Novemberben avatják fel Nagybányán a századforduló magyar művészetének egyik legfontosabb mozgalmaként létező nagybányai festőiskola öt alapítójának szobrát – olvasható a Maszol hírében.
Az optimista hangvételű cikk szerint Hollósy Simon, Réti István, Iványi-Grünwald Béla, Thorma János és Ferenczy Károly alakjának bronzba öntésének ötlete mögött a település alpolgármestere, Pap Zsolt István, illetve az RMDSZ nagybányai és Máramaros megyei szervezetét irányító Pintér Zsolt áll, akik a legutóbbi önkormányzati választási kampány során álltak elő az első hallásra tényleg jól hangzó ötlettel.
Az eredetileg 800, most azonban már 960 ezer lejesre (76,6 millió Ft) projekt elindulásához már csak egyetlen engedély hiányzik, így ha a helyi polgármesteri hivatal zöld utat ad, akkor rövidesen elindulhat a munka a Holnaposok nagyváradi szoborcsoportját (2012) is mintázó Deák Árpád műtermében.
Az életnagyságúnál valamivel nagyobb alakok a régi főtér egyik kijáratánál állnak majd, az avatásra pedig valószínűleg mindössze novemberig kell majd várni – írja a lap, arról azonban nem beszél, hogy a mű jelenleg ismert makettje szerint
Az 1896-ban Hollósy által alapított művésztelep – ami 1902-ben szabadiskolává alakult – mindentől távol maradt ugyanis, ami
művészei pedig az impresszionizmust, illetve a festőiséget (plen air) tűzték a zászlójukra, hogy merevség és reprezentatív porték helyett hangulatokat kifejező, egészen más színvilágot mutató képeket készítsenek – olyanokat, amik ellen a Műcsarnokban rendszeresen kiállító, a kor művészeti életének fősodrában létező alkotók minden eszközükkel kikeltek, hiszen
féltették a hatalmukat, ha ez az új művészet begyökeresedik. Hírlapi cikkekben, kávéházi asztaltársaságokban, barátaik és ismerőseik körében ócsárolták a nagybányai mestereket, azt híresztelték róluk, hogy nem tudnak rajzolni, hogy fogalmuk sincs a kompozícióról, hogy színük fanyar, semmitmondó, hogy együttes kiállásuk „vihar egy pohár vízben”
– írta Lyka Károly Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig című munkájában.
A neves művészettörténész hozzátette:
Fiatal mestereinkben csak úgy forrt missziójuk lelkes tudata, az alkotás erős vágya, a küzdésre való készség. Az új művészet bűvös talizmánjának biztos birtokában büszkén nézték le a meg nem értő filisztereket, még inkább a “műcsarnoki művészetet” s a művészeti kormányzatot, amely ennek szekerét tolta. Bár földi javakkal csak szerényen voltak ellátva, krőzusi gőggel fitymálták a hivatalos művészpolitikát.
Hollósy 1902-ben hagyta el Nagybányát. Munkáját a városban született Réti, Ferenczy, Thorma és Grünwald folytatták, hosszú időn át ingyenesen tanítva és korrektúrázva az így mindössze a modellt álló embereknek fizető növendékeket. Az utolsó alapító, Thorma végül 1927-ben, egészségi állapota miatt távolodott el a teleptől, az azonban ma is létezik.
Nagybánya idén nem csak ezzel a szoboravatással tisztelegne a festőművészek előtt, hiszen az alpolgármester a Maszolnak arról számolt be, hogy az ötösnek mindössze két tagjáról neveztek el utcát a városban, ezt a helyzetet pedig rövidesen orvosolják majd.
