Kultúra

Az alvilágról vallott az egykori gengszter

jurányi zsolt (jurányi zsolt)
jurányi zsolt (jurányi zsolt)

Keményen benne volt az éjszakában a '90-es évek végéig, de aztán úgy döntött, hogy kiszáll. Ma már férj, családapa, és egy kecskeméti pubot vezet Jurányi Zsolt, aki szerint napjainkban már teljesen mások az alvilág módszerei, mint anno.

A ’80-as évek alvilágában élt, otthonosan mozgott a budapesti éjszakájában, és jól ismerte annak a valós arcát. 1998-ban elfogták, és 6 évet ült börtönben, a vád: emberrablás, zsarolás és kábítószerterjesztés volt. Ma már férj, családapa, és egy kecskeméti pub tulajdonosa. De mégis mi vitte rá Jurányi Zsoltot, hogy elénk tárja a korántsem lányregénybe illő, durva sztorikat? „A ’80-as, ’90-es éveket elég keményen megéltem, és amikor olvastam egy-egy cikket, történetet, amely az alvilággal kapcsolatban íródott, mindig egyfajta hiányérzet alakult ki bennem. Akármit olvastam, amit erről a világról írtak, egyáltalán nem találtam hitelesnek, hiányzott belőlük a valóság” – vallotta be Jurányi Zsolt, az Alvilág zsoldjában című könyv szerzője.

“Nem szép az a világ, sőt nagyon csúnya” – állítja Jurányi Zsolt

Hitelességre vágyott

Állítja, ha egy gengszter leül egy riporterrel, vagy akár egy íróval, sosem fogja elmondani a teljes igazságot erről a világról. „Egy olyan ember, mint én, aki ebben a világban élt, sosem fog úgy beszélni velük, mint egy hasonszőrűvel. Sosem fogja elmondani a frankót, csak egy részét a frankónak, mert akkor visszájára sülhet el, s később még problémája adódhat ebből. A riporter, az író pedig érzi, hogy valami hiányzik, s ezt a hiányt próbálja pótolni. Itt jön a képbe a fikció, ám ettől hiteltelenné válik a történet” – magyarázza a Boszniát zsoldosként megjárt exgengszter.

Mint mondja, akárkitől olvasott, mindig hiányérzete maradt, hiszen objektív bepillantást nem lehet kapni egy olyan embertől, aki nem ebben élt. „Arra gondoltam, megpróbálom leírni, milyen is volt az a világ. Amikor ugyanis baráti körben leültünk, sokszor kértek, meséljek a régi időkről. Nekem igaziból nem tűntek ezek a sztorik annyira érdekesnek, mint másoknak, ám a barátaim azt tanácsolták, hogy írjam meg” – árulta el Jurányi, aki nem is gondolta, hogy valaki nyomtatásra érdemesnek találja majd a könyvét.

Magáról mintázta a főhőst

Hangsúlyozza, a könyve nem életrajzi könyv, még ha sok is a hasonlóság közte és a főhős, Kántor Alex között. „Úgy született meg Kántor Alex figurája, hogy sok minden a fejemben volt, és kikívánkozott belőlem” – hangsúlyozta. Mivel Jurányi benne élt ebben a világban, sőt egyik emblematikus figurája volt, elég sok mindent látott, hallott, és átélt. A könyvben leírt esetek mintegy 80 százaléka valakivel megtörtént, akár vele, akár a barátaival, akár a kollégáival.

„Gondolkoztam, hogy lehetne úgy megírni, hogy ne legyen ebből senkinek sem problémája, hiszen olyan dolgok vannak benne, amelyért könnyen rászállhat az emberre a rendőrség. Persze a többség – ahogy én is – már megkapta a magáét a rendőrségtől, ám vannak olyanok, akik még nem. Úgy gondoltam, hogy kitalálok egy olyan karaktert, aki nagyon hasonlít rám, testileg és mentalitásilag egyaránt, akire a karakteremet és a sztorijaimat könnyen rá tudom akasztani. A neveket, helyszíneket, időpontokat pedig megfelelően megváltoztattam, csupán a rendőrök és az érintettek tudják, kiről, miről van szó” – magyarázza a szerző, akit a könyvírás során Havas Henrik is sok tanáccsal ellátott. Jurányi számára csupán az volt a lényeg, hogy akik olvassák, azok objektív rálátással legyenek erre a világra, tudják, mi a valóság.

Kiszabadul a főhős – jön a 2. kötet!

Jurányi ígéri, lesz folytatása, de az már az ezredfordulón, 2004. körül fog játszódni.  „Kántor Alex nem hal meg, túléli az első kötet végén „bekapott ólomdarazsakat”, leüli a büntetését és beszabadul egy olyan világba, ahol már nincsen csibészbecsület, ahol már nincsen tisztesség, ahol csak az tud majd igazán talpon maradni, akinek jobb rendőri ismeretségi köre van” – árulta el az író. Mint mondja, a második kötet főleg arról fog szólni, hogy mi maradt az alvilágból a 2000-es években. „Az a világ már egy másik világ; más, mint, ami a 90-es éveket jellemezte. Az eszközök kifinomultabbak, mégis durvábbak lettek. Mára már kihalt a csibészbecsület. Régen még voltak olyan emberek, akik a tettükkel még tudtak tekintélyt kivívni, ma már – tisztelet a kivételnek – az éjszaka legtöbb főszereplője, a régi vágású gengszterek visszavonultak. Új főszereplők vették át az alvilágot, s azok együttműködnek a rendőrséggel. Ma már ugyanis csak az tud büntetlenül bűnözni, aki a rendőrökkel együtt dolgozik” – ecseteli a jelenlegi helyzetet.

Kérdésemre, miszerint mégis milyen módszereket használ ma az alvilág, felsorol párat. Ugyan még ma is előfordul, hogy valakit elrabolnak, megvernek, megzsarolnak, de már jóval ritkábban. Ma már olyan szinten kifinomultabbak az eszközök, hogy a rendőrök is elfogadják azokat valamilyen szinten. Most már nem verik meg a konkurenciát, hanem egyszerűen, hivatalos eszközökkel razziáznak. Például bezáratják az illetőt, ha tartozik valakinek. Ma már nem mennek oda kezét, lábát eltörni, hanem lefoglalják mindenét, letartóztatják, vagy éppen ellehetetlenítik az életét, zaklatják őt vagy akár a családját, vagy adott esetben földönfutóvá teszik – sorolja az exgengszter.

Már nem aktív

„Nem szép az a világ, sőt nagyon csúnya” – vallja Jurányi. Elmondása szerint nem büszke arra, hogy ebben a világban élt, de ez is hozzátartozik a múltjához. „Elfogadom és vállalom. Ha azt mondom: szégyellem, az hazugság lenne. Inkább úgy mondanám, hogy megbántam, de ennek ellenére felvállalom a múltamat. Aki elfogad ilyennek, az elfogad, aki nem, az elmegy mellettem. Ha viszont amúgy is benne voltam ebben a világban, úgy döntöttem, hogy megmutatom az embereknek, hova ne vágyakozzanak”

Mint mondja, hazugság lenne azt mondani, hogy mára már minden régi szálat megszakított. „Megmaradtak emberek, kapcsolatok. Maradjuk annyiban, hogy nyugdíjba vonultam. Ugyan még eljutnak hozzám a hírek, még megkeresnek, de már nem foglalkozom ilyen dolgokkal, mivel azok a módszerek, amelyek most dívnak, már nem az én világom. Nem is biztos, hogy tudnék benne élni. nem is biztos, hogy akarnék benne élni” – vallja a kecskeméti Gerendás Pub vezetője.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik