Kultúra filmkritika

Ezek a dínók megértek már a kihalásra, de úgysem hagyják nekik

Jankovics Márton
Jankovics Márton

újságíró. 2018. 06. 08. 10:41

Lehet, hogy a valóságban a dinoszauruszok már 65 millió éve kihaltak, de a filmvásznon szívósan tartják magukat. Mert az a negyed század, ami a Földtörténetben csak egy szempillantással ér fel, a franchise-ok evolúciójában tekintélyes évfordulónak számít. Márpedig – bármilyen hihetetlen – pontosan ennyi idő telt el Steven Spielberg Jurassic Parkja óta.

A túlélés kulcsa persze az állandó fejlődés, hogy a faj képes-e alkalmazkodni a változó körülményekhez. Technikai értelemben ez nem is kérdés: a Jurassic Park robotdínói helyét szépen átvették a korszerű CGI-monstrumok, amelyek évről-évre kecsesebben mozognak. Ez azonban csak a felszín, a géntérképét tekintve a mai napig nem sikerült továbbfejleszteni az 1993-as őspéldányt. A fantáziátlanság mélypontja a három évvel ezelőtti Jurassic World volt, amely gyakorlatilag újra felmondta az eredeti filmet, csak közben sebészi pontossággal kimetszett belőle mindent, ami azt szerethetővé tette annak idején. A jó hír, hogy a most mozikba kerülő folytatás ennél életképesebb példány, de azért nagy újdonságokat nem érdemes várni tőle.

Fotó: UIP-Duna Film

A Jurassic World: Bukott birodalom persze hozott anyagból dolgozik: továbbra sem képes izgalmas, vagy csak simán szerethető karaktereket felvonultatni, de legalább szórakoztatóbb, mint elődje. A forgatókönyv egy fokkal elevenebb, a rendezés pedig kiforrottabb és játékosabb, nyomokban még spielbergi hangulatot is tartalmaz, így helyenként lehet rajta akár nosztalgiázni is. Kapásból ott van Jeff Goldblum filmet keretező cameója, ami elővezeti a film „nagy” bioetikai dilemmáját, ami egyben az újraindított franchise alapkérdése is: mentsük-e meg a feltámasztott dinoszauruszokat, vagy hagyjuk-e őket újra kihalni? Három évvel járunk a Jurassic World összeomlása után, a világtól elzárt szigeten viszont aktivizálódtak a vulkánok, amik a faj vesztét okoznák.

A politikusok úgy döntenek, nincs beavatkozás, pusztuljanak csak az őshüllők, de egy Benjamin Lockwood nevű milliárdos csapatot verbuvál a megmentésükre – mint kiderül, részben bűntudatból, hiszen ő is benne volt annak idején az eredeti Jurassic Park-bizniszben. Ebbe a mentőosztagba csöppen bele az előző részben megismert Claire és Owen, hogy segítsenek a zsoldosoknak befogni Kéket, az utolsó élő raptort.

Fotó: UIP-Duna Film

A Bryce Dallas Howard alakította Claire-nél unalmasabb és üresebb tekintetű figurát találni sem lehetne. Hiába próbálták egy kicsit talpraesettebbé tenni a második részre, egyszerűen annyira jellegtelen, hogy azt se vennénk észre, ha a film felénél eltűnne egy T-Rex szájában. Hozzá képest Chris Pratt közepes poénokat eregető állatidomárja kész megváltásnak tűnik, még ha fele olyan szórakoztató sincs, mint A galaxis őrzőiben. A vérfrissítéssel sem járunk sokkal jobban: a nagyszájú dinóorvos és a kockafejű informatikus érezhetően csak azt a célt szolgálja, hogy a Jurassic-világba frissen belépő tinédzser közönség is találjon magának azonosulási pontot a filmben, de nem igazán válnak autonóm karakterekké.

