Száznegyven éve, 1878. október 21-én Nyíregyházán született Krúdy Gyula, Szindbád, Rezeda Kázmér és Alvinczi Eduárd alakjának megteremtője, a századelő magyar irodalmának egyik legjelentősebb írója – írja az MTVA Sajtóadatbankja.
Dzsentricsaládban született. Felmenőinek, születésének története olyan, mintha ő maga találta volna ki egy ihletett órán. Apai nagyapja 1848-as honvédtiszt volt, nagybátyja a császári erőket fosztogató zsivány, nagyanyja az álomfejtés, tenyérjóslás, kuruzslás mestere.
Apja jómódú ügyvéd, anyja cselédlány volt, számos gyermekük szerelemgyerek, kapcsolatukat csak a tizedik után törvényesítették. Gyula, az elsőszülött fiú kora gyermekéveitől fogva csak író akart lenni.
Tizenöt évesen megjelent első novellája, diáktársaival megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát, hogy hírekkel lássa el a fővárosi lapokat. Az érettségi előtt Debrecenbe szökött hírlapírónak, de egy tanára kérésére mégis levizsgázott. Egy ideig a nagyváradi Szabadság munkatársa volt, 1896-ban a millenniumi ünnepségekre Pestre utazott, s végleg a fővárosban maradt.
Folyamatos anyagi bizonytalanság
Budapesten alakította ki sajátos életformáját, a bohémvilág kedvenc találkozó- és mulatóhelyei voltak fő “támaszpontjai”, itt teremtődött meg írásai sajátos légköre, itt talált rá különc figuráira is. 1897-ben megjelent első novelláskötete, az Üres a fészek, ettől kezdve évente jelentkezett két-három kötettel, és naponta jelentek meg írásai különböző lapokban.
Fáradhatatlanul dolgozott, írás közben csak rövid cigarettaszüneteket tartott. Testi erejéről, soha nem csillapodó szerelmi étvágyáról, a szakácsművészet, a finom borok iránt érzett vonzalmáról, féktelen mulatozásairól legendák keringtek.
Kétszer nősült, négy gyermeke született, anyagi helyzete ritkán volt stabilnak mondható, többször fenyegette a kilakoltatás réme.
Írói pályája első szakaszán a romantika, Jókai, Mikszáth és Reviczky, a külföldi írók közül Turgenyev hatása érződött. A századfordulóig majdnem félezer elbeszélést írt, a lapokban hét kisregénye jelent meg, novelláskötetet is kiadott.
1901-ben jelent meg Az aranybánya című regénye, majd a történelmi témák felé fordult, feldolgozott középkori szepességi történeteket, írt a magyar jakobinusokról, Martinovicsékról is.
1911-ben a Szindbád ifjúsága és utazásai című kötetben teremtette meg Szindbád alakját, saját költői alteregóját. A Szindbád-történetek középpontjában az utazás, az eltűnt idő utáni vágyakozás, a jelen sivársága előli menekülés áll. A mitikus hajós alakja tűnik fel a Francia kastély, a Szindbád: A feltámadás, a Szindbád megtérése és a Purgatórium lapjain is.
A Szindbádból a színészkirály, Latinovits Zoltán főszereplésével Huszárik Zoltán készített felejthetetlen filmet (1971). Első igazi közönségsikerét A vörös postakocsi című regényének köszönhette, amelyben a századforduló Pestjének világát idézte fel. Az első világháború kitörése után katonai szolgálatra alkalmasnak találták, de nem kellett bevonulnia. Ekkor keletkezett művei (Palotai álmok, Aranykéz utcai szép napok) a bohémvilág krónikái. Schöpflin Aladár írta róla:
Az ő emberei a különcök, a társadalomból és morálból kiszakadtak, furcsa szenvedélyek rabjai, eszeveszett szerelmesek, vad kártyások, korcsmázó figurák, elúsztatott birtokukat visszasíró földesurak, kivénült vagy kizüllött pincérek, csodálatos mániákusok, férfiakat zabáló menyecskék, férfiakat kitartó, hervadt asszonyok és mindenféle más lehetetlen népség. Ezekről kifogyhatatlan sokat tudott mesélni, soha nem hallott különös dolgokat, igen sokszor hihetetleneket, azzal a hitelességgel, amelyet elbeszélő hangja adott nekik.
Az 1918-19-es forradalmak idején szerkesztette a Néplapot, tudósított a kápolnai földosztásról. A húszas évek elejétől népszerűsége csökkent, anyagi és publikációs gondokkal küzdött, egészsége is megrendült, 1927-ben szanatóriumba került, korábbi életmódjáról le kellett mondania. E korszakának csúcsa a Boldogult úrfikoromban, Az élet álom, a Három király és a Rezeda Kázmér szép élete, amely csak halála után jelent meg.
1930-ban Baumgarten-díjat kapott, de ez már nem sokat segített anyagi helyzetén, élete utolsó éveiben mélyszegénységben élt. 1933 tavaszán állapota rosszabbodott, kilakoltatási végzést kapott, villanyát kikapcsolták. Május 12-én hajnalban hunyt el óbudai otthonában, temetésén cigányzene búcsúztatta.
Krúdy Gyula több mint 60 regényt, háromezer elbeszélést, ezernél több cikket hagyott maga után, műveiből a Szindbádon kívül két film is készült (Őszi versenyek, Napraforgó). Szerb Antal így emlékezett róla:
Nem vették komolyan, mert nem tartozott semmi komoly klikkhez, bohém emberalakjából hiányzott az az önreklámozás, ami ma az írói méltóság elengedhetetlen feltétele, írásaiban is kevesebb volt a pretenció, mint a megvalósított szándék, pénzt akart keresni és ahelyett remekműveket írt.
