A koronavírus-járványra hivatkozva elnapolták Orbán Viktor január 25-i szarajevói látogatását – derült ki a múlt héten. A hivatalos indoklás azonban sokakban kétségeket ébresztett, hiszen Bosznia-Hercegovina (4351 elhunyt) és Magyarország (4263 áldozat) egymást követi a világ harmadik és negyedik legrosszabb helyén az egymillió lakosra számított Covid-halálozásban a Worldometer január 25-éig összesített adatai szerint.
Ezek után felmerül a kérdés: közrejátszhatott-e esetleg más, politikai szempont is az Orbán-látogatás elhalasztásában?
A boszniai út lemondását ugyanis megelőzte Orbán Viktor tavalyi évzáró kormányinfója, ahol arra a kérdésre, mekkora az esélye a belátható jövőben az unió bővítésének, azt felelte: „nem állnak jól a csillagok, de sose álltak jól (…). Mindent megteszek annak érdekében, hogy meggyőzzem Európa nagy vezetőit arról, hogy ugyan a Balkán lehet, hogy tőlük messzebb van, mint Magyarországtól, de az ő biztonságuk szempontjából is kulcskérdés, hogy hogyan oldjuk meg egy olyan államnak a biztonságát, amelyben kétmillió muszlim él”.
Bosnyák ellenzéki pártok már másnap követelték, hogy fújják le Orbán tervezett szarajevói látogatását. Szilveszteri nyilatkozatában Bosznia-Hercegovina kollektív államelnökségének soros elnöke, a horvát nemzetiségű Zeljko Komsic pedig gyakorlatilag lefasisztázta a magyar kormányfőt.
A boszniai államfő nem mondta, hogy nem látnák szívesen Orbánt Szarajevóban – ami példátlan lenne egy EU-tagállam vezetője esetében –, ám január 5-én a Bosznia-Hercegovinai Nemzetközi Tudományos és Művészeti Akadémia (IANUBIH) tagjai nyílt levelet intéztek a magyar kormányfőhöz, s kimondták azt, amiről Komsic nem beszélt: egyszerűen nem látnák szívesen Szarajevóban Orbánt.
Ennél súlyosabb állítást is megfogalmazott a levél címében a testület:
Alapvetően az Ön gondolkodása egy náci ideológia
– az erről szóló hír az akadémia honlapján is elérhető.
A IANUBIH szerint ugyanis Orbán azoknak az oldalára állt, akik arról beszéltek az 1990-es években, hogy a muszlimok számát „reálisra” kellene csökkenteni. A levél szerint nem a muszlimok gátolták Bosznia működését, hanem azok, akik a muszlimok számát akarták „csökkenteni” (gyilkolással, üldözéssel és erőszakos vallásváltással). „E náci gondolkodás mélyén a föld megtisztítása áll a nem-árja fajtól”, s a Bosznia-Hercegovina elleni agresszió kísérlet volt a IANUBIH szerint arra, hogy „elpusztítsák a nem-szerb lakosságot azon területeken, amelyeket el akartak szakítani Boszniától és Szerbiához akartak csatolni”. (Itt nyilván a boszniai szerbekre és a 90-es évek véres polgárháborújára célzott a levél.)
A IANUBIH azt állítja, hogy a magyar kormányfő „a népirtó politika folytatását támogatja”, ezért nem pártolják Boszniába látogatását.
A példátlan hangvételű levélből is látszik, Mindehhez tudni kell: 1995, azaz a Daytoni Egyezmény óta, amikor lezárták Európa legújabb kori történelmének egyik legvéresebb polgárháborúját, Bosznia-Hercegovinát területileg két nagyobb entitásra, egy szerbre (Republika Srpska, Szerb Köztársaság) és egy bosnyák-horvátra (Bosznia-hercegovinai Föderáció) bontották szét.
Mindhárom Boszniában élő etnikai közösség – a katolikus horvátok, a muszlim bosnyákok és az ortodox keresztény szerbek – egy-egy képviselőt delegálhatnak a kollektív államelnökségébe. Ennek tagjai rotálva töltik be az „államelnökség elnöke” tisztséget.
Most a horvát Komsic az államfő, az elődje pedig az elnökségben a szerbeket képviselő Milorad Dodik, a Republika Srpska „erős embere”. Orbán Viktor idén ugyan nem jutott el Szarajevóba, de tavaly novemberben ellátogatott Banja Lukába, a boszniai szerbek részállamának székhelyére, illetve Dodik „főhadiszállására”, ahol
A Republika Srpskát az a Dodik irányítja, aki a boszniai föderáció gyengítésén, a helyi szerbek egyre nagyobb önállóságán dolgozik. Ebben legfőbb szövetségese a német Die Welt című konzervatív lap szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök. Dodik tavaly jelentette be, hogy a szerbek kivonulnak a szövetségi intézményekből. A szerb országrész december 10-én szavazta meg a tisztségviselők visszahívását, de gyakorlatilag egy féléves moratóriummal. A Die Welt szerint immár egy önálló boszniai szerb hadsereg felállítása is szóba került.
