkább azt, hogy minél teljes körűbben kiszolgálja a rajongók legvadabb vágyait. Ez a törekvése minden bizonnyal sikerrel is jár, annak ellenére is, hogy az akciójelenetek néztek már ki jobban, a végkifejletre ráfordulva pedig érezhetően kezd kifogyni a lendület, és a szarkasztikus humortól egyre nagyobb teret hódító drámai szálak sem különösebben meggyőzőek.
Az viszont dicséretes önmérsékletre vall, hogy a játékidő alig hosszabb két óránál, így nem kell rétestésztaként nyújtani a sztorit. Deadpoolnak persze erre a trendre is van egy-két keresetlen megjegyzése, miszerint ma már tilos három óránál rövidebb filmet készíteni. A Disney részéről még ennél is bölcsebb döntésnek tűnik, hogy bevállalta a legmagasabb korhatár-besorolást, és nem próbálta a szokott célközönségéhez szelídíteni a Marvel-fenegyerekét: ízléstelenül durva gyilkosságokból és trágár mondatokból egyáltalán nincs hiány a filmben.
Ha a jövőhöz nem is ad kész receptet a tartalomgyárnak, legalább kellő humorral és méltó módon tiszteleg az X-Men- és a Deadpool-filmek csaknem két évtizedes Fox-korszaka előtt.
Deadpool & Rozsomák (Deadpool & Wolverine), 2024, 127 perc, 24.hu.: 8/10
