Az 1945 utáni modern építészet gyermekei Magyarországon sajnálatos módon nem épp népszerűek, hiszen a gipszstukkókhoz és színes díszekhez vonzódó, az építészeti korszakot a Rákosi- és Kádár-rendszerrel összemosó emberek egyáltalán nem találják szépnek, sőt, az építészet halálaként tekintenek rájuk.
Egyáltalán nincs ez így jól, főleg, hogy a közutálat az 1945-1989 közti épületek egy részét az elmúlt harminc évben már elsöpörte. Évek óta lehetett már tudni, hogy ez a sors vár Virág Csaba (1933-2015) a Várnegyed szélén, az Országos Levéltár óriástömbje és a Kapisztrán tér közt rejtőző Budavári Országos Villamos Teherelosztóra (1974-1979, története, képekkel itt) is, hiszen a bontás ötlete először 2016-ban, a tervező halála után mindössze néhány hónappal bukkant fel, 2018 őszén pedig a kormány eldöntötte, hogy legfőbb ideje megválni tőle, habár azt még most sem lehet tudni, hogy mit terveznek a helyére.
A helyzet persze egyértelmű: a kormány meg akarja szabadítani a Várnegyedet az 1945 utáni épített örökség egy kevéssé szeretett darabjától, még annak árán is, hogy a helyén akár éveken át üres telek tátonghat majd.
Fotó: Magyar Építőművészet, 1979/6.
A munkák a belső térben már 2019-ben megkezdődtek, most pedig már kívülről is látszanak a bontás jelei.
A magyar építészeti szakma jó része ennek persze egyáltalán nem örül, így az elmúlt napokban petíció, valamint nyílt levelek és cikkek is születtek, sőt, a Magyar Építőművészek Országos Szövetsége, illetve az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága is felemelte a szavát az értelmetlen pusztítás ellen.
Fotó: Magyar Építőművészet, 1979/6.
A fiatal építészhallgatók lapja, az 1898 óta élő Megfagyott Muzsikus ennél még tovább ment, ugyanis alig pár napos határidővel villámpályázatot írtak ki az épület hasznosítására, melyben a építészhallgatók, gyakorló építészek és városlakók felé fordultak, kérve őket: meséljék el, hogy ők hogyan mentenék meg a hengeres adótornya és füstszínű üveget kapott homlokzatai miatt különleges látványt nyújtó, 2007 óta üresen álló épületet.
“A házat akár az egymásnak cinikusan hátat fordító szakma, döntéshozás és közvélemény kudarcba fulladt párbeszédének az oltárán el is búcsúztathatnánk, ha a párbeszéd egyáltalán elkezdődött volna.
A Várnegyed ’60-as és ’70-es évekbeli foghíjbeépítései a műemléki környezetbe kompromisszummentesen illesztették bele a saját koruk technikai eszközkészletét és esztétikáját. A Virág Csaba és kortársai által jegyzet épületek jól mutatják a kor saját építészetéről alkotott képét és arról, hogy az hogyan folytathatja a korábbi korok megkezdett narratíváját. Ahogy ő maga jellemzi a Villamos Tehereloszó épületét: „ha letennék egy üveglapra, akkor is egy mai ház lenne.”
A nehéz körülmények és hiányos műszaki lehetőségek ellenére ez a kérlelhetetlen tudatosság egy nemzetközi szinten is releváns minőséget hozott létre, amiből a kortárs építészeknek is érdemes tanulnia. A tervezőintézetek építészei nem a Várat a megelőző korokban kirakatszerepbe állító nagyberuházásokhoz igazodtak, hanem a lakóházak organikusan kialakult szövetébe illeszkedtek bele, miközben építészetük bátor, és kötöttségektől mentes maradt. […] Mindeközben azt látjuk, hogy az szakma majdnem egyöntetű tiltakozása ellenére bármikor eltörölhetik őket.
[…]
“Figyelemmel arra is, hogy az épület speciális, 2007-ig ellátott eredeti funkciója okán gazdaságosan más feladatra nem átalakítható, a döntésnek nem volt alternatívája, a bontást korábbi lakossági kezdeményezés is szorgalmazta. Az épület helyére új, a historikus környezetbe illeszkedő épületet kell tervezni.”
Mi azt gondoljuk, hogy a Döntésnek van alternatívája.
Szeretnénk hinni abban, hogy az építészet feladata nem csak az, hogy végrehajtsa a rá szabott feladatokat, hanem az is, hogy kitágítsa a gondolkodás spektrumát, és a közösséget jobban szolgáló, fenntarthatóbb alternatívákat, lehetőségeket teremtsen meg. A különböző korok örökségeinek értékelésében lehetnek különbségek a szereplők között, de a párbeszéd akkor kezdődhet el, ha látszik, hogy mi minden lehetne.
Ha lenne 5000 m^2-ed, meg egy pazar tornyod a várban, mit tennél vele, hogy a legjobb hely legyen? Hogyan lehetne a Teherelosztót mégis gazdaságosan átalakítani? Mivel tudnád meggyőzni a közvéleményt és a tulajdonost arról, hogy meg kell tartani ezt az épületet? Csak a ragyás fóliát kell leszedni a homlokzatról? Vagy tényleg le kell bontani? Mi lenne helyette?
A pályázatra három nap alatt harminchét terv érkezett, ezek közül mutatjuk most be a legérdekesebbeket.
Miért nem vagyok elég neked? (Csizik Petra, Pető Boglárka és Szücs-Tassy Karina)
Fotó: Megfagyott Muzsikus
Van-e a várban dresscode? (Tábori Regina – Cseresnyés László)
Budapest a világ egyik legszebb városa, tele izgalmas, érdekes, vagy épp szívszorító történetekkel. Sorozatunkban ezeket, illetve a főváros elfeledett épületeit, tereit és szobrait mutatjuk be.
A Kádár-rendszer kiszámíthatatlan erőszakkitörésekkel ejtette foglyul a magyar társadalmat, a sértettségen és bosszúvágyon túl Kádárnak komoly, személyes érdeke is volt Nagy Imre kivégzése.
