Nagyvilág

Meglepően stabil maradt egy év alatt a tálib kormányzás

Ebrahim Noroozi / AP / MTI
Ebrahim Noroozi / AP / MTI
2021. augusztus 15-én foglalták el a fundamentalista tálibok Afganisztán fővárosát, amely egy több mint húsz évig elhúzódó polgárháborúra és amerikai jelenlétre tett pontot. A káosz és a csalódottság keltette félelmet az elmúlt egy évben a nyugati érdektelenség váltotta fel, miközben az óvatos normalizálódás ellenére az afgánok élete továbbra is nyomorúságos.

Egy évvel ez előtt hatalmas blamázzsal ért véget az Egyesült Államok és a Nyugat leghosszabb és legköltségesebb államépítési projektje, amikor Afganisztánban néhány tízezer tálib harcos végül kétvállra fektette azt az afgán rendszert, amelyet nyugati katonai támogatás hiányban a saját katonái nem tudtak megvédeni. A pánik hatalmas volt, 2021 augusztusának végéig az afgán értelmiség egy része – és aki még tudott – a nyugati haderők által biztosított légi hídon hagyta el az országot. Nincsenek adatok, de valószínűleg százezren, ha nem többen, Irán és Pakisztán felé vették az irányt, míg az afgán hadsereg tagjai – pilóták, tábornokok, egyszerű katonák – az északi szomszédok, Üzbegisztán és Tádzsikisztán felé menekültek.

Kapcsolódó
Visszatér a középkor Afganisztánban, vagy a tálibok megváltoztak?
Az afgán kormány kártyavárként omlott össze vasárnapra, az államfő valószínűleg Tádzsikisztánba menekült, a tálibok bevonultak a fővárosba. Mi lesz most Afganisztánban, és mire számíthat a világ a fundamentalista szervezettől az elkövetkező időben?

A tálibok a kormányzást bátor ígéretekkel és merész médiaakciókkal kezdték. A világban róluk kialakult negatív imázst látványos intézkedésekkel akarták megtörni:

  • a kisebbségek kímélése,
  • inkluzív kormány,
  • amnesztia az előző rendszer kiszolgálóinak
  • és a lányok oktatásának biztosítása.

Csupa olyan ígéret, melyek a Nyugat számára nagyon fontosak.

EPA / MTI Kabul látképe 2021. október 22-én.

Elmaradt a véres és tömeges megtorlás

Egy év elteltével felemásnak tűnik a kép. A kisebbségekkel szemben – mindenekelőtt a síita vallású hazarák ellen – jósolt genocídium elmaradt. A pastu többségű tálibok feltétel nélküli elfogadást követelnek mindenkitől, és az is árulkodó, hogy az üzbég, tádzsik, de még a hazara kisebbség soraiból már a megelőző években is többen csatlakoztak a fundamentalista mozgalomhoz. Az elmúlt évben ugyan érkeztek hírek összecsapásokról az ország északi részéről (ahol a kisebbségek élnek), de a helyzet ott is stabil.

Érdemi katonai ellenállás nincs az országban. A bukott rezsim hívei Nemzeti Ellenállási Front néven új mozgalmat szerveztek az egykori legendás parancsnok, Ahmed Sah Maszúd egyik fiának irányítása alatt, de a szervezett csak sporadikus ellenállásra képes. Még a bevehetetlennek tartott Pandzsír-völgy is a tálibok kezén van, amit mind a szovjetek, mind a tálibok első uralma ellen sikeresen tartott Maszúd. Persze a népi ellenállás jelenlegi hiánya nem jelenti azt, hogy ennek ne lenne esélye később, hiszen Afganisztán történelme éppen arról szól: ha a lakosság valamelyik szegmense elégedetlenné válik az adott uralommal szemben, egyből megszerveződik az ellenállás.

Kapcsolódó
Humanitárius katasztrófa és az Iszlám Állam is fenyegetést jelent a tálibok uralta Afganisztánra
Elapadtak a nemzetközi források, a gazdaság „a földbe állt”, súlyos aszály fenyeget, miközben az egész országban megerősödtek a terrorista hálózatok. A nyugati kivonulás óta az ENSZ az egyetlen nemzetközi szervezet, amelytől valamennyi segítséget remélhet a tálib kormány.

