Gálvölgyi János: A hülyék mindig azt hiszik, ők abszolút normálisak

A győri Vaskakas Bábszínház állandó partnerével, a budapesti Orlai Produkciós Irodával közösen mutatja be Ladislav Fuks A hullaégető című művét Gálvölgyi Jánossal a címszerepben. Az 1938-ban játszódó rémtörténetet, a Kossuth-díjas színész felesége, Gálvölgyi Judit alkalmazta színpadra. A házaspár a Népszavának az előadás kapcsán az egyén felelősségéről, a tisztességről is beszél. Elárulják, hogy a szövegkönyvet nagyon sokszor módosították, nem a filmet (a hatvanas években készült csehszlovák filmben Gálvölgyi János volt Kopfrkingl magyar hangja) akarták színre vinni, azt olyan tökéletesnek tartják.

Gálvölgyi Judit szerint a könyvet kellett megmozdítani, néhány szálát kihagyták, megmaradt viszont a német propagandát hirdető Vili, aki a történések mozgatója, katalizátora. Gálvölgyi János szerint a darabban vannak olyan fordulópontok, amelyeknél tetten érhető, ahogy a krematóriumi dolgozó átalakul szörnyeteggé,

és teljesen meghülyül a jól fölépített propaganda hatására.

Szerinte Kopfrkingl természetesen nem tudja, hogy meghülyült.

Nem, a hülye emberek nem tudják, hogy hülyék. Ez a szép az életünkben. A hülye emberek mindig azt hiszik, hogy ők abszolút normálisak. Lehet persze, hogy mi vagyunk a hülyék. A meghülyülés – hacsak nem születésünktől fogva azok vagyunk – szerintem akkor kezdődik, amikor kizárólagos módon, eltántoríthatatlanul, kritikátlanul és vakon elkezdünk hinni valamiben. (…) Az elvakult emberek nem tartanak önvizsgálatot. Ha véletlenül mégis, akkor azt állapítják meg magukról, hogy ők a tökéletesek, minden szavuk, cselekedetük megfellebbezhetetlenül igaz. Kétség sem férhet hozzá.

Ők magukat állítják erkölcsi példaként mások elé – mondja Gálvölgyi Judit, férje pedig hozzáteszi, hogy tisztességes ember nem kerülhet – még a körülmények hatására – sem olyan helyzetbe, mint Kopfrkingl.

Bizonyos emberek kerülhetnek olyan helyzetbe. Aki tisztességes, az nem. A körülmények nem adnak felmentést a tisztességtelenségre. Én nem fogadom el azokat a magyarázatokat, hogy valaki alapvetően jó ember, hiszen szereti a feleségét, a családját, a kutyáját, a macskáját, a nyulat, a kacsát, közben követ el ugyan szörnyűségeket, de azt parancsra teszi. Ne tegye.

Felesége szerint ez azonban nemcsak morális kérdés, a gondolkodni képes ember kevésbé kiszolgáltatott mindenfajta propagandának. Erre férje sietve hozzáteszi, pontosan tudják,

hogy mostanában ilyen propagandagépezet egyáltalán nem működik, még elvétve sem találkozunk hasonlóval, de valamikor régen, az előző századokban bizony volt ilyen.

Akkor, amikor Karel Kopfrkingl a prágai krematórium dolgozója kezdetben a tisztességes kispolgár mintapéldánya volt, imádta feleségét, két gyermekét, egyáltalán nem érdekelte a politika. De Németország elfoglalja a Szudéta-vidéket, belőle pedig fokozatosan előbukkan az álszent szörnyeteg, a behízelgő hóhér, akinek fel sem tűnik, hogy egy párhuzamos világrendet szolgál, amelyért magától értetődő természetességgel áldozza fel a hozzá legközelebb állókat is.