Megvásárolható:
BOB MARLEY & THE WAILERS: Live Forever – The Stanley Theatre, Pittsburgh, PA, September 23, 2010
Bob Marley hírnevét öregbíteni, munkásságát vagy akár személyét halhatatlanná tenni aligha kell már. Ennek fényében különösen nagy szerencse, hogy a hagyatékát gondozók nem gondolják úgy, hogy azt adnak ki megemlékezés címén a neve alatt, ami éppen eszükbe jut, hanem igyekeznek tartalommal bíró posztumusz anyagokat is letenni az asztalra. Marley közelgő 66. születésnapja kapcsán pedig sikerült is nekik igazán értékes dologgal előrukkolni, ebből az alkalomból ugyanis a reggae-zenész utolsó koncertjének felvételét adták ki 2 CD-n, illetve impozáns, 2 CD-t és három bakelitet tartalmazó díszdobozban.
Az 1980. szeptember 23-án, Pittsburgh-ben tartott fellépés idején Marley-nál már diagnosztizálták a melanómát, sőt egy pár nappal korábbi ájulás miatt le is mondatták a zenésszel az éppen futó Uprising turné hátralévő állomásait, ő azonban még egy utolsó koncertet akart. Ezt halljuk itt, és innentől kezdve aligha kell magyarázni, hogy akarva-akaratlanul is van az egész Live Forevernek egy különleges aurája, amit ráadásul még külön is erősít, hogy amúgy tökéletes élő felvételt hallunk: a No Women No Cry-tól az Exodusig sok fontos dal elhangzik, az előadásmód kellemesen terjengős, a hangzás tökéletes, a fellépés hangulata pedig roppant békés és barátságos. Minden hibátlan, sőt szinte mesebeli, mindeközben a főszereplő kimondatlanul búcsúzik – finoman szólva is van súlya a dolognak.
Ez a súly ugyanakkor semmilyen szinten nincs sulykolva, sőt a teljes történet ismeretében még azt is mondhatjuk, hogy van a lemezben valamiféle keresetlenség, mert minden különlegessége ellenére leginkább mégiscsak egy sima koncertalbumként funkcionál – ettől pedig végképp hiteles és értékes kiadvánnyá válik. Egyszóval valahogy így kell posztumusz lemezt csinálni – bár persze ahhoz, hogy sikerüljön, kell egy ennyire egyedülálló előadó is.
A lemez mikrosite-ján két dal meghallgatható a felvételről.
Meghallgatható és megvásárolható:
HERCULES AND LOVE AFFAIR: Blue Songs
A Hercules and Love Affair első lemeze állítólag egy nívós partizáshoz készült, állati jó diszkóanyag volt. Hogy mitől, azt én nem tudom – szerintem a szóbon forgó albumon vendégszereplő Antony Hegarty énekével eleve nem lehet dögös zenét csinálni, és ráadásul nem is az ő hangja volt a legnagyobb gond azzal a felvétellel. Hanem az, hogy zeneileg is úgy volt az egész igazi diszkó, ahogy Bob Geldof az új Kalkuttai Teréz Anya.
Na most, az új H&LA-lemez ehhez képest annyi változást hoz, hogy nincs rajta Antony. Diszkószempontból ez persze jelentős előrelépés, de ahhoz azért kevés, hogy jó is legyen tőle az album. Ígéretes pillanatok mondjuk vannak, az ostobán kongó klipdal, a My House például ilyen, a lemez vége felé a Step Up dettó, de a közéjük-köréjük ékelt melankolikus szépelgésektől (Blue Song, It’s Alright) eleve odavész a lendület, amúgy meg hosszú távon még a tempósabb darabok is baromi unalmasak, hiába, hogy az egyik hauzos, a másik klasszikus diszkós, a harmadik meg akármilyen.
Kicsit olyan ez az egész, mint amikor a sokat gúnyolt, mamakedvenc jó tanuló vagy a legunalmasabb kolléga megpróbál házibulit szervezni – ott lehet mindenki, történhet akármi, úgysem lesz olyan semmi, amilyennek várnák a többiek. Mindenesetre ha valaki ilyen mulatságba hivatalos, oda azért mindenképpen vigye magával a Blue Songs-t is. Rontani ugyanis már nem fog a helyzeten, viszont a negatív élmény alapos megélését legalább elősegíti, és néha arra is szükség van.
A lemez itt meghallgatható:
Meghallgatható és letölthető:
FLEET FOXES: Helplessness Blues
Hosszan hallgatott 2008-as első lemeze után a folkos popot játszó Fleet Foxes, de ebben nincs is semmi meglepő, mert az album még kívülállóként szemlélve is ijesztően sikeres volt. Mostanra mindenesetre összegyűjtötte a zenekar a bátorságát, úgyhogy hamarosan itt az új lemez, egy dal pedig már le is tölthető róla – és amennyiben nem várta el az ember Robin Pecknoldéktól, hogy meghökkentő módon futurisztikus nu jazzre vagy absztrakt hiphopra váltsanak, be is váltja a hozzá fűzhető reményeket, mert tele van szép harmóniákkal meg kellemes énekdallamokkal.
A dal itt tölthető le.
Letölthető:
VIVIAN GIRLS: I Heard You Say
Jön a csupa csajból álló brooklyni popbanda, a Vivian Girls új lemeze is, Share the Joy címmel, filctollal rajzolt borítóval. Van erről is egy előzetesünk, ez az I Heard You Say című dal, westernfilmeket idéző zenével és többszólamú vokálokkal, amelyek bizonyítják: nem kell feltétlenül jó hang ahhoz, hogy szépen énekeljen az ember. Még sok ilyet, és akkor rendben lesz az egész lemez.
A dal itt tölthető le (figyelem: az e-mail-címet nem kötelező megadni).
