Donald Trumppal ellentétben Melania Trump nagyon megválogatja, hogy kiket enged közel magához, így aztán nagyon kevés barátja van, és mint az Stephanie Winston Wolkoff könyvéből kiderül, időnként a barátok is voltaképpen a beosztottjai. Mondani sem kell, hogy ez könnyen visszaüthet. Ez történt Wolkoff esetében is, akinek szeptember elején jelent meg Melania & Me, vagyis Melania és én című könyve, amelyben a későbbi First Ladyhez fűződő barátságának kibontakozását és hanyatlását írja le. Meg kell azonban jegyezni, hogy a valóságot jobban fedte volna, ha a könyv az Én és Melania címet kapja, mert a fókusz mindvégig a szerzőn van.
A Vogue-ból a Fehér Házba
Stephanie Wolkoff egy tehetős felső-középosztálybeli családba született, az egyetem elvégzése után a Sotheby’s aukciósház New York-i irodájában kezdett recepciósként dolgozni, majd a ranglétrán egyre feljebb lépkedve egy idő után már fontos privát ügyfelek árveréseit bonyolította. 1996-ban PR-menedzser lett a Vogue-nál, irodája közvetlenül a lap mindenható főszerkesztőjének, Anna Wintournak a szobája mellett volt, vele máig baráti viszonyt ápol. Wolkoff egyik legfontosabb feladata a Met-gála megszervezése volt minden évben, ami annyira fontos eseménynek számít, hogy még a sztárok is éveken át várnak arra, hogy részt vegyenek rajta.
Stephanie, aki David Wolkoff ingatlanbefektető felesége és háromgyerekes édesanya, a Vogue irodájában találkozott 2003-ban Melania Knauss-szal, aki akkor még csak a barátnője volt Donald Trumpnak. Rögtön megtalálták a közös hangot Melaniával, és gyorsan összebarátkoztak. Donald Trump 2004-ben, úton a Met-gálára kérte meg Melania kezét, az esküvőn pedig ott volt Stephanie is a férjével. A két barátnő az évek során kialakított egy rutint, havonta egyszer együtt ebédeltek, azon kívül leginkább telefonon és cseten kommunikáltak egymással, de azt szinte minden nap.
Amikor 2016-ban Donald Trump bejelentette, hogy elindul az elnökválasztáson, Stephanie rögtön a támogatásáról biztosította barátnőjét. Miután elnök lett, felkérték Stephanie-t, hogy vegyen részt a beiktatási ünnepségsorozat megszervezésében, mondván, nagy rendezvényszervezői gyakorlattal rendelkezik. Wolkoff elvállalta a feladatot, majd később Melania mellett lett főtanácsadó, fizetés nélkül. 2018 végére azonban annyira megromlott a viszony kettőjük között, hogy Wolkoffot nemcsak a Fehér Házból küldték el, de azóta nem is beszél Melaniával.
Kelet vs. Nyugat
Hogy pontosan mi is történt, azt Wolkoff egy szappanoperával kevert napló formájában meséli el. Bár a könyvben elvileg azt követhetjük nyomon, hogy miként változott az évek folyamán Stephanie és Melania barátsága, olvasás közben felmerül az emberben, hogy ez barátság volt-e egyáltalán, vagy inkább valamiféle szövetség, amely hol az egyik, hol a másik fél számára volt előnyös. Wolkoff a könyv első felében úgy állítja be Melaniát mint aki első látásra rideg, de aranyból van a szíve, csak ezt egy szűk körnek tartogatja, például a legjobb barátnőjének. Természetesen érthető, ha az introvertáltként jellemzett Melania nem tart nagy holdudvart maga körül, ám hiába próbálja beadni az olvasónak Wolkoff, hogy egy távolságtartó, álarc mögé bújó, máskülönben csupaszív emberről van szó, ez egyáltalán nem jön át. Az viszont igen, hogy Wolkoff ilyennek szeretné látni Melaniát, és ez később vissza is üt.
