Wachowski fivérek
Világhír ide vagy oda, kemény időszak lehetett a két Wachowskinak a 2000-es évek eleje. A Mátrix két folytatása egyszerre forgott, ami egyfelől szépen demonstrálta, mekkora siker is lett az első rész, ugyanakkor elképzelhető, mekkora nyomást jelentett, hogy sikerül-e megismételni a nagy dobást. Az Ausztráliában zajló forgatás ráadásul brutálisan hosszúra nyúlt, és a filmkészítés megszokott hektikusságán túl tragédiák sora súlyosbította a helyzetet. Először gyors egymásutánban két színész is meghalt a szereplőgárdából: az énekesnő Aaliyah, aki Zee szerepében már felvett több jelenetet is, repülőszerencsétlenség áldozata lett, és az Orákulumot alakító Gloria Foster is meghalt, mielőtt felvehette volna a harmadik film jeleneteit. Ha ez nem lett volna elég, egy stábtag öngyilkos lett, a barátnője pedig, akit a produkció elküldött pihenni, az utazáson szemtanúja volt, hogy az őt az utazásra elkísérő barátját egy terroristaakcióban megölik. Mintha csak elátkozták volna a projektet.
Ráadásul Larry Wachowski, aki ekkorra már külön élt a feleségétől, súlyos depresszióval küzdött, nem kis részben azért, mert nem tudott zöldágra vergődni azzal, ami benne zajlott a saját nemi identitásával kapcsolatban. Testvére és alkotótársa, Andy Wachowski sem tudott segíteni neki, halálvágya és öngyilkos gondolatai voltak, egy jóval későbbi interjú tanúsága szerint annak idején azt is bevallotta testvérének, hogy
A transzneműség gondolatát jó ideig erővel távol tartotta magától, és amikor lassacskán elkezdte beismerni, hogy a kínlódását alighanem az okozza, hogy valójában nem férfinak, hanem nőnek érzi magát, az sem hozott feloldozást: akkor ugyanis attól kezdett rettegni, hogy a családja eltaszítja.
Csak emlékeztetőül: mindeközben az élet nem állt meg, Larry Wachowskinak pedig, míg magában efféle sötét démonokkal viaskodott, testvérével közösen egy több száz fős stábot kellett irányítania, és két nagyjátékfilmnyi víziót kellett megpróbálni valósággá tenni. Agyrém. Hogy kicsit fogyaszthatóbb legyen a sokk, terapeutájával kidolgoztak egy tervet, ami alapján nagyjából három-öt év alatt eljutott volna odáig, hogy elmondja a családjának, hogy transz – aztán jött az anyai megérzés, és minden borult. A terv megszületése után néhány héttel ugyanis a Wachowskik anyja, Lynne a forgatásra utazott, Larry pedig másnapig bírta tartani magát a tervhez, akkor elmondta anyjának, hogy transz nő, és hogy még ő maga is csak most próbálja feldolgozni ezt az egészet. A rettegett eltaszítás szerencsére nem következett be: Larryt anyja, apja, és testvérei is támogatásukról biztosították, néhány nappal később pedig női ruhában, új, női nevét használva ment el családjával egy étterembe, másnap pedig a forgatásra is: Lana Wachowski megérkezett.
Wachowski testvérek
Eddig csaknem meseszerűen alakult Lana Wachowski tranzíciójának (nemváltásának) és előbújásának története, hiszen „csak” saját magával kellett megvívnia harcát, az után azonban elfogadó család és munkakörnyezet fogadta. Ám a folytatás még jócskán tartogatott feladatot, egyrészt mert neki magának is zöldágra kellett vergődnie önnön identitásával kapcsolatban, másrészt pedig a nagyvilág nem volt annyira simulékony, mint a család. Húsz évvel ezelőtt járunk ekkor, amikor a transz közösség ma sem könnyű mindennapjai messzi ábrándképek lehettek csupán, e különbség legrázósabb terepe pedig a nagy nyilvánosság és a tömegmédia volt. Egy világhíres hollywoodi rendező transzságának híre még pletykaszinten is szenzáció volt, és a tesók forgatásról hazatérő szüleit újságírók hada várta házuk előtt, megpróbálva kicsikarni belőlük némi információt.
Több éven át húzódó zaklatás kezdődött, melyben a bulvárlapok pletykaszinten fel-felröppentették Lana Wachowski nemváltásának hírét. Wachowskiék nem beszéltek a témáról, filmjeik stábjából időnként egy-egy ember cáfolta a pletykákat, ez a kör pedig időnként megismétlődött. A Wachowski testvérek eleve meglehetősen zárkózott emberek voltak, akik féltve őrizték magánszférájukat, nem akarták a hírességek életét élni, amikor nem mehetnek ki az utcára, és nem igazán adtak interjúkat sem, mindez pedig csak olaj volt a tűzre. A sajtó nagyon lassan engedte el ezt a gumicsontot, Lana Wachowskinak pedig a saját felismerésétől kezdve még tíz évre volt szüksége ahhoz, hogy nagy nyilvánosság előtt is megjelenjen nőként. Ezt végül 2012-ben, egy, a Felhőatlaszról szóló beszélgetésben tette meg, bár ekkorra már két éve Lanaként emlegették a lapok. 2012-ben a testvérek hosszú interjút adtak a New Yorkernek, ebben Lana többek között azt is elmondta, hogy egyik meghatározó gyerekkori emléke az volt, amikor egy alkalommal, harmadikos kisiskolás korában nem tudta eldönteni, hogy a fiúknak vagy a lányoknak kijelölt sorba álljon.
Lana Wachowskit előbújása után emberi jogi és LMBTQ-szervezetek díjazták a transz emberek láthatóságát segítő tetteiért, ő azonban egy-egy ilyen díj köszönőbeszédén túl nem lett közösségének aktivistája: dolgozott tovább filmes alkotóként, és kész. Mi több, még azt sem lehet mondani, hogy kimondottan hangsúlyosan megjelent volna a Wachowski-filmekben az LMBTQ-téma – előfordult, ahogy már a coming out és a Mátrix előtt is, de nem vált fókusztémává. A kevés alkalmat, amikor mégis beszélt saját transzneműségéről, azzal indokolta, hogy így akar segíteni azoknak, akik esetleg ugyanabban a cipőben járnak, mint ő.
Amikor fiatal voltam, annyira szerettem volna író lenni, filmes lenni, de nem találtam a világon senkit, aki olyan lett volna, mint én. Emiatt úgy éreztem, az álmaim lehetetlenek, egyszerűen azért, mert a nemem kevésbé tipikus, mint másoké. Ha tudok ilyen ember lenni másvalaki számára, akkor az, hogy feláldozzam a saját magánszférámat, értékes lehet
– fogalmazott.
Wachowski nővérek
Eltelt pár év, és a melegjogi mozgalmak munkássága, az ismeretterjesztés és láthatóság nyomán eljutottunk oda, hogy egy újabb melegként, transzként előbújó híres emberre már nem kapta fel olyan nagyon a fejét a közvélemény. A csoda még három napig se igen tartott, megírták a lapok, néhány híresség támogatását fejezte ki, ennyi. Az azonban még ezzel együtt is kioldott néhány biztosítékot, amikor 2016-ban a nagy Wachowski testvérek második tagja is előállt azzal, hogy bizony, amint testvére, Lana, úgy ő is transznemű, nőként azonosítja magát, és Andy helyett ezentúl Lilly Wachowski a neve.
Természetes, ám meglehetősen meddő reakció dolog azon lamentálni ez ügyben, hogy mégis hogyan történhet meg az egy családon belül, hogy négy testvér közül – mert a két híres Wachowski mellett van még kettő, kevésbé híres testvér a családban, Julie és Laura – kettő is transz legyen, erre ugyanis jelenleg csak meglehetősen kevéske és kétes hitelességű adat létezik, ha egyáltalán. Van azonban egy sokkal megragadhatóbb, valóságos jelenség Wachowski-ügyben, amiről lehet és érdemes beszélni: az LMBTQ emberek erőszakos, kéretlen leleplezése, az úgynevezett „outing”. Lilly Wachowskinak ugyanis eszébe sem volt előbújni, mint testvére, úgy ő is sejthetően igényelt volna még néhány évnyi rákészülést – csak rákényszerítették.
