A Horthy Miklóst megelőzően három hétre kormányzóvá vált, 1936-1944 között a Magyar Tudományos Akadémia élén álló, Habsburg József Ágost (1872–1962) főhercegről ma igen kevés szó esik, pedig az első világháborút parancsnokként végigharcoló főrend neve a Horthy-korban szinte megkerülhetetlen volt.
József Ágostról azt azonban kevesen tudják, hogy legalább egy verset is írt – júniusban ez az 1927. június 1-jén született költemény, a Pénteken gépelt verziója tűnt fel a Központi Antikvárium árverésén, mégpedig egy, a keletkezés körülményeit leíró üzenettel együtt, amit 1940 februárjában fiának, József Ferenc hercegnek (1895-1957) küldött.
A 34 ezer forintos leütési áron elkelt három gépelt oldal apropója a tétel leírása szerint szintén nem volt mindennapi: a főherceg ugyanis azért döntött az elküldése mellett, mert az előző napon fia felolvasta neki a saját, Hétfőn, sötét hétfőn című költeményét.
József Ágost szerint az Alcsúton született vers
az akkori sötét, majdnem reménytelen időket tükrözi vissza, az én bennem soha ki nem halt szent meggyőződéssel, hogy lesz még magyar jövendő és föltámadás,
majd hozzátette: saját munkáját gyenge költeménynek érzi, amin nem akar már aktualizálással tovább rontani.
József Ferencnek a két világháború közti időszakban egyébként több verseskötete is megjelent, az életmű azonban nem aratott osztatlan sikert. Révay József, a szocializmus időszakának az elfogultság hiányával nehezen vádolható irodalomtörténésze így írt:
És fűzfapoéták uralkodóházból való kollégájának, Őfelsége József Ferenc királyi hercegnek betolakodása irodalmunkba hogyan történt? Ennek a műveletlen, még Habsburgnak is bárgyú és tehetségtelen fenségnek nem kevesebb, mint hat verseskötete jelent meg tizennégy év alatt, ami valóságos merénylet volt a jó ízlés ellen.
A vers így hangzik:
Pénteken
Bősz háboru szele sóhajt,
Ez bünös lelkek ármánya,
Pedig szívünk békét óhajt!Pénteken, sötét pénteken
Nagy viharfelhők vonultak föl
Elboritották a végtelent,
És égi könytől ázott a föld.Kárpát ormán magasan leng
Vihartépte szent lobogónk;
Hivők ajka hő imát zeng!Pénteken, komor pénteken
Gonosztevők tüzcsóvát dobtak
Békésen élő népekre
Szilárd támfák is tüzet fogtakÉs lángbaborult a világ
Hős népek öldösték egymást,
A földön gyász lőn és sírás!Pénteken, sivár pénteken
Hazám jó népe harcba vonult,
Ontották vérét vétkesen
S megint másért lett nyomorult!Árulóktól körülvéve
A legvéresebb pontokon
Küzd magyarok hősies népe!Pénteken, véres pénteken
Győzve száz szörnyü csatában,
Üldözé az oroszt fényesen
Távoli végtelen honában!Porrá égett város, falu,
Földönfutóvá lett a nép,
S amerre látszik, minden hamu.Pénteken, szörnyü pénteken
Doberdo poklában csodát tett,
Majd elvérzett hős nemzetem
Százezrek reménye rommá lett!Özvegyek fájó sírása,
Árvák bánatos jajszava,
Viszhangzik a nagy világban!Pénteken, gyászos pénteken,
Hatszázezer magyart temetnek,
Megannyi vitéz, névtelen
Sirján fa keresztet ültetnek.Lázadók zászlót bontanak!
Drága hősöm vigyázz! Néked
Hazug szép dolgot mondanak!Pénteken, csufos pénteken
Kezedből kitépték fegyverei
Ki is raboltak esztelen’
S patkány-had rágja vérző tested!
A csatolt levél pedig így hangzik:
Szeretett Fiam!
A minap fölolvastad szép verseidet, köztük a “Hétfőn sötét hétfőn” cimüt is, ekkor jutott eszembe, hogy hajdan én is irtam valamit: “Pénteken, sötét pénteken”. Már nem emlékeztem cimére mely csak “pénteken.”
Ugyanakkor megigértem Neked, hogy elküldöm ezt a régi versemet.
Tehát lemásoltam és itt küldöm Neked. Az akkori sötét, majdnem reménytelen időket tükrözi vissza, az én bennem soha ki nem halt szent meggyőződéssel, hogy lesz még Magyar jövendő és föltámadás.
Nem akartam átdolgozni a verset bár lehetett volna egyet mást jobban kifejezni; de az eredetit hagyom meg, igy talán többet ér mint egy átdolgozott gyenge költemény még gyengébb tükörképe.
Remélem jól vagytok. Szivből ölel hiven szerető atyád
Budapest 1940. II. 22.
József