Persze ez csak addig zavaró, amíg beszélniük kell, a sikítva szaladgálás közben már nem olyan lényeges, hogy ki menekül éppen a dínók, a láva vagy a gonosz emberek elől. Mert a dolgok ezúttal sem úgy sülnek el, ahogy tervezték. Sőt, még az is kiderül, hogy a szereplők közül nem mindenki az, akinek mutatta magát. Ezeket a zsibbasztóan kiszámítható fordulatokat szerencsére gyorsan lezavarják, és az akció lendülete innentől viszi a filmet egy darabig. Az alapvető feszültséget az adja, hogy elárult hőseink kétfrontos háborút vívnak: úgy kell menteniük a dinoszauruszokat, hogy közben azért túl is éljék őket.

A lendület azonban hátrányára is válik a filmnek. Akadnak jó ötletek és ügyes beállítások, csak egyiket sem marad idő kibontani a nagy rohanásban. A spanyol J.A. Bayona ennek ellenére jobb választásnak bizonyult, mint az előző részt rendező Colin Trevorrow (ő most csak a forgatókönyvet írta): még egy ilyen értelmetlen, túlméretezett blockbusterbe is képes átmenteni valamit vizuális stílusából. Akárcsak bemutatkozó horrorjában, a tíz évvel ezelőtti Árvaházban, itt is egész ügyesen játszik fénnyel és árnyékkal, valamint a váratlan sokkhatásokkal.

Fotó: UIP-Duna Film

Ott válik ez látványossá, amikor a szigetről áthajózunk Lockwood kaliforniai várkastélyába, ahol kulminálnak az események. A kezdeti katasztrófafilmből hirtelen egy kísértetházas horrorba csöppenünk, ami érezhetően otthonosabb terep Bayona számára, aki a trancsírozós jeleneteknél azért mindig gondosan ügyel, hogy véletlenül se veszélyeztesse a PG-13-as besorolást. A nosztalgikus hangulat helyenként így is megvan, ennél nagyobb baj, hogy a fináléhoz közeledve egyre inkább veszik ki a filmből az önironikus játékosság, a megmosolyogtató logikátlanságok sorban csapnak át kínosan bárgyú megoldásokba és izzadságszagú fordulatokba. Kellemetlen nézni például, ahogy szerencsétlen raptorból csaholó házőrzőt csinálnak, mintha az őslények domesztikálása lenne a megoldás az emberi felelőtlenségre. Ez is jelzi, hogy a végére nemcsak a forgatókönyv, de a környezettudatosnak szánt üzenet is teljesen zavarossá válik.

A Bukott birodalom tehát kicsit átvariálva ismétli meg az Elveszett világ alapmotívumát: itt is Amerikába utazunk a dzsungelből, csak ezúttal nem San Diego utcáin, hanem egy ódon kúriában tombolják ki magukat a feldühített dínók. A kötelező elem nem marad el: most is születik egy új, genetikailag módosított faj, amelynek fő tulajdonsága, hogy minden eddiginél gyilkosabb és vérszomjasabb. Nem más ez a lény, mint a három éve újraindított Jurassic-franchise önleleplező metaforája: egy mutáns klón, amelyet a merő kapzsiság szült, de valójában semmi újat nem tud felmutatni, sőt, inkább csak elkorcsosult és izgága paródiája nagy elődjének, a T-Rexnek. Bőven megérett a kihalásra, de ahogy a finálé és a box office-kilátások is sejtetik: ezt még jó darabig nem engedik meg neki.

Jurassic World: Bukott birodalom, 128 perc, Universal, 5/10 

Kiemelt kép: Fotó: UIP-Duna Film

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

WASHINGTON, DC - SEPTEMBER 06:  Supreme Court nominee Judge Brett Kavanaugh organizes his desk before testifying to the Senate Judiciary Committee on the third day of his Supreme Court confirmation hearing in the Hart Senate Office Building on Capitol Hill September 6, 2018 in Washington, DC. Kavanaugh was nominated by President Donald Trump to fill the vacancy on the court left by retiring Associate Justice Anthony Kennedy.  (Photo by Chip Somodevilla/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.