Kislánykorom óta végtelenül kíváncsi vagyok. Szerencsére a szüleim jófejek voltak, sose szóltak rám emiatt, sőt, buzdítottak, támogattak kíváncsiskodásaimban. Annak idején nem volt net és „guglizás”, hanem könyvek voltak, lexikonok, és persze nálam sokkal okosabb felnőttek, akik megadták a választ a kérdéseimre. Alig tízévesen hallottam a rádióban Hegedűs Géza bácsitól, hogy a fizikai hatás szempontjából szinte mindegy, hogy a polcról egy lábos vagy Thomas Mann kötet esik a gyerek fejére, de azért ott, ahol sok a könyv, nagyobb az esély a megfelelő művelődésre.
Hogy minek kapcsán botlottam ennyiszer ebbe a névbe?
Az ok prózai. A VII. kerületi egészségközpont az ő nevét viseli: Bischitz Johanna Integrált Humán Szolgáltató Központ.
Bischitz Johanna, teljes nevén Hevesi Bischitz Dávidné Fischer Johanna sokat tett a hazánkért.
1827-ben született, 1898-ig élt, ma már alig ismerik nevét, holott a maga idejében nagyra becsült, fáradhatatlan jótékonykodóként néztek föl rá; I. Ferenc József 1877-ben koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, annak ellenére, hogy az 1848-49 és szabadságharc idején még sebesült honvédeket ápolt otthonában.
Néhány tény a Bischitz Johanna személyét övező tiszteletről.
- ő az első nem szentté avatott nő, akinek szobrot állítottak Budapesten, méghozzá életében,
- Jókai Mór „az emberiség jótevőjének” nevezte,
- temetésén annyian jelentek meg, mint korábban csak Kossuth Lajosén.
Tatai iparoscsaládba született. Édesapja, Fischer Mór 1839-ben vette át a herendi porcelánüzemet, melyet aztán világhírűvé fejlesztett, és amikor 1867-ben nemesi címet kapott, felvette a Farkasházi nevet (amit ma közismert ükunokája, Farkasházy Tivadar s az ő fiai is viselnek).
Johanna 1852-ben, 25 évesen egy nála 16 esztendővel idősebb özvegyember, Bischitz Dávid kereskedő, korábbi nemzetőr felesége lett, akinek négy lányt és négy fiút szült.
A jólsikerült házasság 45 évig tartott, ám Bischitz Johanna nem csak feleségként és anyaként állt helyt: társadalmi és anyagi helyzetét a szociálisan rászorulók segítésére használta, nem is akárhogyan.
Nem arról volt szó ugyanis, hogy unatkozó úrhölgyként olykor kegyesen pénzt adományozott. Nevéhez fűződik egyebek mellett egy nőegylet, valamint egy leányárvaház alapítása, népkonyha létrehozása, valamint 1879-ben a Fővárosi Gyermekegylet elindítása, melynek célja a szegény gyerekek nyomorának enyhítése.
Külhoni támogatókat is bevont az általa létrehozott egyesületek működtetésébe, közülük kiemelkedett a „földgömbön élő pénzkirályok egyik legtekintélyesebbje”, a Párizsban élő Hirsch Mór, aki Bischitz Johanna közbenjárására jótékonysági irodát hozott létre Budapesten.
Az iroda vezetője Johanna lett, aki egyebek mellett a kérelmek elbírálásában is szerepet vállalt:
Johanna több százezer szegényen segített, azt vallotta:
A jótékonyság nem érdem vagy erény, hanem alapvető vallási és erkölcsi kötelezettség minden gazdag és szegény számára egyaránt. A szegények, megalázottak, özvegyek, árvák sorsára oda kell figyelni és támogatást kell biztosítani számukra.
Gyönyörű, ma is érvényes elv a következő: a gyámoltalannak, a nincstelennek joga van segítségért fordulnia szerencsésebb sorsú testvérei felé.
Azt pedig már én teszem hozzá, hogy a jótékonyság gyakorlásánál fontos, hogy szívből jöjjön, önzetlen legyen.
És persze fontos a diszkréció: a nyilvánosság ne sértse, ne alázza meg a támogatásra szorulót.
Mindez nem újdonság, hiszen szerepel a Bibliában is. Ám ezt a tudást sem árt időnként feleleveníteni – most épp egy nagylelkű asszony tevékenysége kapcsán.
Ami pedig a kerületi egészségközpontot illeti: tökéletes a névválasztás.