A két nő közötti barátság egyik fontos pontja a Melania, valamint Donald lánya, Ivanka Trump között fennálló ellenségeskedés, amely a Fehér Házba való beköltözésük után csak egyre jobban felerősödik. Wolkoff könyve szerint Ivanka folyamatosan szabotálni próbálja mostohaanyja munkáját, mert Ivanka inkább maga szeretné eljátszani a First Lady szerepét. Ebben egyébként Melania is a kezére játszik, akit feszélyeznek az elnöki feleség titulusával járó kötelezettségek. Ahogy ezt Wolkoff megfogalmazza: ha Melania nem akar valamit megtenni, akkor nem teszi meg. Egy prioritás azonban mindenképpen van az életében, mégpedig a Donald Trumppal közös fia, Barron, akinek szintén foggal-körömmel próbálja védeni a magánéletét. És ugyancsak fontos Melaniának az, hogy a Szlovéniából áttelepült szüleit és lánytestvérét segítse, velük sok időt tölt együtt.
A családon belüli feszültség önmagában nem hírértékű, jelen esetben azonban azért fontos, mert a Fehér Házon belüli munkára is hatással van. Wolkoff sok oldalt szentel arra, hogy az elnök kabinetirodája, vagyis a nyugati szárny – Ivanka Trump közreműködésével – hogyan próbálta meg szabotálni a keleti szárny, a First Lady irodájának működését, például azzal, hogy annyi tanácsadót vettek fel villámgyorsan az elnök mellé, hogy az erre szánt összegből alig maradt a felesége stábjára. Wolkoff azt állítja, ő maga azért is mondott le a fizetéséről, hogy abból fel tudjanak venni valakit, akinek van gyakorlata a kormányzati munkában, neki ugyanis nem volt, mégis Melania stábjának legfontosabb tagja lehetett.
Búcsú
Stephanie Wolkoff bő egy éven keresztül dolgozott a First Lady tanácsadójaként, ez idő alatt segített kidolgozni, hogy mi legyen az a társadalmi kezdeményezés, amely Melania Trump fő programja lesz. Michelle Obamának az volt, hogy minél több gyerek számára jusson tápláló étel, Melania Trump pedig a gyerekek mentális egészségére és az internetes zaklatás egyre égetőbb problémájára akarta felhívni a figyelmet. Ez lett a Be Best kampány. Wolkofftól nem állt távol ez a feladat, hiszen maga is aktívan jótékonykodik, az egyik fia súlyos ételallergiája miatt pedig különösen közel állnak hozzá a gyerekek problémái. Mint írta, ezért is volt hajlandó vállalni a megfeszített munkát ingyen, mert úgy vélte, hogy egy fontos ügy megér ennyit. E mellett ő felelt a közösségi médiás megjelenésekért, részt vett az utazások szervezésében, afféle mindenes volt.
Ki tudja, talán még most is ingyen robotolna a washingtoni Pennsylvania Avenue 1600. szám alatt, ha nem ütött volna be a krach. Mint fentebb említettük, Wolkoff részt vett az elnöki beiktatási ünnepségek megszervezésében, és ehhez néhány kollégájával létrehozták a WIS nevű céget, hogy az szerződni tudjon a szervezésért felelős bizottsággal (PIC). Az ünnepségsorozat végül egészen elképesztő összegbe, 107 millió dollárba került. A szabályok szerint a rendezvényeket – koncerteket, fogadásokat, estélyeket – magánadományokból fizették, ez a nagyobb része a büdzsének. A kisebb részét – a rendezvények miatti lezárásokat, a helyszínek biztosítását – az adófizetők állták.
A magánadományt sem lehet azonban bármire elkölteni. Wolkoff például kiakadt azon, hogy Trump idősebb gyerekei – ifjabb Donald, Ivanka és Eric – maguknak szerveztek fogadásokat úgy, mintha őket választották volna meg az USA elnökének. Azon is felháborodott, hogy a washingtoni Trump-hotel, ahol több résztvevő is megszállt, a szokásosnál jóval magasabb összeget számlázott ki a PIC-nak.
A későbbi kimutatások szerint 26 millió dollár ment a WIS-nek, ám Wolkoff azt mondja, hogy neki ebből 400 ezer dollár jutott. Ez is nagyon sok pénz bő másfél hónapnyi munkáért, de azzal védte magát, hogy profi abban, amit csinál, és a minőséget meg kell fizetni.
Wolkoff bukásának éppen a beiktatási ünnepség volt a kiindulópontja, bár nyilván nem segített az sem, hogy ő volt a Fehér Házban ellenszenvvel kezelt Melania Trump fő bizalmasa. 2018-ban a New York Times címlapon hozta, hogy Melania barátnőjének cége részt vett a beiktatási ünnepség megszervezésében, és ezért több tízmillió dollárt kapott. Az amerikai lapok korrupciót kiáltottak, amin aligha lehet csodálkozni. Wolkoff a könyvében azt hangsúlyozza, hogy ő csak segíteni akart, és úgy gondolta, hogy ez hazafias kötelessége.
Az ezt követő felfordulás során Wolkoff elég zaklatott lelkiállapotba került, és lassan felismerte, hogy Melania az évek során egyre többet és többet kért, ám soha nem adott vissza semmit. Az például elég hihetetlennek tűnik, hogy ne tudta volna kiharcolni Wolkoff tanácsadói fizetését, ha akarta volna. A botrány kitörését megelőzően Wolkoff gerincbántalmak miatt több hetet egy New York-i kórházban töltött, ez idő alatt egyik napról a másikra letiltották a hivatali telefonját és hozzáférését. Ezt ugyan később visszaállították, de érezhető volt, hogy valami megváltozott. Ebben az időszakban ugyanis végre felvettek egy sajtóst Melania mellé, csakhogy Stephanie Grisham ellenséges területről, a nyugati szárnyból érkezett. Grisham, állítja Wolkoff, teljesen megváltoztatta a First Lady kommunikációját, például a botrány kitörése után egyetlen, szűkszavú közleményt adtak ki arról, hogy Wolkoff milyen hasznos munkát végzett Melania Trump mellett, a Fehér Házból való eltávolításának körülményeit viszont nem tisztázták.
Ő is csak egy Trump
14 évnyi közeli(nek vélt) barátság után mindezt Stephanie Wolkoff óriási csalódásként élte meg. De azért beleállt a harcba: elkezdte felvenni a Melaniával folytatott telefonbeszélgetéseket, és gondoskodott arról, hogy az üzeneteket is elmentse. Ezek a beszélgetések adják a könyv gerincét. Kapcsolatuk 2019 elejére teljesen elhalt, Wolkoff pedig időközben vállalta, hogy tanúskodni fog a beiktatási ünnepséggel kapcsolatos kongresszusi vizsgálatban, és segít tisztázni a gyanús költéseket. Ez az oka egyébként annak is, hogy megírhatta ezt a könyvet, mert ugyan aláírattak vele egy titoktartási nyilatkozatot, ám a vizsgálati meghallgatáson elhangzottak nyilvános információnak számítanak, így máshol is beszélhet róluk.
De volt-e értelme egyáltalán megjelentetni ezt a könyvet? Nos, annyi mindenképpen kiderült Melania Trumpról – ha hiszünk Wolkoffnak –, hogy nem egy naiv és befolyásolható, szerencsétlen bevándorlóról van szó, akit „elrabolt a gonosz Donald Trump”. Melania tudja, hogy mit akar, és azt meg is kapja a férjétől, cserébe pedig – bizonyos mértékig – hajlandó vállalni az elnököt odaadóan támogató First Lady szerepét. Tud kedves és vicces lenni, de inkább olyan barát, aki folyton kér és ritkán ad.
A könyv megjelenése azonban valószínűleg a szerző számára a leghasznosabb, mert egyrészt helyreállíthatja vele a megtépázott renoméját, másrészt terápiás célzattal végleg el tudja majd engedni ezt a toxikus barátságot, és persze pénzt is keres vele. Melania pedig állítólag magasról tesz arra, hogy mit gondolnak róla mások.
Vannak azonban olyan kérdések, amelyre nem ad választ a könyv. Például arra, Wolkoff miért lepődött meg azon, hogy Donald Trump dehonesztáló megjegyzéseket tesz nőkre. Wolkoff és Trump, ha személyesen nem ismerték is egymást, ugyanannak a New York-i elitnek voltak a tagjai, lehetett tudni milyen, főleg, hogy Trump személyisége keveset változott az évek során. Wolkoff azonban soha nem kérdezte meg azt, hogy egy olyan kedves és melegszívű nő, mint Melania, mit keres Donald mellett? Ha ezt megtette volna, valószínűleg előbb le tudta volna vonni azt a keserű konklúziót, hogy végeredményben Melania is csak egy Trump.
Kiemelt kép: Donald Trump és Melania Trump a Fehér Házban rendezett Üdvözlet Amerikának elnevezésű rendezvényen 2020. július 4-én. Fotó: Chris Kleponis /Polaris /Bloomberg /Getty Images
