Éppen a múlt héten került szóba Benke László, azaz Benke Laci bácsi neve a szerkesztőséghez legközelebb eső menza kígyózó sorában: valaki említette, hogy a Facebook a pudingporral elkevert, nescafés tiramisuját dobta ki. Volt szemforgatás is persze, aztán mindenkiből előtört, hogy mit nem adna egy Aranka- vagy Gála-pudingos tasakért. Olyasmikért, amiket a régóta betegeskedő hetvenévesen elhunyt Benke Laci bácsi bevállalt.
Tőle tanulhattunk a konyhában mindig hasznosnak bizonyuló kifejezéseket. A videóiban gyakran engedte a következő szófordulattal az amatőröknek, hogy csavarjanak egyet a receptúrán:
Így is, úgy is, ez is, az is.
Benke László 1948-ban született Lajosmizsén, dolgozott a Szabadság hotelben, a Gundelben séfhelyettes volt, a visegrádi Silvanus szállóban a konyhafőnöki pozícióig jutott. Később, a kilencvenes évek elején a Mátyás király éttermet vezette, ami a legjobbnak járó díjat is megszerezte. Főzött Párizsban, megkapta a mesterszakács és mestercukrász címet, valamint 1988-ban a frankfurti szakácsolimpián a regionális csapat vezetőjeként megnyerte a nemzetek nagydíját. Ezen kívül tizennyolc évig tanított a Gundel vendéglátóipari szakközépiskolájában. Még ki is tüntették a pedagógusi munkájáért. Benke a Kádár-korszakban végigfőzte, amit végig lehetett, de azoknak is sokat mond a neve, akik már a rendszerváltás után születtek. Akkor alkotott, amikor elterjedt a magyaros olasz kaják intézménye, a többség kecsappal öntötte le a majdnem al dente tésztákat, a zöldségeket cikkcakkosra vágták a vendéglők és minden rántott hús tetejére járt egy csokor petrezselyem.
A mesterszakácsra emlékezve nem felejthetjük el, hogy pár évvel ezelőtt újrapörögtek a menüi, az ATV adta a műsorait. Sokan kikezdték termékelhelyezési módszerei, az ételízesítői miatt, végül Schobert Norbert védte meg. Pár fogást mutatunk is.
Tiramisu gazdagon
Vajdasági leves
Zöldségtorta
Benke Laci bácsit gasztrolovaggá avatták
Sváby András 168 órás cikke 1998-ból
Laci bácsit most ünnepli a szakma, ünneplik a barátok, sikerét örömmel üdvözli a közönség. Ezúttal nem ő készít olyan különlegességeket, amelyeket vendéglőbeli valóságos vagy éppen virtuális képernyőasztalra lehet tálalni, hanem bizonyára őt vendégelik meg ünnepi menüvel a gasztronómiai lovagrend nagymesterei, legfőbb konyhaművészei.
[…]
Gondolatban már készül a legújabb menü, mindennap más és más. Mert a mesterszakács ha ad magára, az ismert, közkedvelt étkeken túl mindig valami újat kreál, hiszen ebben a szakmában elemi követelmény a kreativitás. De egyébként is, ha Laci bácsinak napra nap ugyanazt kéne előállítania, a kondérok, lábasok, fazekak, sütőalkalmatosságok mellől eltanácsolná önmagát. Mert ahogyan mondogatja:
egyhangú sem az étel, sem az élet nem lehet.
[…]
Laci bácsi konyhája tehát úgy látszik, jórészt magyaros, megtalálja itt a szája ízének valót nemcsak a hízni vágyó piszkafa vendég, hanem a sörpocakos koleszterinkedvelő is. Nem gyógyulni, fogyókúrázni járnak hozzá, hanem étkezni, enni, ha jólesik: lakomázni.
[…]
Laci bácsi szenvedélyes szakács és cukrász, még soha nem bánta meg, hogy ezt a mesterséget, hivatást választotta.
– Ha netán ideges vagyok – mert azért az is megesik –, kimegyek a konyhába, összedobok valamit. Aztán elfogyasztjuk, s én mindjárt megnyugszom.
– Kukucs! Szervusztok!
Megérkeztek az immár felnőtt gyerekek. Laci bácsi máris a hasukra gondol.
– Figyelj ide, édesanyátok magos kifliket hozott, meg egy kis fűszervajat. Kitalálok hozzá valamit. Menjetek, beszélgessetek. A tévések is kapnak belőle.
Hagyományőrző elegancia
A Magyar Nemzet cikke 1998-ból Benke László receptkönyve kapcsán:
Nem túl sokan ismerik a Hotel Páva Plazát, hiszen új szálloda a régi Ferencvárosban. Főszakácsát, Benke Lászlót viszont annál többen. Népszerű ember. Nemcsak azért, mert jelentős hazai és nemzetközi díjak tulajdonosa, hanem mert úgy főz, ahogyan csak a legnagyobbak tudnak. Laci bácsi házi ízeket varázsol az asztalra, megtűzdelve csipetnyi eleganciával és költőiséggel.
A Dunakanyar új üdvöskéje
Ország-világ cikke 1971-ből, amikor megnyitott a Silvanus:
A furcsa kis társaság tagjai, akik a vacsora készítésével foglalatoskodtak, körülpillantva, felejthetetlen emlékeik közé zárták a fényárban úszó erdei tisztás látványát. Most alig két hét után, amikor a visegrádi Silvanus szálló dolgozói feszes egyenruhában fogadják első vendégeiket, talán meseszerűnek tűnik előttük is az az első este, amikor megérkeztek új munkahelyükre, ahol jó magyar szokás szerint még javában folyt az építkezés.
[…]
És pár perc múlva ott tevékenykedett a tűz körül Dékán István, az igazgató és felesége, ott serénykedett az ízek ifjan is híres mestere, Benke László, az alig 23 éves konyhafőnök, feleségével, a komoly arcú kis gondnoknővel.
[…]
A históriához tartozik már Benke László esete is, akit így jellemez Dékán István: – Tudni kell róla, hogy utolsó éves technikus korában megpróbáltam benevezni a szakács ipari tanuló versenyre. A legnagyobb szállodákban dolgozó fiatalokat küldik el erre a vetélkedőre, alaposan felkészítve – hiszen a győzelem az ottani éttermeknek is dicsőséget jelent. Megmosolyogtak, amikor lehetőséget kértem növendékeimnek a részvételre. „Csak versenyen kívül indulhatnak” — közölték és finoman tudtunkra adták, mit keresnének az ilyen küzdelemben a gyakorlott szakácstanulók között technikusok. Benke László végül versenyen kívül, a versenyben részt vevők legmagasabb pontszámát érte el, s rögtön szerződést kínáltak neki a Szabadság szállóban, ahol a vetélkedés folyt.
Lacinak szenvedélye az ételkészítés, nyelveket tanul, hogy külföldi könyveket is forgathasson erről a témáról. A hagyományos szakácstudományon kívül egyformán érti a hidegkonyha és a cukrászat titkait.
Kiemelt kép: YouTube