A Nemzeti Ellenállási Front mellett egyelőre jelentősebb, de még mindig mérsékelt gondot okoznak az Iszlám Állam (Horaszán tartomány) akciói. Az Irakban és Szíriában elhíresült szervezet helyi csoportja még 2015-ben jelent meg, és tavalyig csak néhány körzetben tudott gyökeret ereszteni. Nem véletlenül, hiszen mind az akkori afgán kormányerők, az USA, de még a tálibok is irtani próbálták tűzzel-vassal. A tálibok egyeduralma óta ez a nyomás csökkent, a terrorszervezet helyi csoportjai pedig szinte az egész országban megjelentek elsősorban olyanokat toborozva, akik elégedetlenek a tálibokkal. Az afgánok pragmatizmusát mutatja, hogy ennek köszönhetően olyanok is beléptek az elmúlt évben a szervezetbe, akiknek a tálibok túl puhányok, megengedőek lettek a Nyugat megnyerése érdekében bejelentett reformok miatt, de olyanok is, akik 2021 előtt a demokratikus rendszerben szolgáltak, és most az Iszlám Államon keresztül akarnak bosszút állni. A terrorszervezet továbbra is a síita hazarákat tekinti fő célpontnak, valamint azokat a tálib vezetőket, akik szerintük nem elég konzervatívak. A napokban egy neves tálib vallási vezetőt robbantott fel egy öngyilkos merénylőjük, akinek a műlábprotézisébe rejtették a robbanóanyagot.

Az inkluzív kormányra tett ígéretekből nem lett semmi. A Talibán sajátos kormányzása a 2001 előtti hagyományokat folytatja. A mozgalom vezetése továbbra is Kandahárban, a dél-afganisztáni központban székel, Hibatulla Ahundzáda molla idáig csak egyszer ment a fővárosba, a nyilvánosságot továbbra is kerüli, a napi kormányzásba nem szól bele. A Kabulban működő miniszterek tessék-lássék módra tudnak csak irányítani tapasztalat és képzett bürokraták hiányában (akiknek egy része elmenekült). A kabuli kormány és a kandahári vezetés között alkalmanként felszínre tör az ellentét, bárhogy igyekeznek is a tálibok egységet mutatni.

Mohd RASFAN / AFP Egy utcai árus Hibatulla Ahundzádát ábrázoló kitűzője Kabulban 2021. december 26-án.

Ennek leglátványosabb példája a lányok oktatásának kérdése. A tálib vezetés a győzelem utáni napokban ígéretet tett rá, az első hónapokban vegyes volt a kép, a mozgalom a helyi igényekhez igazította a politikáját. Észak- és Nyugat-Afganisztánban, ahol ennek erősebb hagyománya van, és a helyi közösségek elvárták, ott a tálibok engedték. 2022. március 23-án indult az új tanév, a tálib oktatási miniszter előre biztosított mindenkit, hogy a lányok mehetnek az iskolába, a BBC és más nyugati forgatócsoportok ott várták a sulik előtt a kendőben érkező kislányokat, amikor váratlanul reggel Kandahárból érkezett az ukáz, hogy egyelőre nem kezdődhet meg számukra a tanítás a hatodik osztály felett.

Ez a látványos blamázs rávilágított arra, hogy a tálibokon belül is jelentős ellentétek vannak ebben a kérdésben. A Nyugat számára ez egyszerű szakpolitikai kérdés, a konzervatív tálibok számára azonban ideológia, világnézeti probléma, mert szerintük a szekuláris oktatás tárgyai megrontják a lányokat. Nehéz megérteni, hogy pontosan hogyan.

Az általános amnesztia kérdésében szintén kettőség figyelhető meg. Egyrészt a győzelmet követően valóban nem voltak olyan megtorlások, tömeggyilkosságok, amelyekhez hasonlókat 2001-ben követtek el az amerikaiak oldalán harcoló győztesek. Ennek lenne nyoma, hiszen az afgán biztonsági erők létszáma 300 ezer körül volt.

Ugyanakkor az is tény, hogy a tálibok nem kegyelmeztek meg mindenkinek, több száz esetet dokumentáltak, amelyekben az egykori tisztikar, rendőri vezetés és titkosszolgálat tagjait felkutatták és kivégezték. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tálibok helyi vezetői személyes konfliktusokat rendeztek így le, amit az is valószínűsít, hogy a két évtizedes konfliktus alatt családok, klánok folytattak egymással miniháborút papíron, mint a hadsereg és a tálibok tagjai (ezek az ellentétek sokszor a megelőző, még a szovjet megszállás időszakáig nyúltak egyébként vissza).

