Ahogy korábbi cikkünkben részletesen körbejártuk, a hétfőn benyújtott és kedden gyorsan meg is szavazott katatörvény rendkívül nehéz helyzetbe hozza a kreatív iparban dolgozók jelentős részét, azon belül természetesen a könyvszakmát is, amelyben rengeteg szerkesztő, grafikus, tördelő, műfordító és természetesen szerző használja ezt az adózási formát. A könyvkiadókat és könyvkereskedőket képviselő szervezet (MKKE) elnöke szerint a módosítás brutális puszítást végezhet a szakmában, és alkotó emberek százezreit lehetetleníti el.
Hasonlóan élte meg a helyzetet a rendkívül termékeny, tavaly már 758. könyvénél járó Nemere István esete is, aki a 444 számára fejtett ki:
Nemere István író vagyok, és nem értek semmit. Katás vagyok sok éve és értelemszerűen csak intézményeknek számlázhatok, hiszen könyvet magánszemélyek igen ritkán adnak ki. A könyvkiadók mind intézmények, másképpen nem is működhetnek, csak mint vállalkozások. Vagyis ezután tegyem le a tollat és ne írjak? Vagy hirdessem ki, hogy ezután mindenki, aki új Nemere-regényre vágyik, az fizessen nekem (szigorúan számla ellenében) x forintot? De ki fogja a könyvet kinyomtatni, kiadni, hozzájuk eljuttatni? Az író csak intézményeknek dolgozhat, erre SEM gondoltak az ún. törvényhozók?
– foglalta össze a lapnak az író, hozzátéve, hogy akik ezt a rendelkezést hozták, azokról nehéz is feltételezni, hogy egyáltalán belegondoltak a kulturális szereplők helyzetébe. „Ők általában nem írnak, nem olvasnak, sajnos.”
