Rendkívül szorossá vált az utolsó napokban az osztrák pártok versenye a vasárnapi parlamenti választás előtt. Augusztusban még volt olyan közvélemény-kutató intézet, amely a radikális jobboldali, jelenleg ellenzékben lévő Szabadságpártot (FPÖ) 7 százalékpontos előnnyel hozta ki győztesnek a mérsékelt jobboldali Osztrák Néppárt (ÖVP) előtt, mely jelenleg az erősebb kormánypárt Ausztriában, amelyet egy néppárti-zöld koalíció vezet. A Lazarsfeld Gesellschaft az augusztusi 29:22 arányú szabadságpárti előny után szeptember 25-én már csak 26:25 arányban látja erősebbnek az FPÖ-t.
A Der Standard az utolsó tíz közvélemény-kutatást összegző, ennek megfelelően sokkal kiegyensúlyozottabb mércéje kétpontos különbséget jelzett az FPÖ javára.
és a verseny rendkívül szoros lesz. A harmadik helyre a szociáldemokratákat (SPÖ) várják, 21 százalék körüli eredménnyel.
A három nagy párt után két közepes erejű politikai tömörülés következik. A liberális Neos 10–12 százalékig juthat vasárnap, a Zöldek viszont csúnyán visszaeshetnek az előző, 2019-es szavazáshoz képest, és az akkori 14 helyett 8 százalékot érhetnek el a mérések átlaga szerint. A kormánypártok, az ÖVP és a Zöldek várhatóan óriási veszteségeket könyvelhetnek az előrejelzések szerint: az ÖVP 12–13-mal kaphat kevesebbet 2019-hez képest, összesen tehát nagyjából 18 százalékpontot zuhanhatnak a kabinetet alkotó erők.
A Néppárt így a jelenlegi 71 mandátumához képest örülhet, ha 52 képviselői helyhez jut a 183 tagú parlamentben.
A két kormánypárt által elvesztett szavazatok nagy részéből az FPÖ profitálhat, amely öt év alatt 11 százalékponttal erősödött a közvélemény-kutatók szerint, illetve két kispárt is hirtelen „láthatóvá” vált a választási horizonton, melyek a négyszázalékos parlamenti küszöb átugrásáért küzdenek. A főleg a bécsi választókra koncentráló, viccpártnak indult Sörpártot (Bierpartei) Dominik Wlazny vezeti, aki amúgy egy punk-rock együttes frontembere, de korábban orvosként is dolgozott. Mellettük a kommunisták is három százalék körül vannak.
Mivel három párt is a 20–30 százalékos sávban áll, kettő pedig 10 százalék körül mozog, így várhatóan bonyolult koalíciós tárgyalások lesznek a parlamentbe kerülő politikai erők között. Ennek kapcsán az elemzők felhívják a figyelmet a kormányalakításnál az eredetileg zöldpárti Alexander van der Bellen köztársasági elnök előreláthatólag jelentősen megnövekvő szerepére.
illetve megbízni a kormányalakítással – bár eddig ez volt a szokás Ausztriában.
