Az idei Sziget vélhetően nem lesz ott a fesztivál történetének leglátogatottabb eseményei között, a szervezők már a nyitás előtt elmondták, hogy „sokkal kevesebb látogatóra és szerényebb nyereségre” számítanak idén. Az első három nap ennek megfelelően is indult, csütörtökön nem jöttek a tömegek, ám a pénteki teltház, és a közel ilyen zsúfolt szombat javított az összképen.
Ahogy a szervezők elmondták, Hollandiából és Írországból rengeteg fesztiválozó érkezett, utóbbit Niall Horan nagyszínpados koncertjén érezni is lehetett, rengetegen lengették az országzászlót is, az előadó nagy örömére.
A One Direction egykori énekese szemmel láthatóan szólókarrierje egyik legjobb buliját élte meg, és ennek többször hangot is adott. Végig látható volt rajta, hogy teljesen meghatódott a nagy tömegtől és az onnan áradó szeretettől, amely egyes rajongóknál hisztérikus őrületben öltött formát.
Az ír énekes különösebb extrák nélkül, egy tisztességesen lenyomott koncerttel is az ujja köré tudta csavarni a közönséget. Sőt, néha olyan érzése volt az embernek, mintha Horan lenne a főattrakció.
A nap egyik legjobb koncertjét a Jungle by Night adta a Freedome-ban, a holland zenekar alaposan felrázta a TV Girlön elkényelmesedő közönséget, vélhetően azért is, mert szinte hazai pályán játszottak. Egyetlen baj volt, hogy fellépésük 15 perc híján belelógott az este fő fellépőjének koncertjébe.
David Guetta korábban inkább a fesztivál zárásáért volt felelős, de ahogy tavaly Calvin Harrisnek, úgy most a francia dj-nek is sikerült szombaton szinte minden fesztiválozót a nagyszínpadhoz csábítania és ott tartania, ráadásul sokkal kevesebb munkával, mint a skót producernek.
Guetta öt éve adott ki utoljára rendes nagylemezt, de az azóta megjelent dalaival is folyamatosan jelen van a lejátszási listák élbolyában, igaz, egyre kevesebb hozzáadott értékkel.
Az este az elmúlt show-khoz hasonlóan az I’m Blue-What is Love-One Kiss trióval nyitott, aztán sorra jöttek a fel/átdolgozások:
Guetta bezsebelte a közönség elismerését, és ahogy szokta, még egy másik dj, a 2015-ben a Szigeten játszó, azóta már elhunyt Avicii egyik számának átdolgozását is bedobta. Utóbbitól persze még nagyobb lett az őrület, mégis, egy közel 5 ezres gyros ízével a szánkban egy kicsit olcsónak tűnt a buli.
Az rendben van, hogy a dj ezekkel a számokkal ostromolta a listákat, de szombaton, headlinerként picit kevésnek tűnt az idén 30 éves fesztiválhoz. Olyan volt, mintha előrehozták volna a fesztiválokat záró end show-t, csak éppen tűzijáték és mindenféle cicoma és meglepetés nélkül. A francia dj show-ja tulajdonképpen úgy illeszkedett a Sziget koncertjei közé, ahogy a fesztivál ételkínálatába a pénztárcabarát menü, és a siker is hasonló volt.
Guetta a showmani feladatokat is megoldotta néhány iloveyou-val és makesomenoise-zal, egy kis tapsoltatással, vagy azzal, hogy a szám közben szólt az emberekhez, mint egy „lemezlovas”. De ennyi bőven elég volt a közönségnek, amely pontosan tudta, hogy mit várhat az estétől.
Ennek megfelelően mozdulni nem lehetett a Nagyszínpad környékén, mindenki táncolt, énekelt, biztos, hogy többen élték meg beteljesülésként a bulit, mint valami iparos munkának, mert tényleg úgy tűnt, hogy alig akad olyan, aki nem az idei Sziget egyik legjobb estéjét élné át éppen.
Ezek miatt nehéz is megúszósnak nevezni a bulit, és az is tény, hogy Guetta nagyon hatékony volt a befektetett munkához képest, és amitől működött az este, azt igazából már korábban megoldotta a stúdióban. De végülis mindenki elégedett lehetett: a közönség megkapta azt, amiért jött, Guetta is boldog volt, és talán még a szervezők várakozásait is felülmúlja a szombati nap látogatószáma.
