Kultúra

Judy, a második világháború egyetlen négylábú hadifoglya

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 09. 12. 14:50

A világ legkalandosabb kutyaéletébe minden belefért, amitől mind távol akarjuk magunkat tartani: háború, bombák, elsüllyedő hajók, hadifogolytáborok és a dzsungelből figyelő veszélyes állatok támadásai.
Korábban a témában:

A XIX. és XX. század harcterein nem csak embereknek, de állatoknak is jutott hely: keveseknek volt azonban olyan mozgalmas élete, mint a lengyel tüzérek mellett a második világháború három évét végigküzdő mackónak, Vojteknek, vagy épp az egy teljes évtizedeken át kalandból kalandba csöppenő kutyának, Judynak.

Állatok is harcoltak az emberek oldalán a világháborúkban
A modern harcmezőkön a kutyáknak, a macskáknak, sőt, az egzotikus állatoknak is fontos szerep jutott.
Medve is harcolt a lengyelek oldalán a második világháborúban
Wojtek még kölyökként került a tüzérekhez, végigharcolta velük a háborút, majd egy brit állatkertben pihente ki a harc fáradalmait.

A történet a brit HMS Gnat hadihajón indul, melynek legénysége 1936-ban úgy döntött, ideje szert tenniük egy kabalára, hogy azt magukkal vihessék a kínai Jang-ce folyón való őrjárataikra. Testvérhajóin, a Méhen (HMS Bee), a Tücskön (HMS Cricket) és a Kabócán (HMS Cicada) ezt a pozíciót egy kutya töltötte be, így a kapitány az első tiszt ellátogatott egy sanghaji kennelbe, ahonnan egy angol pointerkölyökkel, Judyval tért vissza.

A nem csak szerencsehozó állatként, de a partraszállások idején az elejtett vadakat visszahozó vadászkutyaként is használni kívánt Judyról mindenki úgy gondolta, hosszú, eseménytelen élete lesz, a legénység tagjai szabad perceikben pedig elhalmozzák majd a szeretetükkel.

Ez nyilvánvalóan így is lett volna, feltéve, ha a pointer nem épp 1936-ban kerül a hajóra.

A szakács gondjaira bízott kölyök élete nehezen indult: alig néhány héttel a fedélzetre érkezése után a vízbe esett, ahonnan a legénység egy tagja mentette ki – a bonyodalmak ezzel azonban még el sem kezdődtek.

A kutyáról rövidesen kiderült, hogy vadászatokra teljesen alkalmatlan, a hajót az éjszaka közepén megtámadó folyami kalózokra, illetve a láthatáron még fel sem tűnt japán gépekre azonban eredményesen figyelmeztet, így mégsem egyszerűen csak kabalává, de a legénység hasznos tagjává is vált.

A gyorsan beilleszkedő, és mindenki kedvencévé váló kutya 1938-ban tizenhárom kölyöknek adott életet, közülük tíz meg is érte a felnőttkort, és különböző hajókra került.

A kölykök

 

Egy évvel később aztán véget ért a törékeny béke: kitört a második világháború: a HMS Gnat legénységének egy része pedig 1939 júniusában a HMS Grasshopperre kerül. A váltás mellé új feladat is járt: Jang-cén való járőrözés helyett a szingapúri brit bázis irányítása alá, a város körüli vizekre kerültek.

A HMS Grasshopper, 1940 körül

 

Három évvel később, 1942 februárjában a Szingapúrt elfoglalni próbáló japánok elleni csatában a hajót több bombatalálat érte. A legénység elhagyta a hajót, és egy Szumátra közelében fekvő lakatlan szigeten értek partot. Csakhamar észrevették azonban, hogy a szigeten nincs étel, és Judy sincs velük. A legénység egy tagja visszaúszott a lassan süllyedő hajón maradt készletek egy részéért, ekkor azonban előkerült Judy is, aki rövidesen megmentette a gazdái életét:

a tengerészek képtelenek voltak ugyanis friss vizet találni, a kutya érzékeny orra azonban segített – ásni kezdett a parton, nemsokára pedig földalatti forrásra bukkant.

Néhány nappal később egy kínai dzsunkán eljutottak Szumátrára, ahol egy több mint háromszáz kilométeres, dzsungelen át tartó túrára indultak, hogy a britek által ellenőrzés alatt tartott, de a japánok támadásának kitett Pedangot elhagyni készülő katonákhoz csatlakozzanak.

Judy a HMS Grasshopperen, 1940 körül

A szerencse ezúttal nem állt mellettük: öt héten át tartó gyaloglás – és egy, a kutyát ért sikertelen krokodil- és tigristámadás – végén kiderült, hogy egyetlen nappal késték le az utolsó hajót, sőt, épp egy japán katonák által elfoglalt faluba sétáltak be.

Innen mindannyian egy észak-szumátrai hadifogolytáborba (Gloegoer, Medan, Szumátra) kerültek, ahová csodával határos módon a kutyát is sikerült becsempészniük. Az állatot itt a repülő altiszt Frank Williams vette a szárnyai alá, sőt, elérte, hogy 81A jellel őt is felvegyék a hadifogoly-nyilvántartásba:

ezzel Judy lett a második világháború egyetlen, hadifogolyként nyilvántartott kutyája.

Már-már azt hihetnénk, hogy a megpróbáltatások ezzel véget értek, de erről szó sincs: a kutya a következő három évben újdonsült gazdájával együtt több tábort, sőt, az őket szállító SS Van Warwyck teherhajó ötszáz emberéletet követelő elsüllyedését is túlélte.

A vízből kimentett katonák természetesen újra egy táborba kerültek, ahol Judy újra halálos veszélybe került: a foglyok legtöbbjén tetűk élősködtek, a japán őrök pedig úgy gondolták, ennek a kutya az oka. A négylábút csodával határos módon sikerült elrejteni az őt eltüntetni akaró katonák elől, sőt, a háború vége után Williamsnek még a szigetországba is sikerült őt becsempésznie.

Megérkezése után hat hónapot töltött karanténban, ezt követően azonban a Viktória-kereszt állatoknak járó másával, a Dickin Medallal tüntették ki.

A fekete-fehér pointer élete végül öt évvel a háború után, Williams oldalán Tanzániában ért véget: emlődaganata annyira súlyossá vált, hogy gazdája az elaltatása mellett döntött.

Kitüntetését és egykori nyakörvét az Imperial War Museum őrzi. Sírja ma is a tanzániai Nachingweában áll, a rajta lévő tábla azonban már évekkel ezelőtt elveszett:

A teljes történetet a Today I Found Out múlt havi epizódja meséli el:

 

Fotók: Wikimedia Commons, GOV.uk
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Young abused woman defending with pray looking at camera with outstretched arm. Selective focus. Focus on background, on woman face.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.