Kultúra

Yoko Ono vendégszerepel Szentendrén

Mármint számos művével. Huszonnégy kiállítás szeptemberig az Art Capitalon. Olyan ez, mint a Sziget, csak képzőművészetben.

Azt a sztorit ismerik, hogyan ismerkedett meg a japán bankárcsaládból származó Yoko Ono a munkás felmenőkkel bíró John Lennonnal?

Yoko Onónak kiállítása volt 1966 novemberében a londoni Indica Gallery-ben, ahová betévedt az akkor már világsztár Beatle. Ono felajánlotta a férfinak, hogy öt schillingért részt vehet egy performanszban, konkrétan: beverhet egy szöget az egyik kiállított fadeszkába. Lennon válasza az volt, hogy ad képzeletbeli öt schillinget, cserébe képzeletben beáll ácsnak.

Fotó: 24.hu / Bielik István

Olyat is olvasni, hogy az Indicában Ono egyik alkotása egy dobogón álló létra volt, melyen föllépegetve a látogató egy felfüggesztett nagyító segítségével elolvashatott egy a plafonra ragasztott, apró betűvel nyomtatott szöveget, jelesül ezt: yes.

Az alkotás jelentése nem titok, Yoko Ono számos képe, akciója buzdít erre: cselekedj!

Ha a londoni létra nem is, számos más Yoko Ono mű most hétvégétől egészen őszig látható Szentendrén, az Art Capitalon. Egyebek mellett az, mely falra rögzített lécekkel létrát imitál, s a tetején a yes helyett négy kulcs ösztökéli aktivitásra a nézőt.

Fotó: 24.hu / Bielik István

Míg az amúgy számos művészeti ágban mozgó, nyolcvanöt éves Yoko Ono minden gesztusával elgondolkodtatni akar (az megvan, hogy megismerkedésük után egy cédulát csúsztatott Lennon kezébe, amin az volt olvasható, hogy lélegezz?), egy múzeummal odébb Boros Viola olyannyira a dekorativitás dicsőíti, hogy a kertje növényeiről festett és két teremben a padlótól a mennyezetig halmozott képei között ő maga is flóramintás ruhában mutatkozott.

Fotó: 24.hu / Bielik István

Szóval ez itt az Art Capital, immár a harmadik, ami hivatalosan csupán a második (két éve tartották a nulladikat). A program motorja Gulyás Gábor (tavaly ilyenkor interjúztuk), a kortárs képzőművészet tán a legaktívabb, legkreatívabb magyar menedzsere, 2013-ig ő vezette a Műcsarnokot, aztán összekülönbözött az akkori művészeti főideológussal, Fekete Györggyel (erről is született egy interjúnk), s eggyel lejjebb, radar alá, Szentendrére helyezte őt a rendszer.

Gulyás Gábor: Bárkinek joga van hülyeségeket gondolni és leírni
Egyszer megkérdezték tőle, mit csinálna, ha ő lenne a király. Nagyinterjú.

Itt aztán kedvére agyalhat Gulyás, amihez ráadásul bírja a település fideszes és művelt és nyitott (létező jelzőösszeállítás) vezetésének támogatását. Ennek köszönhető, hogy az országos kurzusépítés dacára az AE Bizottság városában vígan lubickolhatnak olyan „rendszerellenes elemek” is, mint például ef Zámbó István (na, erre is egy interjú).

Fotó: 24.hu / Bielik István

Ami pedig konkrétan az Art Capitalt illeti: a fesztivál évről évre egyre több helyszínen és egyre hosszabb ideig lélegzik: huszonnégy múzeumban egészen szeptember elejéig tart a buli, tárlatok, felolvasások, koncertek, filmvetítések, utóbbiak lent, a Duna-parton, hatalmas ledtáblán, frissen gyeptéglázott placcról élvezhetőek. (S mindez egyetlen, karszalagos, végig érvényes bérlettel.)

Az idei Art Capital címe: Az édenkert nyomában. Értsd: a kertről bármi. A kert mint a Paradicsom, a kert mint mesterséges természet, a kert mint az elvonulás helyszíne, a kert mint a szerelem, az érzékiség, a szépség helye, s az értelmes munka helyszíne. (Gulyástól lopott ideasor.)

Szentendrén belefér a kertgondolatba egy a Czóbel Múzeum udvarán felállított ötméteres kilátó, pontosabban „megmászható magasles”, Mátrai Erik festő ácsolata, mely, ha helyesen hüvelyezzük, valami olyasmit üzen, mint Yoko Ono: mássz, megéri, s segít a művészet.

Fotó: 24.hu / Bielik István

Akinek ez túl elvont, túl strapás, túl modern, sétáljon be Czóbelt nézni, az is emel ám, tán félezer centinél is többet.

Czóbel mester után indulhatunk huszonhárom különböző irányba, mi a Szentendrei Képtárat választottuk, ahol a dél-afrikai Mohau Modisakeng három végtelenített videója (címe: Átkelő) fut egy ablaktalan terem három falára vetítve: lassan süllyedő csónakban fekvő, forgolódó, fulladásra ítélt fekete emberek. A mozi nézhető kívülről, az ajtóból, nézhető átlépve a küszöböt, s nézhető bármelyik fal mellől, testükön a képpel. Ugye nem kell magyarázni?

Fotó: 24.hu / Bielik István

Ha pihenni nem is, levegőhöz jutni átgyalogolhatunk az erdélyi Berszán Zsoltot nézni a Kmetty Múzeum kertjébe.

Vérvörös szilikonból készül alkotásokat találunk, ez itt A bomlás virágai. Az alkotó határozott kérése, hogy tessék fogdosni a tárgyakat, aztán asszociálni a soha le nem bomló, természetesnek tetszően burjánzó mesterséges érintésekor.

Fotó: 24.hu / Bielik István

Kihagyhatatlan a Bizottság-liget a HÉV-megállónál, tudják, ahol amúgy ef Zámbó égbe mutató ujját látni (A végtelen érintése), na, ott most Csurka Esztertől A víz emlékezete és Tóth Esztertől a Kerti locsoló látható. Valamint Nagy Barbarától egy apró üvegházakból álló installáció, melyekben egy-egy kertes idézet olvasható.

Fotó: 24.hu / Bielik István

Például ez:

Nekem az a kert, ahol elfogadom a halálom.

Meg ez:

Az ideális kert összeköti az égit a földdel.

Meg ez is:

A kert halovány mása a bibliai őskertnek, a Paradicsomnak, ahol Isten jelen volt a fák között.

Nem soroljuk tovább se az idézeteket, se a tárlatokat, tessék kihévezni, itt van rá az egész nyár.

Fotó: 24.hu / Bielik István

Aki mondjuk most szombaton (június 16.) megy, este beugorhat a MűvészetMalomba egy jó kis Tudósok koncertre is (a frontemberrel, drMáriással korábbi interjú itt).

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik