Az első sorozatgyártott írógépre 1870-ig, a fura alakú Hansen Writing Ball bemutatkozásáig kellett várni, a japánoknak viszont nem volt szerencséjük, hiszen az ő írásrendszerük sokkal több – százezer – jelet tartalmaz, bár az érettségi küszöbén álló fiataloknak ezek közül elég 2400-at ismernie.
Ez persze nem könnyítette meg a japán írógép kifejlesztését, hiszen az angol ábécé negyven betűje, plusz néhány jele helyett annak hatvanszorosát kellett egy gépbe sűríteni. A problémát végül Kijota Sugimoto oldotta meg 1915-ben, közel fél évszázaddal Hansen labdája után.
A 70×35 jelet tartalmazó, igen bonyolult betűtábla végül 2450 karaktert volt képes kezelni: ötven jelet és számot, illetve a fentebb már említett 2400 jelet, működése pedig jóval bonyolultabb volt az európaiaknál, bár sem méretében, sem gépelési sebességben nem különbözött nagyon azoktól – a Whitewright Sun egyik, 1928-ban megjelent száma szerint például akár percenként negyven-negyvenöt szót is legépelhettek velük a tapasztalt gépírónők:
