Az első világháború számtalan téren hozott újítást a világ hadtörténetébe: ekkor jelentek meg a tankok, a harci gázok, az álcázott hajók, a harci repülőgépek (melyek gyártásában egy budai gyár is jeleskedett) de a ma sosem látott népszerűségnek örvendő lyukas fánkok is.
Szürrealitásból sem volt hiány: a németek kerekek nélküli biciklikkel próbáltak előnybe kerülni, az amerikaiak művészi barlangot hagytak hátra a nyugati fronton, a párizsi boltosok pedig művészettel védekeztek a németek bombái ellen. A fura történetek sorában természetesen az Osztrák-Magyar Monarchiában is jutott hely: a Margitszigeten 1915-ben ugyanis egy fura, emberfejű oszlop bukkant fel, felette a következő felirattal:
A bárki által pofozható, lengő bábu egész Olaszországot kívánta szimbolizálni, hiszen az ország három évtizeden át, a hármas szövetség 1882-es megkötése óta volt az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve Németország partnere, a háborút azonban mégsem mellettük képzelte el.
A bábu újra elkészített mása, mögötte az eredeti képével / fotó: A Nagy Háború
Tárgyalásba kezdtek az antant hatalmaival: előbb Szentpéterváron, majd Londonban próbáltak dűlőre jutni egymással, miközben Olaszország egyre nagyobb területek átadását követelte a Monarchiától már annak érdekében is, hogy távol maradjon a háborútól. 1915. április 26-án végül Londonban született eredmény: megköttetett a titkos londoni egyezmény, majd hadba léptek a Monarchia ellen. Közel egy hónappal később így is történt: május 23-án hadat üzentek, majd megkezdődtek a három éven át tartó, számos áldozattal járó harcok, melyek végül a Monarchia összeomlásával végződtek.
1921. július 31-én életbe lépett az egy évvel korábban aláírt trianoni békeszerződés, Magyarország pedig elvesztette területe kétharmadát. Olaszország is komoly változásoknak nézett elébe, hiszen 1922-ben hatalomra jutottak a fasiszták, akik Benito Mussolini vezetésével két évtizeden át tartották a kezükben a hatalmat.
A diktátor ideje tekintélyes részét a propagandának szentelte, így minél több állammal igyekezett kitűnő kapcsolatot ápolni. A magyarokkal való viszonyt végül relative korán, 1927-ben rendezte – ekkor írták ugyanis alá a két ország közti kulturális, gazdasági és politikai együttműködést hozó olasz-magyar barátsági szerződést, melynek következményeként került a Nemzeti Múzeum kertjébe a Forum Romanum ma is ott álló oszlopa, illetve épp ezért vált az Oktogon 1936-ban Mussolini térré.
A fasizmus végül gróf Bethlen István reményeivel – “kívánjuk, hogy barátságunk legyen olyan erős és hosszúéletű, mint Róma műalkotásai, melyek győzedelmesen álltak ellen minden viharnak” – ellentétben 1943-ban bukott meg, két évvel később pedig a sokak által rettegett Duce is a partizánok kezére jutott.
Kiemelt kép: IV. Károly magyar király megszemléli az isonzói csatákban elesett olasz és magyar katonák közös emlékművét. / fotó: Széman György/Fortepan