2016-ban, miután több éve tudta már, és ugyanennyi ideje rettegett az időről időre felreppenő lehetőségről, hogy nyilvánosan lebuktatják, Lilly Wachowski végül az után döntött az előbújás mellett, hogy egy napon becsengetett hozzá egy idegen. A Daily Mail nevű brit bulvárlap újságírója volt az, aki nemi identitásáról szeretett volna neki kérdéseket feltenni, egyértelművé téve, hogy cikke Lilly transzságáról, annak inspiráló történetéről így is, úgy is megjelenik majd. Így aztán Lilly Wachowski előre menekült, és hosszú közleményt küldött szülővárosa egy lapjának, tisztázva a helyzetet, már csak azért is, mert, mint felidézte, a Daily Mail néhány évvel korábban már benne volt egy erőszakos „outing”-esetben, melynek főszereplője, egy tanárnő, öngyilkos lett a meghurcoltatása miatt, Lillynek meg eszében sem volt követnie őt.
Közleményében hangsúlyozta, mennyire szerencsés, hogy neki úgy kell megküzdenie transzságával, hogy a családja támogatását és az anyagi biztonságot is élvezi, ami egy tranzícióhoz szükséges, ez pedig nem adatott meg a legtöbb sorstársának, akik közül sokan nem is élik túl a saját tranzíciójukat. Lilly ezzel együtt már annyira sem lett plakáthőse az LMBTQ-közösségnek: leglátványosabb kiállása e közleményen túl az volt, hogy női identitásának megfelelően vett át egy szakmai díjat a Sense8 című Netflix-sorozatért, pár héttel coming outja után. Ettől eltekintve Lilly Wachowski is inkább maradt az, aminek megismertük és megszerettük: filmes szakember, aki hol testvérével, hol magában mozgóképeket készít – mostanában leginkább a Work in Progress (A dolog folyamatban) című LMBTQ-témájú Netflix-sorozatot, melyben forgatókönyvíróként dolgozik.
Feltámadás külön utakon
Érdekes alakulása a dolgoknak, hogy a Mátrix-franchise, amely megismertette a Wachowski nővéreket a világgal, most mégis szólóprojektként folytatódik: Lana egyedül készítette, testvére nélkül. Pedig a sztorinak, amint az előbújásuk óta kiderült, nagyon is komoly köze van a Wachowskik identitáskereséséhez: ugyan adja magát, hogy utólagos, némiképp fatalista belemagyarázásnak értelmezzük, de ezzel együtt Lilly nemrég azzal a gondolattal állt elő, hogy valójában a Mátrix eleve is olvasható volt a transzlét szemüvegén keresztül.
Erről nemrég Lilly Wachowski beszélt egy YouTube-videóban: elmondta, hogy a transz közösség irányából több olyan visszajelzést is kaptak, hogy a Mátrix segített túlélni a transzlét küzdelmeit, éspedig azért, mert a filmben az átalakulás, a lehetetlen lehetségessé válása mind központi témák, amelyek egy tranzíció előtt-alatt álló, a saját maga elfogadásával küzdő transz embernek komoly reményt adhat. Mi több, Lilly hangsúlyozta azt is, hogy Az átalakulás erős vágyának szimbólumaként került a sztoriba Switch karaktere, aki a való világban férfi volt, a mátrixban meg nő – Lilly szóhasználata szerint ez mindent el is mond arról, hogy min járt akkoriban az ő és Lana esze. Mint fogalmaz, eleve egy olyan világban éltek, ahol a szavak is hiányoztak arra, hogy kifejezzék, amit megélnek, így ők mindig is úgy érezték, mintha nem is léteztek volna – ezért is vonzódtak a kitalált világok, a sci-fi és a fantasy felé.
