Nagy Konstantin a Római Birodalom nyugati és Licinius, a keleti felének császára – alig egy évvel Konstantin a világtörténelmet megváltoztató látomása után – Milánóban találkozott 313-ban találkozott, és megegyezett a keresztényekkel kapcsolatos politikáról. Itt és ekkor született a “milánói ediktum, amely teljes szabadságot, egyenjogúságot adott a keresztény vallásnak. Az Egyház számára a gyors terjeszkedés korszaka kezdődött minden téren, a kereszténységből államvallás lett.
Szülei pogányok voltak, apja a császári hadsereg tribunusa. Még kisgyermekként Paviába költöztek, ahol 12 évesen – szülei akarata ellenére – kateumennek jelentkezett. Ez hitújoncot jelent, a keresztségre, a keresztény beavatás szentségeire készülő személy elnevezése. A Márton kereszteléséig eltelt hat év még abban a korban is igen hosszú előkészületnek számított.
Remeteségre vágyott
Veterán apja okán törvény kötelezte rá 15 évesen, hogy belépjen a hadseregbe, ahol bajtársai körében elismerést váltott ki egyszerűsége, életének tisztasága, önfeledt felebaráti szeretete. Híres eset, Amiens-ben történt 334-ben, amikor télen tiszti köpenyének felét odaadta egy ruhátlan koldusnak.
Amint lehetősége nyílott, Márton leszerelt, és a poitiers-i püspökhöz, Szent Hilariushoz csatlakozott, aki exorcistává (ördögűző személlyé) szentelte. Nem sokkal később hazatért, és régi vágyát valóra váltva remetéskedni kezdett: először Milánó közelében, majd a Genova előtti Gallinaria-szigeten.
Később visszatért püspöke mellé, de hogy magányos elmélkedéseit folytathassa, Poatiers mellett remetelakot épített magának. Nem telt el sok idő, hogy Márton szellemiségének híre menjen, és tanítványok gyűljenek köré. Először cellája körül bontakozott ki a ligugéi kolostor, majd 375-ben Tours közelében megalapította Marmoutier kolostorát.
Márton lúdjai
Ezzel megindította a gall-frank szerzetesség fejlődését, “Gallia” nemzeti szentjévé vált. A kolostoralapítás évében Márton már püspök volt – a korábbi Tours-i püspök halála után a nép, a papság és az egyházi vezetők mind Mártont akarták a helyére. És története ezen a pontos kapcsolódik a ludakhoz.
Az ismert hagyomány, ami utólagos legendás magyarázat, hogy az alázatos, elvonult, remeteéletre vágyó férfi nem akart főpap lenni. Amikor az emberek püspökké akarták tenni, “ijedtében” a libák óljában bújt el. Azok viszont hangos gágogással rögvest elárulták, így Mártonnak nem volt más választása, elvállalta a püspökséget…
A valóság, vagyis a “legvalószínűbb magyarázat” viszont – mint az lenni szokott – sokkal prózaibb. A római kultúrában a lúd igen fontos helyet foglalt el. Libaáldozatot mutattak be a gyógyítás istene, Aesculapius vagy görögösen Aszklépiosz tiszteletre, és fő fogása volt az évszakzáró lakodalmas ünnepnek, ami épp Márton napjára, november 11-ére esett.
Mars, vagy Márton madarai?
Emellett fontos tény, hogy a ludakat a rómaiak Mars madarainak nevezték. Történt ugyanis, hogy a gallok az éj leple alatt, lopva osontak a fellegvár bevételére, a Capitolium szent lúdjainak gágogása riasztotta az őrséget, amely kivédte a támadást. amikor kultuszkörének része volt.
Innen a Mars madarai, latinul avis Martis, ami a kereszténység terjedése után igen hamar avis Martinisbe ment át, aminek jelentése pedig már Márton madarai.
397. november 8-án hunyt el, hamarosan szentként kezdték tisztelni – elsőként a nem vértanú szentek között. Napja november 11., a Jeromos-féle Martirológium november 11-re teszi Szent Márton temetését, Rómában a 6. század óta ünneplik.
Jót tett a szegény ördöggel is
Nézzük most a legendát, a Mártonhoz fűződő leghíresebb történetet. Római katonaként és katekumenként Amiens kapuja felé lovagolt, amikor lova egyszer csak visszahőkölt, mert megmozdult előtte a hó: egy koldus tápászkodott fel előtte, minden ruhája a válláról lelógó pár rongy volt. Reszketve nyújtotta a kezét alamizsnáért. Mártonnak azonban egy vasa sem volt, minden pénzét eljátszotta társaival. Ezért lekapta magáról köpenyét, kettéhasította és a koldusra terítette:
Fogjad, barátom, és a lovamnak köszönd meg, mert a köpenynek ez a része őt takarta!
Máskor koldus képében maga az ördög állt Márton elé, és alamizsnát kért tőle. Miután gazdagon megajándékozta, a gonosz levette álarcát és kinevette férfit, lám hogy átverte, micsoda ostoba! Márton viszont nyugodtan felelte:
Mit számít az, hogy egy szegény ördöggel tettem jót! Hiszen csak Krisztus szeretetéért történt!
(Kiemelt kép forrása: szentmarton.martinus.hu)
