Megszoktam már, hogy miniszterelnökként én kapom a számlákat mások hülyeségei miatt
– nyilatkozta Marcel Ciolacu szociáldemokrata (PSD) kormányfő a román kormány február 8-i ülése előtt, amelyen azután a kabinet elfogadta, hogy egy 15 főből álló szakértői-jogászi csapatot állítsanak fel annak érdekében, hogy a lehetőségekhez mérten tompítsák a végszámlát a verespataki arany- és ezüstkitermelési projekt leállítása miatt a román állam nyakába szakadt perben. A Gabriel Resources (GR) 2015-ben indította a pert, és a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) előtt folyik a jogvita. A Gabriel Resources a bányászati projektet levezénylő Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) többségi tulajdonosa.
A végszámla a jelenlegi állás szerint igen jelentős összeg, kétmilliárd dollár volna, legalábbis ennyit követel a Gabriel Resources. Az ítélet kihirdetését február 10-ére várta a román kormány, hogy ez miért maradt el, arról nem szivárogtak ki információk, de úgy tudni, márciusig megszülethet az ítélet.
Nagy erőket vetett be a román kormány a véghajrában, és úgy fest, a pénzt sem kíméli: az igazságügyi minisztérium, valamint a kormányfőtitkárság alkalmazottai közül kiválasztott 15 fő az idevágó rendelet értelmében 50 százalékos béremelésben részesül.
Ciolacu csak annyit mondott, hogy az ítélet meghozatalát követően tárgyalni fog a GR képviselőivel, nyilván azért, hogy valamilyen módon csökkentse a számlát, esetleg kiegyezzenek valamiféle kompenzációban, hiszen ekkora összeg kifizetése óriási teher lenne az országnak. Az ügy pikantériája egyébként, hogy Ciolacu a „mások hülyeségei” kijelentésével egykori pártfőnökére – jelenlegi tanácsadójára – Victor Ponta miniszterelnökre mutatott, aki 2013 szeptemberében nyilvánosan kérte a parlamentet, hogy ne szavazza meg az úgynevezett „Verespatak-törvényt”. A törvénytervezet már a szakbizottságoknál elbukott, más kérdés, hogy a Gabriel Resources nem értette, miért kell egy, a minisztériumokhoz tartozó engedélyeztetési eljárást átdobni a törvényhozáshoz.
A verespataki arany- és ezüstbányászatról már könyvtárnyi anyag született, ennek legfontosabb állomásait sem egyszerű kiemelni, még kevésbé eligazodni a háttérben összekuszálódó politikai szálak között. A lényeg, hogy 1997-ben már nyilvánosságra került:
A vidéken már a rómaiak is bányásztak aranyat, de ezek szerint messze nem merültek ki a nemesérclelőhelyek. (A település ókori neve Alburnus Maior volt, a rómaiak kétezer éves, labirintusos bányafolyosó-rendszere a mai napig fennmaradt és látogatható, akárcsak az egykori eszközöket bemutató kiállítás.)
Szintén 1997-ben megalakították az Euro Gold Resources Részvénytársaságot a GR 80 százalékos és a román állam – a Minvest Déva állami vállalaton keresztül – közel 20 százalékos tulajdonosi részesedésével, majd a közös céget 2000-ben átkeresztelték Roşia Montana Gold Corporation névre. Innentől kezdve a projekt semmi másról nem szólt, csak az engedélyeztetési hercehurcáról, valamint arról is, hogy végül mennyi legyen a román állam részesedése a koncesszióból, az eladott arany- és ezüstrudakból, és nem utolsó sorban az adókból meg az illetékekből. Egy 2011-es számítás szerint az összeg meghaladta volna a négymilliárd dollárt.
