Az alig több, mint két évszázaddal ezelőtt, 1815. június 18-án zajlott waterlooi csata Napóleon utolsó összecsapása volt, melynek közepén egyszerűen elhagyta a csatamezőt, hűséges lova, a császár termetéhez (168 cm magas volt) hasonlóan apróbb Marengo viszont egy angol lord, William Henry Francis Petre fogságába került.
A csaták egész sorát, valamint a 1812-es moszkvai orosz rajtaütést is túlélt, a császár személyes ménesébe tartozó szürke arab telivér a belgiumi harctérről tehát Franciaország helyett Angliába került, ahol a gránátosok egyik alezredese, egy bizonyos Angerstein tulajdonába került, és még további másfél évtizeden át szolgálta új gazdáját. A végkimerülésben, kimondottan idősen – harmincnyolc évesen – elhunyt Marengo csontváza egészen máig fennmaradt, és két patáját leszámítva a londoni National Army Museum állandó kiállításának része. A hiányzó paták egyikét Angerstein tubákosszelenceként a St. James’s Palace őreinek ajándékozta, egy ugyanígy átalakított másikat pedig emlékként megtartotta.
A történelmi jelentőségű patának aztán hosszú időre nyoma veszett, de a család egyik leszármazottja nemrégiben ráakadt a Somerset grófságbeli vidéki házuk konyhaszekrényében – adta hírül a Times.
A hanyagul csak műanyag zacskóba rejtett, majd fiókba dobott szaruhalom azóta már a londoni Household Cavalry Museum kiállításán szerepel kölcsöntárgyként, így legalább egy városba került a csontváz, illetve az annak egykor részét képező pata.
