A XX. században egy iroda nélkülözhetetlen volt legalább egy, állandóan írógépén pötyögő gépírónő nélkül, szerepüket a kilencvenes években szép lassan átvették az egyre olcsóbban elérhető, egyre nagyobb teljesítményű számítógépek. Ettől függetlenül még mindig nem kopott ki a köztudatból az írógépek képe, köszönhetően a filmek tömegének, a néhány évvel ezelőtt egyre nagyobb méreteket ölteni kezdő hipszterkultúrának.
Fotó: Dennis van Zuilejkom
De milyenek voltak az első írógépek? – merülhet fel a kérdés, melynek megválaszolásához a XIX. század utolsó harmadáig kell visszanyúlnunk, hiszen ekkor született meg a világ első, sorozatgyártásba került írógépe, a Hansen-féle írólabda ami inkább hasonlított fura orvosi eszközre, vagy épp időgépre, mint egy gépelésre alkalmas szerkezetre:
Fotó: Mailing-Hansen Society
A koppenhágai Királyi Siketnéma Intézet igazgatója, Rasmus Malling-Hansen által 1865-ben kifejlesztett – 1870-től gyártott –, kissé tűpárnára hasonlító billentyűzetű gép ötvenkét billentyűt tömörít egy félgömbön, melyek lenyomásával a betűk az ívelt papírlapra kerültek.
Fotó: ozTypewriter
A londoni Királyi Művészeti Akadémia és a Királyi Természettudományos Társaság előtt 1867-ben bemutatott, sorozatban sosem gyártott Pterotype, John Pratt munkája ennél csak egy fokkal tűnik békésebb szerkezetnek:
Fotó: Wikimedia Commons
Néhány évvel később, 1881-ben mutatkozott be a Hall-féle írógép, a világ első index írógépe, melyen az egyik kézzel a leírandó betűt választhatta ki a használója, a másikkal pedig egy kallantyút lenyomva préselhette a papírra. Előnye a kis méret (35 x 17 cm), illetve súly (mindössze 3 kiló!) volt, elterjedni azonban mégsem tudott:
Fotó: Office Museum
Ugyanekkor jelent meg a könnyen cserélhető billentyűzetű – több mint százfélét lehetett rendelni hozzá! –, ívelt gombsorral rendelkező Hammond-írógép is:
Fotó: Collectors Weekly
A logarléc, a vonalzó, a szögmérő és a fűrészélű kés találkozásából létrejött Victor (1890), amin a hirtelen ijedtség leküzdése után akár még gépelni is lehetett – bár a betűválasztó rendszer furcsasága minden bizonnyal sokakat tántorított el a próbálkozásoktól:
Fotók: Office Museum
A századforduló egyik legsikeresebb modellje, a William S. Burroughs-klasszikus Meztelen ebédbe illő Oliver 5, amiből 1894-1928 közti gyártása során több mint egymilliót adtak el:
Fotók: Typewriter.be és Sevenels
A századfordulóra aztán ezernyi gyár kezdte ontani a XX. századot uraló, egyszerű gépeket, melyek mentesek voltak mindenféle felesleges sallangtól, céljuk pedig csak a funkcionalitás volt, mellőzve a gyönyörködtetési vágyat.
De mi a helyzet a japánokkal? Nekik sokkal több írásjelük van, mind nem férhetett rá egy apró billentyűzetre!
A problémára éppen fél évszázaddal a Hansen-féle labda megszületése után, 1915-ben született megoldás: Kijota Sugimoto ekkor alkotta meg ugyanis a 2450 karaktert – kétezernégyszáz jelet és ötven számot – kezelni képes gépét, amin a korabeli hírek szerint épp olyan sebességgel lehetett írni, mint az Európában, vagy épp a tengerentúlon használt társain.
Azt azonban senki sem hitte volna, hogy száz évvel később sokan újra visszavágynak majd a boldog békeidőkbe, sőt, egyesek akár jókora összegeket is képesek lesznek majd fizetni egy írógépeknél megszokott, de számítógépekhez csatlakoztató billentyűzetért…