Mint utóbb kiderült, a szakadár törekvések (amit a boszniai szerbek hivatalosan többnyire cáfolnak) előkészítésére alkalmas decemberi lépés előtt a magyar EU-bővítési biztossal, Várhelyi Olivérrel tárgyalt Dodik, emiatt a magyar diplomata-politikust komoly támadások érték az Európai Unióban.
Hogy Várhelyi támogatta-e ezt a boszniai szerb lépést a titkos tárgyalásokon, és volt-e szerepe a féléves moratóriumban, az vitatott. Az EU-biztos később cáfolta is ezt a Magyar Nemzetnek nyilatkozva (amire még visszatérünk). A német konzervatív lap viszont név nélkül idéz egy boszniai szerb vezetőt, aki Dodik környezetéhez tartozik, és aki azt mondta: „a magyar állam és Orbán Viktor teljes körű támogatását élvezzük”.
Akár kiválna Dodik Bosznia-Hercegovinából (a szövetségi államból), akár nem, az bizonyos, hogy Emiatt az USA nemrégiben szankciókat léptetett életbe ellene. Pedig korábban ő és pártja, a Független Szociáldemokraták Szövetsége (FSZSZ) volt a Nyugat által is favorizált „mérsékelt” és „européer” boszniai szerb erő. Ám ma már Dodikot oroszbarát, autoriter vezetőként emlegetik.
Dodik ellenzéke szerint az amerikai szankciók máris hatottak, ugyanis Orbán hátat fordított Dodiknak, és nem látogat el Szarajevóba. Ennek okát az ellenzéki Szerb Demokrata Párt elnöke, Mirko Sarovic abban látja, hogy Dodikot még a kevés megmaradt barátja is cserben hagyja.
A Szerb Demokrata Pártról azonban tudni kell, hogy számtalan nemzetközi szankciót rendeltek el ellene, korábbi elnöke pedig Radovan Karadzic volt, aki háborús bűnök és népirtás miatt életfogytiglani börtönbüntetését tölti. (Ám a párt az ultranacionalista politikájából manapság valamennyit visszavett, Karadzic politikai utódjai, a szerb demokraták mintha kissé „megjuhászodtak” volna. Így Sarovic talán mostanában jobban támogatja a bosznia-hercegovinai államszövetséget, mint a friss szankciókkal sújtott Dodik, aki korábban volt a Nyugat „kedvence”.)
Ennek kapcsán a Die Welt megszólaltatta a német Zöldek (immár berlini kormánypártról van szó) európai parlamenti (EP) képviselőjét, Romeo Franzot, aki szerint az EU eddigi politikája hibás volt: 2014 és 2020 között 700 millió eurót adtak reformokra, de a nacionalistákat kizárólag pénzosztással nem sikerült a Nyugat-Balkánon feltartóztatni, a demokratikus értékek erősítése nem igazán sikerült.
Mindeközben a Banja Luka-i ellenzéknek meg kell mutatnia, hogy Dodik gyengül, és ezért igyekeznek Orbán látogatásának elmaradását ezzel magyarázni. A nem túl megbízható kijelentéseiről ismert – egy iraki fegyverüzletbe korábban a bosznia-hercegovinai szövetségi kollektív államelnökség szerb tagjaként belebukó – Sarovic arra is utalt, hogy Dodik egyre inkább elszigetelődik a nemzetközi politikában, és politikája sehová sem vezet.
Dodik választás elé néz, és valóban ingatag a pozíciója – ebben Sarovicnak igaza van –, de Orbán aligha Dodik gyengesége miatt kerülte el Szarajevót. Sőt a magyar miniszterelnök várhatóan nem Boszniában, hanem a szomszédos Szerbiában találkozhat „pártfogoltjával” Dodikkal.
Aleksandar Vucic szerb elnök ugyanis meghívta mind a magyar miniszterelnököt, mind a boszniai szerbek (jelenlegi) vezetőjét Szerbiába. Egy új, nagy sebességű vasútvonal átadására invitálta Orbánt és Dodikot a belgrádi vezető, amire várhatóan márciusban kerül sor. Vucic szerepe tehát meghatározó a térségben, és látható, hogy a három, idén egyaránt választások elé néző, Nyugat-Európában nem túl népszerű, Oroszországgal feltűnően jó kapcsolatot ápoló politikus – Orbán, Vucic és Dodik – igyekszik most összetartani.
A Die Welt ennek kapcsán Orbán „veszélyes nyugat-balkáni játékáról” írt cikkének címében. A magyar kormány ugyanis megpróbálja finanszírozni Bosznia-Hercegovina felbomlasztását – ezt Jasmin Mujanovic politikai elemzőtől idézi a német lap, utalva arra, hogy Orbán tavaly novemberben Banja Lukába látogatott, és százmillió eurós segítséget ajánlott a boszniai szerbeknek. Emiatt Szél Bernadett független képviselő kérdést is intézett a magyar parlamentben a kormány illetékeseihez.
Mujanovic maga is írt cikket erről a Balkan Insight nevű internetes portálra. Ott azt a címet kapta írása: „Orbán Bosznia szétrombolásába fektet be”. Ehhez hozzátehetjük, hogy Orbán a boszniai szerb kis- és középvállalkozások fejlesztéséről beszélt, ami feltételezések szerint egy bonyolult „becsatornázási szisztéma” révén persze eljuthatna akár Dodikhoz és érdekköréhez.
Ám azóta kiderült, hogy az egész akció törvényessége megkérdőjelezhető. A Klix és a Slobodna Bosna című boszniai lapok szerint Külföldi hiteleket vagy hasonló pénzügyi konstrukciókat ugyanis nem a boszniai részállamok, hanem csak a szarajevói szövetségi központ hagyhat jóvá az ottani törvények szerint.
A Die Welt felhívja a figyelmet arra is, hogy közben egy EU-tagállam, Magyarország azt is ígérte, hogy megakadályozza az európai uniós szankciókat Dodikkal szemben, így meggátolhatja az egységes EU-akciókat a szakadár törekvésekkel szemben. A lapnak nyilatkozó Mujanovic szerint Orbán egy illiberális koalíciót épít ki, amelynek egyik láncszeme a boszniai szerbek Dodik vezette entitása, a másik pedig maga Szerbia, a független állam. A Die Welt cikkéről a Deutsche Welle internetes balkáni kiadása számolt be.
Bodo Weber a berlini Democratization Policy Council (Demokratizációs Politikai Tanács) tagja a Szabad Európa Rádiónak nyilatkozva azt mondta, hogy a százmillió euró ígéretével Orbán arra készül, hogy a gyakorlatban aláássa a Dodikra kivetett szankciók hatását.
Orbán szerepének leértékelődését mutatja ugyanakkor, hogy nem tud Boszniában tárgyalni partnereivel, ehhez Szerbiába kell majd utaznia. Sőt, az, hogy január 25-én nem utazott Szarajevóba, azzal is összefügghet, hogy ezekben a napokban az Európai Unió és az Egyesült Államok is különleges megbízottakat küldött Boszniába (de nem az uniós bővítési biztos, azaz nem Várhelyi ment oda Brüsszelből). Az EU és az USA is most azon dolgozik, hogy a boszniai szerbeket rábírják arra, hogy ismét vegyenek részt a szövetségi állam központi szerveinek működtetésében.
Az EU és az USA vezetői is Bosznia-Hercegovina fenntartását jelölték ki ugyanis célként. Ebbe pedig Orbán látogatása valószínűleg csak belezavart volna. Ráadásul a magyar miniszterelnök egy fontos „illiberális” szövetségesére is kénytelen odafigyelni. Recep Tayyip Erdogan török elnökről van szó. Ő január 18-án a szerb elnökkel, Vuciccsal egyeztetett Ankarában, hogy összehozzák a boszniai etnikai közösségeket egy közös tárgyalásra, és mindent megtegyenek Bosznia területi egységéért. Azaz török-szerb tárgyalások is folynak – az EU-USA-közvetítéssel párhuzamosan – a balkáni államról.
Vagyis a szerb-török, illetve az EU, az USA és a bosznia-hercegovinai etnikai közösségek tárgyalásaiból is kimaradt most Magyarország.
Sőt úgy tűnik, Orbán akciója, a boszniai szerbek túlzott támogatása most még Szerbiának sem jön a legjobbkor. Vucic belgrádi elnök mintha mostanában nem lelkesedne annyira Dodikért, mint korábban, és sokkal fontosabb neki, hogy a szerb választások előtt a török-szerb kereskedelmet fellendítse.
Pláne nem akkor, amikor Ukrajna környékén vészesen gyülekeznek az orosz katonák…
Egyetlen reális magyarázat tehát az, hogy Vlagyimir Putyin geopolitikai játszmáit támogatja Orbán a szakadár boszniai szerbek pártolásával. „Orbán csak egy az orosz projektek közül, amelyek azt célozzák, hogy gyengítsék Európa stabilitását a moszkvai autokratikus értékek népszerűsítésével” – magyarázta a Balkan Insightnak Ivana Stradner, a washingtoni American Enterprise Institute vendégkutatója. Stradner szerint Orbán azzal is segíti Moszkvát, hogy megmutatja: az EU nem egységes döntéseiben.
A Die Welt szerint a Nyugat-Balkán (és így Bosznia is) régóta a geopolitikai befolyásszerzés terepe. Elvileg ez a térség az Európai Unió egyik fő érdekeltségi körébe tartozna, de Oroszország akadályozza a régió EU- és NATO-integrációját, Kína hídfőállást lát a Nyugat-Balkánban, az Öböl-menti arab államok és Törökország pedig befolyásukat szeretnék kiterjeszteni itt.
Érdekes, hogy Erdogan, akinek hosszú évekig nagyon szívélyes volt a kapcsolata az orosz elnökkel, Ukrajnát is támogatja most, és persze Boszniában sem a szakadár, oroszbarát szerbek oldalán áll Ankara. Hulusi Akar török külügyminiszter nemrégiben Boszniában járt és – ellentétben Orbánnal – a különböző etnikai csoportok közti közvetítést ajánlotta fel tárgyalópartnereinek.
Érdemes felfigyelni arra is, hogy a nyugati hatalmak közül Nagy-Britannia lépett fel eddig a legvehemensebben mind Ukrajna, mind Bosznia mint szövetségi állam védelmében. A britek fegyvert szállítottak Ukrajnába, és készek lennének boszniai katonai kontingensüket is megnövelni az ottani stabilitás megőrzése érdekében. (Bosznia-Hercegovinában a Daytoni Egyezmény aláírása óta a főhatalom az egyezményt szavatoló nemzetközi közösség főképviselőjének kezében van, és külföldi katonai erők is jelen vannak az országban – igaz, pillanatnyilag nem túl nagy létszámmal.)
Nem kis pofonsorozat ez a magyar diplomáciának, amelynek maradt tehát a Covidra hivatkozás azzal kapcsolatban, hogy miért nincs szükség Orbánra Szarajevóban. Nincs sokkal jobb helyzetben az Orbán Viktor emberének tartott Várhelyi Olivér, az EU bővítési biztosa sem. Őt nemcsak Romeo Franz támadja az európai Parlamentben a boszniai szerbek vezérével, Milorad Dodikkal folytatott „gyanús” tárgyalásai miatt.
Az Európai Parlament harminc képviselője – köztük a kezdeményező, a momentumos Cseh Katalin – kért ugyanis nemrég vizsgálatot Várhelyi ellen, amiért szerintük az EU bővítési biztosa asszisztál Dodiknak ahhoz, hogy Bosznia-Hercegovinát kettészakítsa. Várhelyit azzal is megvádolták, hogy nem az európai, hanem a magyar érdekeket képviselte a boszniai szerbeknél.
Bár Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő igyekezett Cseh Katalint támadva az ügyet elaltatni, de a brüsszeli magyar belháborútól függetlenül a német Romeo Franz is bírálja Várhelyit. Sőt az EP Boszniával és Koszovóval foglalkozó delegációját vezető német politikus immár Várhelyi EU-biztosi mandátumának is megkérdőjelezi a Die Welt szerint.
Az EU bővítési biztosa ugyanakkor Cseh Katalinék vádjaira válaszolt a Magyar Nemzetnek, cáfolni próbálva az ellene a Dodik-ügyben felhozott kifogásokat: „Az elvárásunk a boszniai szerbek felé, hogy térjenek vissza a kormányba, a parlamentbe, az elnökségi munkába. Bosznia-Hercegovinának, sőt a Boszniai Szerb Köztársaságnak sem érdeke a széttartás, az intézmények munkájának az ellehetetlenítése.” „Mindezt világosan elmondtam Milorad Dodik elnök úrnak is” – tette hozzá a bővítési biztos január közepi interjújában.
Szijjártó Péter is kénytelen volt tüzet oltani Orbán óriási feltűnést keltő, a muszlimokat biztonsági kockázatnak minősítő kijelentése után. Persze ezt Szijjártó nem ismerte el, csak azt, hogy beszélt Christian Schmidttel, a Boszniát legfőbb döntéshozóként irányító nemzetközi főképviselővel.
A magyar külügyminiszter Facebook-posztja szerint megerősítette: „Magyarország számára abszolút nemzetbiztonsági és nemzetgazdasági érdek a Nyugat-Balkán békéje, stabilitása és gazdasági fejlődése”.
Mindebből látszik, idén januárban a magyar politikusoknak csak a mentegetőzés jutott, érdemi tárgyalásokba nem vonja be őket sem az USA, sem az EU, sem Törökország a Balkánon. Szarajevóban sem valószínű, hogy szívesen látnák Orbán Viktort. A szerbiai vasúti ünnepségre viszont várják Orbánt, ott újra találkozhat boszniai pártfogoltjával, Milorad Dodikkal.
