A rendőri intézkedés közben életét vesztő George Floyd halálakor minden hírben szerepelt az – a nyilvánosságra hozott videók alapján is egyértelmű tény –, hogy az áldozat egy fekete férfi. Az amerikai rendőrség eszköztárában azonban az is bevett dolog, hogy a bűncselekmények elkövetőinek etnikumát közlik.
Világszerte ismertté vált az a videó, amelyet egy fekete férfi vett fel New York közepén arról, hogy egy fehér nő azt kiabálja neki, kihívja a rendőröket, és azt mondja nekik, hogy megfenyegette őt. Pedig csak annyi történt, hogy a férfi megkérte a nőt, ne engedje el a pórázról a kutyáját a parkban – ami egyébként is tilos –, mert elzavarja a madarakat. A nő hisztérikus viselkedése éreztette, mit jelenthet, ha jelzi a rendőröknek, hogy egy fekete férfi fenyegeti őt.
Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata elnöke Floyd halála után arról beszélt, pártja megszüntetné azt a gyakorlatot, hogy a rendőrök etnikai csoportokat kategorizálnak aszerint, mennyire jellemző rájuk egy-egy bűncselekmény elkövetése. Ezek az információk ugyanis a rendőrök magatartására is hatással lehetnek az intézkedések során.
Pelosi szavait támasztja alá M. Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza: ha egyszerűen akarunk fogalmazni, az etnikai profilalkotás a diszkrimináció azon formája, amikor egy hivatalos személy legalább részben azon megfontolásból intézkedik valakivel szemben, mert az – feltételezése szerint – egy meghatározott társadalmi csoport tagja. Két egyszerű példával élve:
- egy rendőr csak azért igazoltat valakit és vizsgálja át a ruházatát, mert az illető, mondjuk, fekete,
- vagy ugyanazt a jogsértést (például az utcai alkoholfogyasztást) a többségi társadalom tagja esetében intézkedés nélkül elnézi, a kisebbséghez tartozókkal szemben viszont fellép.
A profilalkotás a nyomozóhatóságok bevett eszköze, aminek a segítségével modellezik a lehetséges elkövető személyiségtípusát, kiegészítve a bizonyítékként szolgáló hiányos információikat. A profilozás legális eljárás, ám számos példa van arra, amikor ez abban merül ki, hogy az illetékesek sztereotípiákat aggatnak egyes kisebbségi csoportokra. Ezek a beidegződések országonként eltérnek attól függően, hogy melyik etnikummal szemben alakult ki előítélet a többségi társadalomban: Magyarországon a romák, Európában – főleg a 2015-ös terrortámadások óta – a muszlimok, Amerikában a feketék számítanak a leginkább megbélyegzett csoportnak.
Ez az általánosítás egy sor morális problémát vet fel, ennek ellenére a rendvédelmi szervek hasznosnak ítélik az etnikai profilalkotást. Ezt a legtöbbször azzal indokolják, hogy a bűnszervezetek utáni nyomozások során kulcskérdés a gyanúsítottak származása, mert a tagok elsöprő többségben ugyanabból az etnikumból származnak. Másrészről előfordul, hogy a megkülönböztetésnek gyakorlati okai vannak, jó példa, amikor a 2015-ös dzsihádista terrorakciók után a rendőrség fokozottan figyelt a belga és francia városok muszlim közösségeire.
A leggyakrabban elhangzó érv ezzel együtt mégis az, hogy egyes társadalmi csoportok (feketék, latinók, muszlimok, bevándorlók, romák) nagyobb valószínűséggel követnek el bűncselekményeket, ezért a rendőrségnek indokolt szigorúbb kontroll alatt tartani őket, így például annak eldöntésekor, hogy kinek a kocsiját állítják meg, kit igazoltatnak, kinek vizsgálják át a ruházatát, észszerű ezekre a kisebbségi csoportokra koncentrálni.
Ez az érv számos okból védhetetlen. Gyakran kiderül, hogy az etnikai profil alkalmazásától a bűnüldözés nem lesz hatékonyabb. Másrészt egy társadalmi csoportot helyez szigorúbb állami kontroll alá úgy, hogy a csoport tagjait a bőrszínükön kívül nem köti semmi össze, és tagjainak túlnyomó része jogkövető
– magyarázza M. Tóth Balázs, aki szerint az ilyen profilozás következménye mindenképpen faji alapú diszkrimináció, amit az elszenvedő társadalmi csoport rasszistának fog érzékelni. Ennek a folyománya pedig az lehet, ami épp most történik az Egyesült Államokban, ahol hetek óta tartanak tüntetések a rendőri erőszak és az intézményesült rasszizmus ellen.
George Floyd esete
Az etnikai profilozás kritikusai most mások mellett George Floyd halálával érvelnek, mondván, a rendőrök annak tudatában mehettek a helyszínre, hogy az elkövető egy börtönt is megjárt afroamerikai férfi volt, ami arra sarkalhatta őket, hogy a kelleténél erőszakosabban lépjenek fel, és ez vezetett a tragédiához. A kép azonban ennél jóval árnyaltabb M. Tóth Balázs szerint.
