Kultúra

Nemcsak bombákkal, de zongorákkal is teleszórták az amerikaiak a harctereket

A második világháborúban több mint kétezerötszáz landolt belőlük a katonák közt, sokak életét megmentve.

A második világháború éveinek Európájában egyáltalán nem volt helye a nyersanyagok indokolatlan felhasználásának, a gyárak jó része pedig hadicélokat szolgált – így történt ez az Egyesült Államokban is, ahol az összes rendelkezésre álló fém fegyverekké, tankokká, és más, hadicélra szánt járművé alakult. A gyárak tömegével küzdöttek anyaghiánnyal, így sokan – a hadiüzemre való átállás lehetősége nélkül – egyszerűen bezárták a kapuikat, várva, hogy a tőlük biztonságos távolságban ropogó fegyverek egyszer biztosan elcsendesednek majd.

Ez a lehetőség állt a hangszergyártók, így a világ négy nagy zongoragyárának egyike, az 1853-ban alapított Steinway & Sons előtt is, ami természetesen egyáltalán nem szeretett volna öles léptekkel elindulni a csőd felé, így

előbb koporsók, majd a katonák szállításához használt könnyű vitorlázógépek részeinek elkészítését vállalta magára.

A többiek

Más hangszergyártók sem adták fel: a szintén zongorákat gyártó Baldwin fa repülőgépszárnyakat, a legendás gitárokat gyártó Gibson pedig fa játékokat készített – mindezek nem hoztak épp óriási bevételt, de legalább továbbra is foglalkoztatni tudták a dolgozóikat.

A vitorlázógépek egyike – jó eséllyel a Baldwin szárnyaival és a Steinway alkatrészeivel. Fotó: San Diego Air and Space Museum

A cég igyekezete megtérült: az amerikai hadsereg a segítségért cserébe felkérte őket, hogy készítsenek

könnyen szállítható, harctéren is használható zongorákat a tisztek számára.

Fotósorozat: így születnek a világhírű Steinway-zongorák
Ritkán látható fotók a világ legelismertebb zongoráit készítő cég műhelyéből.

Egy rövid tervezési folyamatot követően 1942 júniusára készen is állt a nagy mű: az így megszülető, alig egy méter széles pianínóhoz

mindössze 15 kilogrammnyi fémet használtak fel – alig egytizedét a nagy koncertzongorákhoz szükségesnek.

Fotó: San Diego Air and Space Museum

A hangszer felületét mindemellett termeszeket és rovarokat távol tartó bevonattal, elefántcsont billentyűit pedig fehér celluloidréteggel helyettesítették, sőt, a basszushúr rézfonatát is vékony vashuzallal helyettesítették a különböző időjárási körülmények tűrése érdekében.

Az így megszülető kétszáz kilogrammos zongorát – ami a Victory Verticals nevet kapta – négy katona tudta mozgatni, kellően könnyű volt tehát ahhoz, hogy ejtőernyőkkel való célba juttatása után azt szükség esetén mozgathassák is.

Indulásra készen. Fotó: San Diego Air and Space Museum

De miért küldtek zongorát a fegyverropogásba?

– tehetjük fel az első hallásra teljesen jogosnak hangzó kérdést.

A válasz egyszerű: a közel kétezerötszáz darab, három földrészen célba juttatott miniatűr, olajzöld Steinway a harcoló katonákat próbálta meg két lábbal a földön tartani, segítve őket a honvágy, illetve a nap mint nap látott szörnyűségek leküzdésében, esténként több órányi szórakozást – és ezzel a valóságból való rövid menekvést – nyújtva nekik.

Fotó: San Diego Air and Space Museum

A háború végéig a Steinway egyébként ötezret gyártott a nem mindennapi, három színben is készült apróságokból, ezek fele azonban az ország határain belül maradt, sőt, jó részük oktatási intézmények, hotelek, vallási szervezetek, vagy épp laktanyák tulajdonában landolt.

Néhány példányuk akár évtizedekkel is túlélte a háborút: az 1961-ben vízre bocsátott atomtengeralattjáró, a USS Thomas A. Edisonon például a kapitány kifejezett utasítása nyomán került a fedélzetre egy példány, és az a hajó 1983-as nyugdíjazásáig a kantinban maradt, majd a washingtoni Navy Historical Centerbe került, de a tengerentúlon számos gyűjtemény őriz még egy példányt a hét évtizeddel ezelőtt életeket mentő hangszerből.

A második világháború fura fejezetei

A hat éven át dúló harcok nem mindennapi fejezeteiről már korábban is többször beszámoltunk: bemutattuk többek közt a lengyelek oldalán harcoló medvét, a háború egyetlen négylábú hadifoglyát, a lengyel hadifogolytáborokban megrendezett 1944-es olimpia történetét, a darabokra szerelve, ládában célba ért dzsipeket, vagy épp a felfújható tankokkal és fegyverekkel harcoló, meglepően sikeres amerikai egységet.

Borítófotó: San Diego Air and Space Museum 

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.