Amikor aztán bizonyossá vált, hogy az RMGC ciános technológiával fogja kivonni a nemesfémeket, beindult a civil tiltakozás, tüntetések szerte az országban. Talán legkevésbé Verespatakon volt érzékelhető az ellenállás, ahol a szegénységben élő helybeliek közül sokan munkahelyeket, megélhetést láttak a projektben. A cég hatalmas összegeket fordított meggyőzésre, újságírói csapatokat, a környező megyék önkormányzati képviselőit, politikusait vitte Verespatakra, és ezek a tanulmányutak a rövid szakmai bemutatást követően rendre evészettel-ivászattal zárultak. Ettől azonban a helyzet érdemben nem változott, az engedélyeztetési folyamat tovább nyúlt, köszönhetően többek között annak is, hogy a kétezres években gyakran cserélődtek a kormányok, a koalíciók.
2015 januárjában a GR még tett egy utolsó lépést az ügy tárgyalásos megoldására, és levelet küldött Klaus Iohannis akkori államfőnek – aki épphogy átvette a mandátumát – és Victor Ponta miniszterelnöknek, aki 2014 decemberében alakította zsinórban a harmadik kabinetjét, és akinek felesége, Daciana Sarbu, korábbi EP-képviselő a projekt hangos ellenzője volt.
A levelek süket fülekre találtak, a GR pedig 2015 nyarán elindította a jogorvoslatot. A román politikusok innentől homokba dugták a fejüket, és úgy gondolták, a verespataki problémát elegánsan megoldják, elérik a terület UNESCO-védettségét, és azzal véget vetnek az aranybányaügynek, hiszen a védett területen nem folytatható bányászati tevékenység. 2016-ban a román kulturális tárca műemlékvédelmi területté nyilvánította Verespatakot körülbelül két kilométeres körzetben, gyakorlatilag véglegesen megakadályozva ezzel a bányaprojekt elindítását. 2021-ben pedig a település, elsősorban a római bányaemlékek miatt, felkerült az UNESCO védettségi listájára.
A GR számára nyilván hamar egyértelművé vált a politikai játszma, ezért már 2015-ben az ICSID-hez fordultak.
Az Euronews szerint a kormány a per kezdetén rögvest két ügyvédi irodát is hadrendbe állított: a svájci Lalive-ot és a román Leaua & Társai céget. Úgy tudják, az államnak óránként 137 euróba került a tanácsadás, a dokumentumok tanulmányozása, megszerkesztése, amit most megfejelnek az említett 15 fős csapattal.
Romániában 2024-ben EP-, helyhatósági, parlamenti és elnökválasztás is lesz, nem mindegy, hogy a most többé-kevésbé csendben és botránymentesen regnáló és a szakszervezetekkel személyesen tárgyaló, korábban ősi ellenség szociáldemokrata-liberális (PSD-PNL) koalíció – mögötte az RMDSZ csendes támogatásával –, miként kezeli a pert. Marcel Ciolacu kormányfő nem véletlenül „alázatos” az ügyben, mondván, ha majd fizetni kell, fizetünk, de az emberek tudják meg az igazságot: egy ilyen büntetés fejre állítja a makrogazdaságot. Nyilván, Bukarest nem teregeti ki a közvélemény előtt a GR felé tett közös megoldási javaslatait, és az sem lehet véletlen, hogy a február 10-re nagy dérrel-dúrral beharangozott ICSID-ítélet késik.
Lehet, hogy a GR nem feltétlenül a román államkassza megcsapolására utazik, hanem valóban nemesfémet akar bányászni. A Nyugati-Kárpátok alatt – ahol Verespatak is található – vélhetően jelentős nemesfémtartalék rejtőzik, az Alburnus Maiorhoz közeli Brádon is évszázadokig folyt aranybányászat, de ott található még a Hunyad megyei Felsőcsertés (Certej), Boica (Baita), ahol korábban a Deva Gold Rt. – a kanadai Eurpoean Goldfields ernyője alatt – tervezett aranybányászatot. Kérdés, hogy a román kormánynak sikerül-e Verespatakért „kártalanítania” az RMGC-t esetleg más lelőhelyekkel, amelyek nem állnak védettség alatt, és az összes engedély csendben megadható.