Lilly szerint az is a transz mivoltuk hatása, hogy annyira szabadon kezelték a Mátrix belső világát: minthogy belső világukban az általuk megélt nemük eltért a születésitől, így egyébként is gyakorlatilag egy fantáziavilágban éltek, így nem volt nagy ügy kitalálni egy újabb fantáziavilágot. De nemcsak konkrét információk, ötletek, de zsánerek és formavilág szintjén is megjelent mindez a filmekben, Lilly szerint ugyanis többek között az is a saját queerségükhöz köthető, hogy a Mátrixban annyi zsánert és szubzsánert olvasztottak egybe: a sokféleség befogadásának vágya bukott ki ebben.
Hogy mi az oka annak, hogy ez az ennyire identitásképző történet mégis külön folytatódik vagy fejeződik be végleg a Wachowskik számára? Egyszerűen az, hogy ezt a két filmest most különféle dolgok foglalkoztatják – ami egyébként szintén szép példája annak, hogy mennyire filmes maradt, és nem vált aktivistává a két Wachowski nővér –, akik gyakorlatilag ugyanazokat a személyes tragédiákat reagálták le teljesen eltérően.
Épp túl voltam a tranzíciómon, és egyébként is teljesen kimerült voltam, mert gyors egymásutánban fejeztük be a Felhőatlaszt, a Jupiter felemelkedését és a Sense8-et. Miközben elkészült az egyik, már készült elő a következő. Három darab, egyenként több mint száznapos forgatásról beszélünk, én épp előbújtam, így a világom bizonyos értelemben épp széthullott, miközben én épp próbáltam kibújni a tojásból. Szóval kellett egy kis idő távol a szakmától, hogy újra kapcsolatba lépjek önmagammal művészként, ezt pedig úgy értem el, hogy visszamentem az iskolába, festeni kezdtem, meg ilyenek. Lana meg jött ezzel az ötlettel egy újabb Mátrix-filmről. Beszélgetni kezdtünk róla, közben épp meghalt az apánk, majd az anyánk is, nagyjából öt hét különbséggel. És volt az ötletben, hogy részese legyek valaminek, aminek egyszer már részese voltam, valami, ami egészen taszított. És nagyon nem akartam megtenni
– mondta el Lilly 2021 augusztusában az Entertainment Weeklynek. Ő sokkal inkább folytatta volna a munkát a Work in Progress forgatókönyvírójaként.
Lanában azonban ellentétesen csapódott lesz szüleik elvesztése: őt pont, hogy a Mátrix 4 felé lökte a veszteség. A Warner ekkor már gyakorlatilag évtizedek óta nyomasztotta azzal a két testvért, hogy térjenek vissza a Mátrix-sagához, de korábban ehhez egyiküknek sem volt kedve, és végül nem is a stúdió volt a meggyőző erő, hanem a gyász: szülei és egy közeli barátjuk halála után ebben az ismerős világban talált megnyugvást. „Egy éjjel csak sírtam és nem tudtam aludni. Hirtelen az agyamba szinte berobbant egy teljes történet, és nem tudtam megosztani anyával és apával. Nem beszélhettem, velük, de hirtelen ott volt nekem Neo és Trinity – életem két legfontosabb karaktere – és azonnal nagyon megnyugtató érzés volt, hogy ez a két szereplő újra él” – fogalmazott Lana Wachowski egy panelbeszélgetésben.
Most tehát a Mátrix: Feltámadás kapcsán – amellett, hogy mint film hogyan sikerült – az is joggal foglalkoztatja a rajongókat, hogy az eltelt évtizedek, és főleg az ez idő alatt átélt magánéleti turbulenciák vajon milyen hatással lesznek a negyedik Mátrix-filmre. Vajon az utóbbi években akcióhősként újra a világ abszolút kedvencévé vált, és magánéletileg szintén meglehetősen sok nehézséget átélt Keanu Reeves vajon újra a filmrajongók Messiása lesz? December végén kiderül.