Floyddal szemben azért intézkedtek, mert egy hamis 20 dolláros bankjeggyel próbált fizetni a cigarettáért, emiatt hívták ki a rendőrséget a bolt alkalmazottai. Vagyis nem is rendőri mérlegelés alapján vonták intézkedés alá. Az egy másik kérdés, hogy a vele szemben alkalmazott rendőri erőszakban szerepet játszott-e előítélet.
Bár az Egyesült Államokban a faji megkülönböztetés az elmúlt évtizedekben mérséklődött, még mindig súlyos társadalmi feszültségforrás, ami a bűnüldözésben is tetten érhető. Októberben Texasban a saját lakásában lőttek le egy afroamerikai nőt, akire a szomszédja hívta ki a rendőrséget. Két éve egy dallasi rendőrnő lőtte agyon fekete szomszédját, mert azt hitte, betörő. A faji előítéletek létét erősíti Ahmaud Arbery esete is, akit két fehér férfi gyilkolt meg egy georgiai kisvárosban futás közben, mert meg voltak róla győződve, hogy bűnöző.
Egy immáron húszéves tanulmány összesen 175 ezer, New Yorkban végzett rendőri intézkedést vizsgált. A dokumentált esetek rámutattak, hogy bár a városban a feketék aránya a teljes lakosság 24 százalékát tette ki, mégis az esetek több mint felében őket igazoltatták a rendőrök. Nem jeleztek sokkal jobb adatokat a latin-amerikaiak esetében sem, ők a New York-iak 22 százalékát adták, ennek ellenére az igazoltatások 33 százalékát ők szenvedték el. Egy 2020-as adat szerint pedig az Egyesült Államokban lakosságarányosan az aforamerikaiak vannak a leginkább kitéve annak a veszélynek, hogy rendőrök okozzák a halálukat: a tanulmány a 2015 és 2019 közötti időszakot vizsgálta, és a rendőrök által meggyilkolt emberek 26 százaléka afroamerikai volt, miközben a feketék a népesség 12 százalékát teszik ki.
A fenti adatokat tovább árnyalja, hogy nincs olyan szignifikáns eltérés az etnikai csoportok bűnelkövetései között, ami ezt a különbséget indokolná, még ha bizonyos bűncselekménycsoportoknál (és különösen a fiatalok között) nagyobb is a fekete elkövetők aránya. Igaz, az általuk elkövetett bűntettek sértettjei, áldozatai is nagy többségében színesbőrűek.
És a magyar példa
A Deák téri kettős gyilkosság után a hazai közvéleményben is újra előtérbe került a bűnelkövetők származása. A Mi Hazánk Mozgalom demonstrációt szervezett az Országos Roma Önkormányzathoz, a futballszurkolókkal kiegészülő résztvevők cigánybűnözésről skandáltak, miután a késelést követően szárnyra kaptak azok a hírek, hogy az elkövető roma származású. Ám még a tüntetés előtt kiderült, hogy bár az elkövető társaságában voltak cigányok, ő és szintén letartóztatott két társa nem tartozott közéjük.
Ennek a félreértésnek éppenséggel elejét lehetett volna venni, ha a rendőrség közli az elkövető etnikumát, ez azonban az etnikai profilozással együtt nem megengedett Magyarországon. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke értelmében tilos minden megkülönböztetés több indok, így a többi között az etnikai származás alapján. Ezt azt jelenti, hogy fekete vagy muszlim elkövetők esetében is legfeljebb azok származási országát közlik, a magyar állampolgároknál pedig nem adnak etnikai információt.
Mindeközben mégis azt látni – például a rendőrség és a Helsinki Bizottság közös kutatásából –, hogy az etnikai profilalkotás megjelenik a rendőri gyakorlatban. Tudni olyan esetről, hogy egy településen a kerékpárok felszerelésének hiányosságai miatt 97 százalékban romákat büntettek, miközben a lakosság legfeljebb 25-30 százaléka cigány származású. A magyar rendőrség tagadja, hogy a bírságolási gyakorlata diszkriminatív lenne, még ha vannak is adatok, amelyek ennek ellenkezőjét támasztják alá.
Az etnikai hovatartozás figyelembe vételét bármilyen rendőri intézkedés során kizárólag abban az esetben tartom indokoltnak, ha a sértett az elkövetőről adott személyleírásban azt mondja, hogy a bűncselekményt egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozó személy követte el. Ilyenkor sem lehet természetesen mindenkivel szemben intézkedni, de az rendben van, ha ilyen esetben egy rendőri intézkedés során szerepet kap mondjuk a keresett személy bőrszíne
– mondja M. Tóth Balázs, aki szerint minden más esetben az etnikai profilalkotás nem hatékony, rosszabb esetben kontraproduktív is lehet azáltal, hogy ha a populista társadalmi igények kielégítésére szolgál. A bűnüldözés nem lesz eredményesebb, a társadalomban már meglévő ellentétek viszont kiéleződhetnek, sőt
olyan méretű társadalmi problémák kialakításában játszik szerepet, mint amilyen a George Floyd halála utáni tüntetések kapcsán megmutatkozik az Egyesült Államokban.
Kiemelt kép: Rendőrök az Országos Roma Önkormányzat VII. kerületi székháza előtt, a Deák Ferenc téri kettős gyilkosság után hirdetett tüntetésen. Fotó: Farkas Norbert /24.hu