Kína feltűnően visszafogott maradt

Mi fontos mindezekből a 30–35 milliónyi afgán számára? A megélhetés. Az országban tavaly nyáron aszály volt, idén számos áradás. A nemzetközi közösség kivonulásával elfogytak a pénzek, az USA zárolta a kormány tartalékait, a tálibok akkor sem tudtak volna élelmezni, ha akartak volna. Az ország régóta nem önellátó, a Nyugat így sajátos helyzetben találta magát. Jelenleg a világ egyetlen kormánya sem ismeri el a tálibokat, ugyanakkor senki sem szeretné, ha miatta halálnak éhen az afgánok. Így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy – elsősorban a nyugati országok – továbbra is biztosítják az élelmiszersegélyeket, de az ENSZ-en és a civil szervezeteken keresztül, hogy a tálibokhoz ne kerüljön a pénzből semmi. A tálibok – szemben a 2001 előtti kormányzásukkal – ezt most elfogadják. Számukra a nemzetközi elismerés most fontos (2001 előtt nem érdekelte őket), még ha fényévekre is vannak tőle.

A Nyugat felé tett gesztusok közé sorolhatjuk a kábítószer-termelés betiltását is. Ez egy viszonylag friss intézkedés, és mivel Afganisztán a világ legnagyobb ópium- és heroin-előállítója, a hatása jelentős is lehet.

Ám ha a Talibán betiltja sok százezer család egyetlen megélhetési (túlélési) lehetőségét az országban, azzal maga alatt vágja a fát, potenciális elégedetlenséget szítva ott, ahol a legerősebb a támogatottsága.

Szerencsére van párbeszéd. A szomszédos országok erre rá is vannak kényszerülve, de Kína, Oroszország és az Egyesült Államok is fenntartja a kapcsolatot alkalmanként a tálibokkal. Moszkva nem zárta be 2021-ben a nagykövetségét, az Európai Unió visszaállította a jelenlétét Kabulban, bár hivatalosan még nem nyitottak meg. Számos ország jelen van a fővárosban, kihasználva a diplomáciában megszokott rugalmasságot, hogy – amennyiben a tálibok elfogadják – jelen lehet lenni hivatalos elismerés nélkül is.

STRINGER / EPA / MTI Járókelők Kabulban 2021. szeptember 4-én.

A táliboknak számos akadályt kell leküzdeniük, hogy bizalmat szerezzenek a külvilág felé. A lányok oktatásának kérdésében már lőttek egy hatalmas öngólt, és az al-Káida vezetőjének minapi kilövése szintén a megbízhatatlanságukat erősítette. Ajmán az-Zaváhírit a CIA egyik drónja lőtte ki augusztusban Kabul egyik elit negyedében.

Kapcsolódó
Kémregénybe illő módon végeztek az al-Káida vezérével
A CIA hónapokon keresztül figyelte Ajmán az-Zaváhíri napi rutinját. Ugyan a házát sosem hagyta el, az erkélyre minden nap kiült olvasni, ott érte a dróntámadás.

A ház, amiben családjával lakott, a tálibok egyik prominens vezetőjének a birtoka volt. Fényes bizonyíték volt ez arra, hogy bár a fundamentalista mozgalom vállalta tavaly a terrorszervezettel való működés beszüntetését, a szoros kapcsolat mégsem szakadt meg.

Mindezek fényében az elmúlt évet meglepő stabilitással zárta Afganisztán.

A tálibok lehetőségei persze a külső támogatások hiányában korlátozottak, ami egyben megteremti annak lehetőségét, hogy a Nyugat számos – de nem minden – kérdésben ki tudjon csikarni engedményeket. A mozgalom vezetői konzervatívak és makacsok, nem minden áron fogják keresni a megegyezés lehetőségét. Végül is katonai erővel győzték le a náluk papíron sokkal erősebb afgán kormányerőket, így, ha kell, a jövőben is erőszakhoz fognak nyúlni, ha nem megy másképp. A Nyugat, főleg

az USA étvágya bármilyen ellenállás támogatására a nullához közelít, főleg az orosz-ukrán háború árnyékában, így számukra is az a legkényelmesebb, ha a tálibok valahogy elkormányozzák az országot. Európa számára ez már a migrációs nyomás miatt is kulcsfontosságú.

Kínától tavaly sokan várták, hogy nevető harmadikként majd átveszi az Egyesült Államok helyét, és gazdasági kolonizációba kezd Afganisztánban, de ennek egyelőre semmi jele. Lehet, hogy Peking megértőbb a tálibokkal, mint bárki más (Pakisztánon kívül), de valójában a kínaiaknak épp elég gondjuk van a poszt-Covid gazdasági válsággal, a tajvani feszültséggel és az ukrán háborúban betegeskedő szövetségesükkel, minthogy betegyék a lábukat az afgán bizonytalanságba.

 

A szerző biztonságpolitikai szakértő, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik