A növekvő hírnév nyomása és a zeneiparban lévők magánya
Nemrég jelent meg a Guardian cikke a zeneipart 2016-ban elhagyó Lauren Aquilináról. Az akkor mindössze 21 éves brit énekesnő négy évvel ezelőtt adta ki első albumát, majd ugyanekkor visszavonult a zenéléstől, és úgy döntött, soha nem is tér vissza. A lépését azzal indokolta, hogy a növekvő hírnév nyomása, a zeneiparban lévők magánya és a folyamatos kapcsolatépítési céllal szervezett találkozók (főleg férfiakkal, aki kétszer annyi idősek nála) megterhelték az énekesnő lelki egészségét, aki a gyógyulás egyetlen módját abban látta, ha elhagyja a szakmát. Aquilina most abban reménykedik, hogy egy újfajta független és támogató közösségi csoport, a Girl & Repertoire segítségével átalakíthatók a zeneipar viszonyai.
Egy ilyen közösség tagjának lenni sokat jelentett volna számomra. Ez egy olyan dolog, amiben nem lehetett részem 16–17 éves koromban, pedig megváltoztathatta volna az egész karrieremet
– fogalmazott Aquilina, aki kulcsfontosságú problémaként említi a női támogatás, női segítség hiányát a szakmában.
A Georgie Willmore által alapított Girl & Repertoire közösségében ezt a hiányt szeretnék részben pótolni. Willmore maga is hasonló tapasztalatokat szerzett korábban, amikor egy zenei kiadónál dolgozott 18 évesen.
Sokkolt, amikor észrevettem, hogy a körülöttem lévő lányok csendben maradnak, és egy szót sem szólnak arra, ha valaki rémes stílusban beszél velük. Miért nem érezték magukat elég erősnek és feljogosítottnak, hogy kiálljanak magukért?
Erre mindeközben Willmore is tudja a választ, hiszen maga is megtapasztalta a következményeket. Miután kiállt magáért bizonyos helyzetekben, sokan kifejezetten antipatikusnak találták, hogy gyakornokként visszaszólogat.
Ez ugyan fontos, ám csak kis része a zenei szakmában jelentkező lelki problémáknak. A Westminster Egyetem egy 2014-ben publikált kutatása szerint – melyben 2211 zenészt kérdeztek meg – a brit zeneiparban dolgozók 71 százaléka számolt be depresszióról és szorongásról. Ezzel szemben az Egyesült Királyság 16 év feletti lakosságának csupán 19 százaléka küzd hasonló mentális problémával. Ennek egyik fő okaként a szakmában folyamatos jelen levő bizonytalanságot jelölik meg, hiszen nem fix, napi nyolcórás munkáról van szó, ahogy az sem számítható ki pontosan előre, mikor és mennyi koncertje lesz valakinek, nem beszélve a kiégésről és arról, hogy a zenészek munkaritmusa különbözik az átlagemberekétől, a fellépések sokszor éjszakába vagy akár hajnalba is nyúlhatnak.
Jesy Nelson, a Little Mix formáció egyik tagjaként nyerte meg a 2011-es brit X-faktort. Az énekesnő a Radio Timesnak adott interjújában nemrég azt nyilatkozta, hogy a kilenc évvel ezelőtti verseny után A listás sztároknak számítottak. Kívülről sikeres és népszerű csapat látszatát keltették, miközben mindegyik tag valamilyen mentális problémától szenvedett, a közösségi médián belüli zaklatástól kezdve a szorongáson át a súlyos depresszióig.
Soha, senki nem volt, aki foglalkozott velünk, és ellenőrizte volna, milyen mentális állapotban vagyunk, folyamatosan csak az számított, hogy haladjunk előre. Én személy szerint nem érzem úgy, hogy akadt volna bárki, aki törődött velem
– fogalmazott.
Külföldön elindult a változás
Az énekesnő nyilatkozatán aligha lepődünk meg, és szomorú, de az övé még csak nem is számít kirívó esetnek. Elég csak Avicii, Mac Miller, Lil Peep, Juice WRLD vagy Chester Bennington halálára gondolnunk. Az első négy előadó drog-, valamint gyógyszer-túladagolásban halt meg, a Linkin Park énekese pedig felakasztotta magát. 41 évével Bennington számított a legidősebbnek, míg a többiek húszas éveikben jártak, Lil Peep és Juice WRLD mindössze 21 évesek voltak halálukkor. Avicii-ről családja azt nyilatkozta a halála után, hogy érzékeny fiú volt, aki imádta a rajongóit, de kerülte a rivaldafényt. Sokat küzdött a gondolataival az életről és a boldogságról, de egy idő után már nem bírta tovább, békére akart lelni.
A zeneipart javarészt irányító lemezkiadók gyakran hatalmas vállalkozások, amelyek csak lassú változásra képesek, de egyre több jel mutat arra, hogy valami elkezdődött, és az előadók mentális állapota minden eddiginél nagyobb prioritást élvez. Peter Robinson egyfajta coach-ként segít az előadóművészeknek abban, hogy miként igazodjanak el a nyilvánosság előtt, valamint az azon kívüli magánéletükben. Legfontosabb dologként a támogatás szükségességét hangsúlyozza egy művész karrierjének elejétől a végéig. Robinson szerint ez egyre fontosabb része a munkának,
Látszik tehát, hogy elindult valamiféle folyamat, ráadásul a Warner Music UK és a Sony Music UK elkezdett foglalkozni a problémával. A Warner Music UK szóvivője azt nyilatkozta, hogy a kiadó jelenleg nagy szabású próbaprojektet futtat független szakértőkkel annak érdekében, hogy mentális egészségügyi támogatást nyújtson mind a művészek, mind az alkalmazottak számára.
Generációváltás zajlik jelenleg, a mentális egészség egyszerűen nem volt része az idősebb generáció szókincsének
– nyilatkozta Rhian Jones, a zeneiparban navigáló művészek számára készült Sound Advice című kézikönyv egyik szerzője.
A »megkínzott művész« szókép már régóta a köztudatban van, amely azt implikálja, hogy a jó művészet velejárója valamiféle mentális egyensúlytalanság. Nagy különbség van azonban egy átmeneti érzelmi fájdalom és a folyamatos rosszullét között
– hangsúlyozta.
Itthon még várni kell a változásra
Hazánkban egyelőre, úgy tűnik, nincs e felé mutató változás. Erre tekinthetünk úgy is, hogy némi időre van szükség, míg hozzánk is elér ez a trend, ahogy magáról a mentális problémákról való diskurzus is elindult néhány évvel ezelőtt, bár ott is van még hova fejlődnünk.
Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus szerint azokban az országokban, ahol hallani már a fent említett kezdeményezésekről, szakszervezetekről, ott valószínűleg egészen más szinten működik a mentálhigiénés ellátás.
Van egy fejlett pszichológiai kultúra, van arra irányuló döntéshozói akarat, hogy a létező ellátó rendszereket a reális igényeknek megfelelően fejlesszék, vagy új struktúrákat alakítsanak ki. Nálunk épp az ellenkezője figyelhető meg: az egészségügyi ellátás sajnos régóta lejtmenetben van, amit most tovább terhel a járvány, a civileket, akik nagy szerepet játszottak például a korábban jól működő drogprevenciós ellátórendszer fenntartásában, ellehetetlenítik. Egy ilyen viharvert szisztémát nem volna egyszerű egy speciális csoport ellátása irányába differenciálni, amikor így is nagy a forráshiány. Ez azért is szomorú, mert szakemberekben nincs hiány, az egyetemek évről évre egyre több pszichológust képeznek.
Kőváry hozzáteszi, sok művésznek van például a fő profilja mellett melléktevékenysége is, Ron Wood, a Stones gitárosa fest, Nick Cave pedig regényeket ír. Bár az anyagi nehézségekre ez nem biztos, hogy megoldást jelent, de pszichológiai szempontból ennek nagy szerepe lehet.
Tény, hogy az előadóművészek egészen különleges, más foglalkozáshoz nem hasonlítható lelki nyomás alatt végzik a munkájukat, mint ahogyan az is, hogy az átlagos munkavállalókhoz képest sokszor rendkívül rossz munkakörülmények között és nagy fokú egzisztenciális bizonytalanságban kénytelenek dolgozni. Mindezek együttesen sajnos sokszor vezetnek mentális betegségek kialakulásához. A jogvédő irodánk ezzel együtt nem tud olyan szervezetről, amely kifejezetten a zenei előadók mentális egészségének megőrzését, fejlesztését tűzte volna ki feladatául
– nyilatkozta megkeresésünkre Békés Gergely, az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület képviseletében.
Arra a kérdésre, szükséges-e, illetve lenne-e igény egy, az előadóművészek kifejezetten lelki egészségét támogató összefogásra, Békés Gergely azt válaszolta: az EJI elsősorban azért felel, hogy a felhasználók megfizessék az előadóművészeket megillető méltányos díjakat, de ezt kiegészítve a lehetőségeihez képest támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek az előadók testi, lelki egészségének megőrzését célozzák. Idén februárban, még a koronavírus-járvány előtt, az EJI például olyan kísérleti programot dolgozott ki, amely az előadók testi és lelki egészségének felmérését tette volna lehetővé azon előadóművészek számára, akik egyéb módon nem tudtak volna gondoskodni a szükséges, korai felismerést szolgáló szűrővizsgálatok elvégzéséről. A program bevezetését a járvány miatt azonban el kellett halasztani.
De példaként említhető a szexuális zaklatás áldozatává vált előadóművészek számára az EJI által felajánlott pszichológus szakorvosi segítség is. Ahhoz, hogy a kezdeményezések rendszerbe szervezhetők legyenek, az EJI szükségesnek tartja egy olyan átfogó elemzés elkészítését, amely a zenei szektorban dolgozó előadóművészek mentális egészségét nem elszigetelten, hanem rendszerben, továbbá hosszabb időn keresztül vizsgálja. A vizsgálati időszaknak azért is nagy a jelentősége, mivel a könnyűzenei előadókra különösen igaz, hogy egészen eltérő lelki problémákkal szembesül egy, a pályája csúcsán lévő (jellemzően népszerű, ugyanakkor extrém munkatehernek kitett), illetve egy oda igyekvő (tehát népszerűségre vágyó, de sok lekötetlen energiával rendelkező) előadó. Egy ilyen vizsgálat megvalósíthatóságának lehetőségeit az EJI vizsgálja
– fogalmazott.
A nyolcadik hónapja tartó koronavírus-járvány még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozta a zenészeket és az előadóművészeket. Arra a kérdésre, milyen hatással van egy nagyobb lelki válság, például a mostani járvány az előadók további életére és munkájára, a szakember a reziliencia fogalmát említi. Ez azt a képességet jelenti, hogy válságok vagy megzuhanások után mennyire gyorsan és hatékonyan vagyunk képesek reorganizálódni, amibe még az is belefér, hogy a krízis kreatív megoldása esetén akár még a korábbinál magasabb szintre is fejlődhet a személyiségünk.
Ez a személyes erőforrások aktív keresése esetén következik be, például úgy, hogy keressük a mélyebb jelentését, értelmét annak, ami történik velünk. Ez a szenvedéssel teli helyzetek igazi ellenszere. A kutatások szerint az ilyen folyamatokon átesettek nem attól jöttek helyre, hogy végre megtaláltak egy konkrét áhított célt, hanem maga a »keresés« folyamata az, ami helyreállító erővel bír. Ezért mondják azt, hogy a krízis egyszerre esély és veszély. Persze előfordul, hogy az utóbbi válik dominánssá, és valaki nem tud magától kikecmeregni a »krízisveremből«. Ilyenkor érdemes szakavatott segítőt felkeresni.
Kőváry Zoltán rámutat arra is, hogy a koncertezési lehetőségek drasztikus csökkenése nemcsak anyagi következményekkel jár, mivel a zenélés az identitás fontos alapja, így elvesztése az egzisztenciális problémák mellett komoly lelki következményekkel is járhat.
Ezeknek az állapotoknak a kezelése Magyarországon a jelenleg is hozzáférhető ellátó rendszereken keresztül lehetséges, ami bizonyos súlyosabb esetekben (például szuicid krízis, pszichotikus összeomlás, addikciók) a pszichiátriai osztályokat és az ambulanciákat jelenti, egyébként meg a javarészt magánpraxisban elérhető egyéni és csoport-pszichoterápiás támogatást. E mellett vannak alternatív lehetőségek is, mint az online tanácsadás és a telefonos lelki segély, de a közeljövőben előfordulhat, hogy a téma iránt elkötelezett team elkezd majd specializálódni ebbe az irányba, ahogy van már katasztrófapszichológia és a klímaválság következtében alakulóban van a környezetvédelmi szakpszichológia is.
Kiemelt kép: Chester Bennington a Linkin Park zenekar frontembere utolsó koncertjén a I-Days Fesztiválon, Milánóban 2017. június 17-én. Fotó: Mairo Cinquetti / NurPhoto / Getty Images
