A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. június derekán 14,6 milliárd forintért egy fővárosi, illetve Balaton-parti ingatlanokat is magában foglaló ingatlancsomagtól vált meg, a múlt héten pedig a tulajdonos kiléte is kiderült – vette észre a 444. Mindemellett három, új gazdára talált épület pontos helyére is fény derült, így biztossá vált, hogy a 2008-ig a MÁV székházaként használt, gyorsan romló állapotú Andrássy út 73-75., a kilenc szintjén száznegyven szobát rejtő, négy éve gazdát kereső Hotel Aranypart, illetve a magyar műemlékvédelem egykori Táncsics Mihály utcai központja is az elsőre talán ismeretlenül hangzó ReoCo Value Added Ingatlanalaphoz került.
Az alap mögött a lap szerint az Indotek-Investments Alapkezelő Zrt. áll, aminek többségi tulajdonosa egy köztes cégen keresztül a magát nem kormányközeli üzletembernek tartó, de az elmúlt években Tiborcz Istvánnal szoros üzleti kapcsolatot kialakító Jellinek Dániel, aki
A 170 milliárd forintos becsült vagyonnal rendelkező, az évről évre megjelenő toplistákon egyre nagyobb összegekkel – a Forbes tavaly még 140, egy évvel azelőtt pedig 107,5 milliárd forintot írt a neve mellé– szereplő befektető érdekeltségei közt a Sofitel Hotelt, a Gellért Szállót, illetve számos irodaházat is kézben tartó Indotek Groupot, a Waberer’s fuvarozócéget, az irodaházat, ipari parkot, illetve a Shopmark bevásárlóközpontot is kezelő Diófa Alapkezelőt is megtaláljuk, sőt, Jellinek abból a konzorciumból is részt vállalt, ami négymilliárd eurót ajánlott a Budapest Airportért.
A megvásárolt épületek ismert tagjaiban közös, hogy környezetükhöz mérten nagy alapterületű, frekventált helyen lévő struktúrák, amik nyilvánvalóan bármilyen célra jól hasznosíthatók, a csomagnak azonban nyilvánvalóan olyan, kevésbé hívogató ingatlanok is részét képezték, amiket önállóan nem, vagy csak igen nehezen lehetett volna eladni.
Az ismert hármasból – mostani arcát látva – erősen kilóg a Hotel Aranypart, hiszen az az elmúlt években kétcsillagos, olcsó vízparti szállodaként várta a vendégeit, általános állapota pedig valószínűleg nem épp a legjobb – köszönhetően annak, hogy a feltöltéssel létrejött Aranyparton, Kékesi László, Tiry György és Posgay Csaba (KÖZTI) tervei szerint üdülőszállóként, a hetvenes évek végén született épület
Kérdés, hogy Jellinek mihez kezd majd a csomag árának kétmilliárdos részét jelentő épülettel, de
A két budapesti épület esetében ennél jóval több megkötéssel kell számolnia, azok ugyanis műemléki védettséget élveznek. Az Andrássy út és az Izabella utcán álló, 6,3 milliárdra értékelt (korábban 7,9, majd 7,1 milliárdért hirdetett) egykori MÁV-székháznak a homlokzatai mellett többek közt meg kell őriznie ugyanis
A MÁV magasépítési vezetője, a Keleti pályaudvar terveit is jegyző Rochlitz Gyula (1825-1886) munkája nyomán épült Andrássy úti épületrész kapui száznegyvenöt évvel ezelőtt, 1876-ban nyíltak ki először a vasúttársaság vezetői, illetve alkalmazottai előtt, az Izabella utcai bővítés pedig 1888-ban jött létre. Számos részletükben még mindig Budapest világvárossá válásakor mutatott arcukat kínálják, az irodák azonban nyilvánvalóan követték az idő változásait.
Az ingatlan legérdekesebb része a Rákosi-korban az Izabella utcai udvaron született többszintes bunker, ahonnan háború esetén akár a teljes magyar vasúti közlekedést is irányíthatták volna, de az első magyar vasútvonal (Pest-Vác, 1846.) átadásának századik évfordulójára, az Istvántelki főműhelyben is dolgozó Turáni Kovács Imre munkájaként született nagyméretű emléktábla, illetve a társaság első világháborús halottainak emlékműve (Zsákodi Csiszér János, 1932) is megérdemli a figyelmet.
A teljes körű felújítást legutóbb a Kádár-kor utolsó évtizedében látott épületekben kiürítésük óta megsokasodtak a problémák, hiszen
A csomag igazán nagy fogásának azonban a Táncsics Mihály utca 1. alatti épület számít, hiszen az elmúlt ötven évben az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF), illetve annak jogutódjai, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH), végül pedig a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi Központ által használt épület rögtön a Várnegyed közepén, a Hilton tőszomszédságában – a budai oldal egyik legértékesebb telkén – áll.
Az ismeretlen értékre becsült, 2016 óta üresen álló ingatlan a Budavári Történeti Múzeum adatbázisa szerint két késő középkori ház romjain, egyszerű arcú barokk házként született valamikor a XVIII. század folyamán, díszesebbé válására Szlatiny Ferenc budai városbíró általi 1774-es megvásárlását követően került sor.
A városlakók felé a következő százötven évben változatlan arccal forduló épületet előbb a gróf Pejacsevics, majd a báró Piret de Bihain, végül pedig a báró Hatvany család vette át, akik helyére 1920-ban Nagy-Britannia budapesti nagykövetsége költözött. A britek 1941-ben minden magyarországi tulajdonukat Svájcra bízták, így a következő évben a Táncsics Mihály utcai ház a hatvanezer zsidó életét megmentő svájci diplomata, Carl Lutz rezidenciájává változott.
A pesti oldal felé néző homlokzat, illetve a belső udvar képe ekkor azonban már teljesen más volt, sőt, a csodás kapuzattal ellátott barokk főhomlokzaton is új kovácsoltvas földszinti ablakrácsok jelentek meg – köszönhetően a brit beköltözése utáni években megvalósult neobarokk átépítéseknek.
A ház Budapest ostroma során ugyanis súlyos sérüléseket szenvedett, sorsa pedig két teljes évtizeden át lógott a levegőben – ez nyilvánvalóan nem tett jót a még álló falaknak, amikről a fegyverek elcsendesedése után elképesztő fotók egész sora született:
A régészeti kutatások végül 1968-ig várattak magukra, majd megkezdődött Havassy Pál és Erdei Ferenc tervei nyomán a szocialista modern minőségi példáját barokk környezetbe helyező, meglepően kreatív átépítés, aminek részeként a középudvar alsó szintje kiállításoknak otthont adó, zárt aulává vált.
Az épület állapota jelenleg nem ismert, rossz azonban semmiképp sem lehet, hiszen a Forster Központ megszüntetése után a Miniszterelnökség Társadalmi és Örökségvédelmi Ügyekért, valamint Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Helyettes Államtitkársága költözött a falak közé, és legalább 2019-ig ott is maradtak, így a termek legfeljebb két éve állhatnak üresen.
A témában felmerült, az épületek várható hasznosításával kapcsolatos kérdéseinket az Indotek-Investments Alapkezelő Zrt.-nek is feltettük. Válaszukkal természetesen frissítjük majd a cikket, vagy új írásban számolunk be az abban foglaltakról.
